Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212. országos ülés m4rczins 24. 1886. 3(37 zésére kivánok reflectálni, melylyel t. képviselőtársam a főispáni hatáskör kiterjesztésének különösen azon nemét és rendelkezését hibáztatja, mely a főispán felügyeletét még a többi, nem megyei, hanem állami tisztviselőkre is kiterjeszti, a miben ő korteskedést lát — gondolom ugy fejezte ki magát — látja a közönséges korteskedés legrutabb nemét. T. ház! Ha valami vád meg nem érdemlett, ez azok közé tartozik. Kitől függött eddig az állami tisztviselő ? Független volt a kormánytól azon értelemben mint t. képviselőtársam gondolja? bizonyosan nem. Hát a főispánnak azon joga által, hogy kinevezésére, előléptetésére a főispán befoly, függőbb lesz a kormánytól? Hiszen oly mérvben függöttő a kormánytól ezelőtt is, midőn legközelebbi fölebbvalója volt az, a ki e tekintetben ránézve irányadó volt. Ha pedig azon tisztviselőről feltételezzük, a mint szerintem feltételezni nem szabad, hogy ez által servilissé válik azok irányában, a kik kinevezésére, előléptetésére befolyással vannak, akkor t. ház, ugy hiszem, ezen servilismus épen az által lesz elkerülhető, ha nem egyetlen embertől függ, hanem függ több embertől, mert abban az esetben sokkal kevésbbé lesz az emberi gyarlóságnak, a rossz akaratnak, bosszúállásnak odadobva és akkor többé nem lehet rá nézve irányadó, hogy egyik vagy másik privát ember tetszésétől várja kenyerét és előmenetelét, hanem akkor objeetiv megítélés a Iá jővén, függetlensége sokkal nagyobb mértékben lesz biztosítva. (Helyeslés a jobboldalon.) De azt is méltóztatott mondani, hogy a társadalom egyáltalában átalakulóban van, a jelszó ma „a kenyéradó állam* és hogy ezen országban különösen oly törvényeket kellene hozni, melyek megvédelmezzék az embereket saját gyengeségeik ellen és nem olyanokat, melyek ezen gyengeségeik kizsákmányolására használhatók. Én valóban csudálom, t. ház, hogy különösen egy idő óta azon oldalról mind sötétebben é sötétebben hangzik fel az ország erkölcsi romlásának és hanyatlásának vádja. Megvallom, t. ház, hogy eleinte ezen vadakat bizonyos hazafias fáj dalommal hallottam; mert nem tartom helyesnek azt, hogy azért, mert valaki kissebbségben van, feljogosítva érezze magát a nemzetet kicsinynek, rossznak, elvetemültnek tartani. De utóbb — valóban nem tehetek róla — a comicumnak bizonyos hatását gyakorolták rám ezek a folytonos panaszos vádak; mert emlékeztetnek némileg azon öreg asszonyokra, a kik panaszkodnak, hogy a mai fiatal emberek nem oly udvariasak, mint a régiek voltak. (Derültség a jobboldalon.) És ez némileg feleletem arra is, midőn arról méltóztatnak beszélni — éspedig egyik részrőbugy, mint a másik részről ott a túlsó oldalon — hogy régebben a kormány nem avatkozott bele a választásokba, mig ma mindinkább beavatkozik és mindinkább azon van, hogy mesterségesen, tiltott eszközökkél is magának többséget szerezzen. Hát nem méltóztatik a felfogás ezen különféleségében egy psychologieus rugót is találni, hogy abban az időben, midőn meg volt a remény, hogy ezen több séget megbuktathatják, akkor nem látták annyira az illetéktelen befolyást és talán ezzel kapcsolatban, hogy elmúlt a reménységük, hogy maguknak a többséget megnyerjék, kezdik nagy mértékben látni azon rugókat, melyek nem működtek akkor és nem működnek jelenleg. (Tetszés a jobboldalon.) Még csak egy megjegyzésem van Sághy t. képviselő ur előadására, a ki tudniillik hivatkozott arra, hogy a t. mérsékelt ellenzék ezentúl „szabadelvű ellenzék" nevét veszi fel és indokolta ezt azzal, hogy ezen párt mily rendkívüli usurpatiót követ el ezen czím használatával. Azt hiszem, t. ház, hogy gyengébb védelmet egy új czím felvételére mint azt, hogy mások usurpálják ezen czímet, nem lehet képzelni. De eltekintve ettől — hogy ugy mondjam — ismeretköreim bővítéséül és gazdagításául veszem azon tüneményt, hogy a t. ellenzék, akkor vette fel ezen czímet, mikor Szilágyi Dezső t. képviselő ur azon pártból kilépett. (Derültség jőbbfelöl.) Ebből azt kell következtetnem, hogy azon nagy szabadelvű hajlamot, a mely eddig is meg volt az ellenzéken, egyedül Szilágyi Dezső t. képviselő ur nem engedte kellőleg kifejezésre jutni. (Élénkderültségjobbf'elől.) Mindezek után, nem szándékozván a t. ház becses türelmét tovább igénybe venni, kijeitintem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur az általa felhozott érveknek egy némelyikére, a mennyire képességem engedi, előadásom egész fonalán meg fogja találni a választ. Egy dolog felett azonban lehetetlen, hogy mindjárt bevezetőleg ne fejezzem ki Örömömet. (Halljuk! Halljuk! ballelöl). Én a t. képviselő urat mindig szívesen hallgatom akkor is, midőn velem ellentétes véleményt nyilvánít, annál nagyobb örömem őt hallgatni, akkor, midőn egé?z váratlanul az enyémmel teljesen congruens felfogásnak ád kifejezést. (Halljuk! Halljuk!) Mert, ime [Ja t. képviselő ur, kinél legalább gazdasági téren ahhoz voltunk szokva, hogy azon igét hirdette, hogy csak a szabadság, csak a szabadelvűség, csak a liberalismus, csak a laissez fairé, egyéb semmi sem szükséges, most, midőn egy közigazgatási javaslat van előttünk, a mely valóban mélyében érinti a politikai szabadság elvét és gyakorlatát, velünk szemben egy bizonyos kedélyességgel azt mondja, hogy ma a politikai küzdelmek tárgya már nem a szabadság, nem kitlönö39*