Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
212. országos ülés märeiins 21. 1886. g()g tartalmaz, nem fogadhatunk el; (Helyeslés balfelol) s ezt leszek bátor néhány szóval illustrálni. T. képviselőház! Ha apróbb intézkedésektől eltekintek, lényeges különbség a főispáni állás közt, a minő az még az 1870 : XLII. törvény czikk szerint, tehát ez ideig fennállott és azon állás közt, melyet a törvényjavaslat létesíteni kivan, abból áll, hogy mig az 1870 : XLII.törvényczikk szerint a főispán tisztán felügyeleti és ellenőrző hatalommal birt, a jelen törvényjavaslat bizonyos esetekben a főispánt felruházza direct intézkedési hatáskörrel. (Ügy van! balfelol) És az általános vitának egyik eredményeként kívánom constatálni azt, hogy a törvény intentióinak leghitelesebb magyarázója, tudniillik a ministerelnök ur beszéde által lefoszlott a törvényjavaslat ebbeli intézkedéseiről az a homály, a melybe — akarom feltenni és fel is teszem, akaratlanul — a t. bizottságnak jelentése ezen új hatáskört borítani kívánta; lefoszlott az a hit, mintha a főispánnak adott új hatáskör nem volna érdemleges intézkedési hatáskör, hanem tisztán felügyeleti utasítások adására terjeszkednék; mert a t. ministerelnök ur világosan megmondta, hogy az i) pont utolsó alineájában említett esetekben, a főispánnak direct érdemleges intézkedési hatásköre van. Ezt a két képet kell tehát egymással szembe állítani, hogyha a mostani és a leendő törvény közötti különbséget meg akarjuk bírálni és ezen az alapon kell önmagunkhoz azt a kérdést intéznünk, hogy elfogadható-e a főispánnak ezen határok közt adott direct és érdemleges intézkedési kör. És kizárólag erre a kérdésre — a kisebb dolgokról, a melyeket az előttem szólott ellenzéki képviselőtársaim is már kifejtettek, hallgatni kívánván — csupán erre, mint leglényegesebb kérdésre akarok szólani. (Halljuk!) T. képviselőház, nézzük először, hogy minő kiterjedést nyer ez intézkedési kör a gyakorlatban. A sokat említett i) pontnak alineája azt mondja (Olvassa): „Oly esetekben azonban, midőn az állam érdeke halaszthatlan intézkedéseket követel, a főispán rendeleteinek végrehajtását követelheti s ha az alispán vagy nincs a helyszínén, vagy a rendeletet kiadni nem akarja, közvetlenül is intézhet rendeleteket s törvényhatósági és községi közegekhez". És már most t, képviselőház méltóztassanak meghallgatni az 57. §. 5) pontjának némely részeit (Olvassa): „Megvizsgálja legalább egyszer évenként ugy a központi mint a kültisztviselők hivatalos eljárását és ügykezeiéséta helyszínén". Már most méltóztassék ezt a kettős intézkedést egybevetni: a főispán a helyszínén vizsgálj a meg a kültisztviselők eljárását. Ha most nem akarjuk azt feltételezni, hogy a főispán mindig az alispán kíséretében utazik, a minek ha ő az alispán intézkedései felett is felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni hivatva van, semmi értelme nem volna : akkor ebből előáll az, hogy valahányszor a főispán valamely, a megye központján kivül tett tapasztalásának alapján kimondja azt, hogy itt az államnak érdeke sürgős intézkedést kivan, a mi tisztán az ő subjectiv belátására van bízva: a főispán direct érdemleges intézkedéseket tartalmazó rendeleteket intézhet minden törvényhatósági kültisztviselőhöz és minden községi orgánumhoz. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ez t. ház, a főispán ezen intézkedési hatáskörének terjedelme. Ez a terjedelem nincs körülírva, mint Beniczky Ferencz igen t. államtitkár és képviselő ur szíves volt ma mondani; hisz az épen egyik lényegesebb hibája, hogy sehogy sincs körülírva, hanem e hatáskörnek kiterjesztése tisztán a főispán belátásától, önkényétől függ. {ügy van! ügy van! balfelol.) Már most, t. ház, bárminő legyen az a közeg, bármily garantiákkal legyen körülvéve az a főispán, kinek ilyen, az ő diseretiója szerint kiterjeszthető intézkedési jog adatik: én azt mondom, hogy — egyelőre semmi más szempontot t kintve. mint a helyes, jó és rendes közigazgatás szempontját — egy ilyen hatáskörnek megállapítása szervezeti szempontból — bocsánat a kifejezésért — merő absurditás. (ügyvan! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mert, t. ház. én egy olyan administratiót nem képzelhetek magamnak, a melynek két feje van, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) a hol egyik a másiknak tudtán kivül ugyanazon hatáskörben intézkedhetik, mikor neki tetszik. (Ugy van! ügy van! a bal-és a szäső baloldalon.) Ez az intézkedés, ez a rendes apparátus mellé állított kisérő szervezet, ez a permanentiában tartott lehetősége a kivételes állapotnak, (Ugy van! balfelol) ez, t. ház, semmi egyébre nem való mint arra, hogy az administratiónak egyöntetűsége teljesen praecariussá tétessék, hogy esetleg a főispán, ha neki az alispán személye nem tetszik, az alispánt kizaklathassa a megyéből (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső báloldalon) és arra, hogy az alispánban, ki az administratio feje gyanánt névleg meghagyatik, a felelősség érzete csökkentessék ; mert valóban jó lélekkel felelősséget egy oly administratióért senki sem vállalhat el, a melyben egy tőle függetlenül intézkedő közeg, ha neki tetszik, a főközeg tudtán kivül beleszólhat. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És a mi ezen intézkedésnek állítólagos szükségességét illeti, bátor vagyok a t. ministerelnök urat és az egész házat a következő dilemma elé állítani. (Halljuk!) Vagy annyira megbízhat!an a törvényjavaslaáltal különben fentartani szándékolt megyei közigazgatási szervezet, hogy a kivételes állapotnak létesítését annak ily tőszomszédságába kell hozni
