Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
314 212. ülés országos márczias 24. 1886. akadémia létesítését. És hogy ez mennyire komoly j dolog, ezt nem sokára alkalmunk lesz bebizonyítani, midőn a nép fölkelésről szóló törvényjavaslat fog a ház asztalára kerülni. {Igaz! ügy van! a hal oldalon.) T. ház! Pénzügyeink terén, gyakran azzal vádoltattunk, hogy a beruházási politikának terjesztésére mi szolgáltattunk alkalmat, de nekem arról, hogy ilyesmi a mi részünkről történt volna azon néhány százezernyi forinton kivül, melyet a marhatenyésztés emelésére a mi sorainkból indítványozott a mostani földmívelés- és iparügyi minister, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) ezen egy tényt és egy másikat kivéve, hogy én magam a dunaszabályozás kérdésének megoldását sürgettem, nincs tudomásom; mi ellenkezőleg eonsequenter mindig azon álláspontot tartottuk fenn, hogy a beruházások terén azokra kell szorítkozni, a melyek közvetlenül gazdaságilag gyümölcsözők és hogy a takarékosság elvét semminemű még oly tetszetős fényűzési kiadások kedveért sem szabad megsérteni. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) S midőn mi is azon nézetben osztoztunk, hogy a fogyasztási adók kellő kihasználása képezi pénzügyi rendezkezésünk egyik nélkülözhetlen alapfeltételét, a közgazdasági egyezkedési tárgyalás körül fenn is tartottuk és jövőben is fentartani fogjuk ezen elvnek gyakorlati érvényesítését, mint conditio sine qua nonjait-annak, hogy az Ausztriával jövőben kötendő bármely egyezséghez hozzájáruljunk. (Igaz! ügy van! a baloldalon?) Tehát, t. ház, ha már összemérjük az önök kormányzatát (Zajos felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) és a mi ellenzéki multunkat s aztán kérdjük, hogy e kettőnek melyikéből domborodik ki nagyobb határozottsággal egy kivehető és következetesen folytatott irány, akkor én, t. ház mint mondám — Ítéletet mondani nem vagyok hivatva — de már csak azok alapján is, a miket elmondottam, e kettőt bátran oda állítom minden elfogulatlan birónak és a nemzetnek ítélete elé. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, másban is keresték az ellenzék állítólagos gyengeségének okát vagy symptomáit, keresték azon számos kilépésben, melyek ezen párt soraiból az utolsó időben történtek. (Halljuk! Halljuk!)^, ház! Én azt hi szem, hogy annak indoko- j lása: miért léptek ki egyes képviselők a pártból ? azon képviselőknek s nem ezen pártnak feladatát képezi. De annyit egész általánosságban legyen szabad megmondanom és itt az igen t. ministerelnök ur tapasztalásaira hivatkozom. (Derültség a bál- és szélső baloldalon) hogy abban, hogy egy hosszantartó ellenzéki küzdelem folytán sokan vannak, akik türelmüket elvesztik, akik azon küzdelmet megunják, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) nem akarom tagadni, teljes jóhiszeműséggel, de szerintem téves felfogásból azt hiszik, hogy a hazának nagyobb szolgálatot tehetnek azzal, ha az ellenzék terét elhagyják és a közigazgatásban való közvetlen részvételre adják magukat, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon) ez, mint mondám, megtörténhetik teljes jóhiszeműséggel, de, szerintem, tévesen, ez psychologice könnyen megmagyarázható. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur is volt ellenzéki vezér éveken át, mielőtt a ministerelnöki széket elfoglalta, ő is tapasztalta pártjában ugyanazon jelenséget, (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső balodalon) hogy a választások által is, melyek nemcsak ebben az országban, de az egész európai continensen a hatalommal szemben álló pártokra nézve igen súlyosak szoktak lenni, még akkor is, mikor a hatalom nem használja oly kíméletlenül ki helyzetének előnyeit, mint az most történik, mondom, tapasztalhatta a t. ministerelnök ur azt, hogy az ő ellenzéki pártja a választások által megfogyott, hogy többen elhagyták, előbb egyesek, azután tömegesen, hogy összeolvadt egy oly csapatra, a mely a miénknél jóval kisebb volt. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Ellenmondásek a jobboldalon.) De, t. ház, egy párt erejének ismérvét az nem képezheti, hogy kilépnek-e belőle kevesen vagy sokan, hanem az képezi, hogy a párt azon veszteséget, a mely őt számos, vagy egyes jeles tagjainak kilépése által érte, hogyan tudja kibírni, hogy az magának a pártnak consistentiájára hogyan hat. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) És t. ház, e tekintetben talán, hogy ha a ministerelnök ur ellenzéki pártvezérségének utolsó idejét és az ő pártjának akkori állapotát összehasonlítom azon pártnak állapotával, a melyhez tartozni szerencsém van, ezen összehasonlítás talán megint nem a mi hátrányunkra üt ki. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Mert, t. ház, önök azt mindnyájan tapasztalják, láthatják naponta, látni fogják a legközelebbi jövőben is, hogy ez a párt, ámbár számos, becses erővel meg van fogyva, ép oly rendületlen határozottsággal, ép oly távol a capituiatiónak minden gondolatától, megállja helyét. (Elénk helyeslés és tetszés a lal- és szélső baloldalon.) Azon biztonsági érzetnek tehát, melyben a ministerelnök ur magát érezheti, egészen más alapja lehet, annak alapját nem az ellenzék gyengesége képezi; azon biztonsági érz«t alapját megmondták neki ma, ugy ezen, mint a másik ellenzéki párt részéről. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Próbáljon egyszer a t. ministerelnök ur olyan választásokat, melyekben egyenlő fegyverekkel küzdenek a pártok; (Élénk helyeslés a baloldalon és félkiáltások a szélső baloldalon: Ne nyúljanak a zsebbe!) próbáljon egyszer kilépni abból a várból, a melyben őt a hivatalnoki és főispáni hatalmi kör és más egyéb segélyforrások (Zajos félkiáltások a balon: A pénz !) nem tudom hänyszoros falai veszik körül; (Élénk
