Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212 országos ülés márezius 24. 1886. 3H tényezők között, a melyek a parlamentarismns és ] azzal összeférőleg tán maga a politikai szabadság iránti hitnek megizgatásához leghathatósabban hozzájárulnak. Azon veszélyek közt, melyek a közszellemben és az általános ragaszkodásban ezen rendszert fenyegetik, nem utolsó az: hogy ha a közigazgatást nem tudjuk epurálni és emancipálni a párturalom bélyegétől, hogy ha a parlamentarismus egyértelműnek jelentkezik a közigazgatásba való párturalommal és különösen a párturalomnak azon rideg, azon minden ismert példán túlmenő kinövéseivel, mint a minők ezen javaslatban le vannak téve. (Élénk helyeslés halfelől.) És azért igen kérem az igen t. ministerelnök urat, hogy egy pártközegnek hozzá nem illő hivatalos hatalommal való felruházását ne iparkodjék a magyar parlament előtt a magyar állam tekinteteivel igazolni; ne compromittálja a magyar állam hatalmának eszméjét az által, hogy azt saját pártja malmi eszközeinek szaporítására használja. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) Tisztelje eléggé a magyar államnak lobogóját, hogy ily dugárút ilyen hamis lobogó alá becsempészni ne iparkodjék. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés a hal- és a szélső haloldalon.) És ez az a különbség, a mely bennünket ezen a téren elválaszt, bennünket, a kik szintúgy mint önök, a magyar államhatalmat hatékonynyá tenni akarjuk. Mi ezt a hatalmat egy harmonicus és rendszeres közigazgatási szervezetre akarjuk fektetni és midőn igy az államnak hatalmi eszközöket akarunk kezébe adni, egyszersmind garantiát is akarunk arra nézve, hogy ezen hatalmi eszközök másra, mint az állam czéljaira fel ne használtassanak. Önök pedig ezen garantiáktól irtóznak és az államhatalom megerősítésének módjául nem tudnak mást odaállítani, mint egy a rendes közigazgatási szervezeten kivül álló pártfőnököt, a kit iűvatalos intézkedési hatalommal látnak el. (Élénk helyeslés a hal- és a szélső haloldalon.) Nagyon sajátságosnak tűnik az fel, t. ház, midőn a t. ministerelelnök ur majdnem egy lélegzetben az általam épen most idézett eszmemenettel azt is mondja, hogy szeretné, ha vele szemben oly ellenzék ülne, a melytől hatalmát komolyan féltenie kellene és nem olyan, a melynek szónoka maga is azt mondja, hogy tőle bizony nincs oka tartani. (Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) Én, t. ház, a t. ministerelnök urnak hatalmi öntudatából eredő ezen kérkedését ellenfeleinek igazi vagy állítólagos gyengeségével az aesthetika szempontjából nem kívánom birálat alá venni. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) Azt sem kívánom elbírálni, hogy ezeu igazi, vagy vélt gyengeség mennyiben tudható be esetleg a mi gyarlóságunknak, fogyatkozásainknak ; mert én e tekintetben önön magamat és édes mindnyájunkat illetékes elfogulatlan birákul nem ismerhetem el és bocsássanak meg, nem ismerhetem el elfogulatlan birákul azokat sem, a kik mint ellenfelek velünk szemben ülnek; a legkevésbbé fogadhatom pedig el elfogulatlan birákul azokat, a kik a mi sorainkból a túloldalra mentek. (Élénk derültség és helyeslés a hal- és a szélső haloldalon.) Ámbár azok a t. képviselő urak — a kik egyikének sem akarom ezen politikai pártváltoztatását birálat alá venni, vagy annak indokait kutatni, erre nekem nincs jogom, mondom, ámbár azon t. képviselő urak, valahányszor, néha több hévvel mint szerencsével, ebbeli lépésüket indokolni kívánják, soha — és ezt köszönje meg nekik a t. túloldal — soha sem azzal indokolják, hogy a kormány politikájának jó és üdvös voltát magyarázzák, hanem indokolják azzal, hogy az ellenzék igazi állítólagos hibáit festik le. (Elénk derültség és helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Pedig t. ház, ha mindaz, a mit ők e tekintetben elmondanak, igaz is volna — a mint hogy meggyőződésem és saját tapasztalatom szerint nem áll — ha mind az igaz is volna, az legfölebb annak indokolásául szolgálhatna, hogy sorainkat elhagyták, de sehogysem annak indokolására, hogy azon párt soraiban foglaltak helyet és a kormány politikáját fogadták el, mely politikában semmi sem változott azon időközben, melynek első részéi padjainkon, másik részét pedig ott töltötték el. {Élénk helyeslés. Derültség a bal és a szélső haloldalon.) De ez utóvégre egyéni felfogás dolga és a mennyiben ebben igen kétes értékű bók rejlik a t. túloldal iránt, végezzen velők maga a túloldal. (Derültség. Helyeslés a hal- és a szélső haloldalon.) De gyakrabban és igy a tegnapi napon is megpróbálták az ellenzéknek a kormányra nézve veszélytelen voltát az ellenzék hibáival indokolni, az elleuzék gyengeségének okait magában az ellenzékben keresni; s ámbár mint mondám, biróul önmagamat nem ismerhetem el, mert biró a nemzet közvéleménye, (Ügy van! Vgyvan! a jobboldalon) de épen a nemzet közvéleménye előtt ellenészrevételeim megtételére és a védelemre szükségeseket felhozni, magamat jogosítottnak tartom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik legfőbb kifogás, melylyel az ellenzéktől történt elválás a tegnapi napon indokoltatott, az volt, hogy ez az ellenzék éveken át nem tudott önmagával megállapodásra jutni s hogy ennek következtében kénytelen folytonosan változtatni álláspontját, hogy egész eljárása, parlamenti szereplése merő kipkedés-kapkodás. (Felkiáltásoka jobboldalon: TJgy is van!Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hát t. ház, annyit elismerek, hogy a mi pártviszonyaink — a t. függetlenségi párttól eltekintve,