Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
212. országos ftlés márezius 24 1886. 299 ezen kormány a hatalomhoz ? Valami hódító hadjárat után foglalta-e el az országot s most e lázadó természetű népet okvetlenül féken kell tartani és erős kezeket kell az ország különböző pontjain alkalmazni, hogy e népet, mely annyira kiskorú, vagy annyira lázadó természetű, leigázva tanhassa és teljesen lefegyverezze? Nem választások utján, a parlamenti formák keretei között jutott hatalomra e kormány és mégis ugy viseli magát, mintha hódító harez után kellene belekezdenie a nemzet lefegyverezésébe és leigázásába. (Ék'nk tetszés a bal és a szélső baloldalon.) Nem lehet parlamenti kormányforma ott, a hol a kormány kezében a néppel szemben, mely kell, hogy a maga véleményét épen a parlamentben kifejezze, oly rendkívüli nagy hatalom eoneentráltatik. Már magában az is elég, hogy a hatalomnak módjában van a képviselőválasztásokra oly nagymérvű befolyást gyakorolni, mint a milyent gyakorolt a legközelebbi múltban is. Mert igaza van Sághy t. képviselőtársamnak, hogy 1875-ben szabadon nyilatkozhatott a nemzet a választások alatt, mert akkor nem volt szüksége a kormánynak arra, hogy a választási szabadságot megrontsa és eltiporja. De mihelyt a helyzet kényszerűsége magával hozta azt, hogy máskép fenn nem tarthatta magát, mint a választási szabadság megrontásával, a kormány nem késett ez eszközt is megragadni, (igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) És midőn ma azt látja, hogy a nép ellenszenve és utálata mind hatalmasabb hullámokkal közeledik feléje, hogy elmossa azt a többséget, mely a kormány háta mögött áll, mind erosebb eszközöket is hatalmi tényezőket von saját hatáskörébe, hogy fenmaradását biztosítsa. Ily eljárás mellett nem lehet a parlamentaris kormányformát fentartani, mert a parlamenti kormányforma csak egy feltétel alatt tarthatja fenn népszerűségét és befolyását: ha a képviselőválasztásokra a kormány hatalma nem érvényesül oly túlnyomókig, hogy azzal szemben lehetetlenség legyen egy más pártnak többségre jutni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig tekintjük a kormánynak az államjószágok, a hivatalösztogatás által, a főpapságra gyakorolható befolyását, az aristocratiával való egyetértését, a reactióval való egybesugását, bugását, azt látjuk, hogy mindazon tényezőket, melyek hatalmát gyarapíthatnák, képes a mérlegbe vetni a nép és választók szabad nyilatkozatával szemben, hogy magának a hatalmat biztosíthassa (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon) s hogy lehetetlenné tegye azt, hogy itt a pártok egymást felváltó gazdasága bekövetkezhessek. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ne feledjék azt t. képviselő urak, hogy a parlamentarismust, a melyre önök ugy szeretnek hivatkozni és a melylyel állítólag összhangba akarják hozni az önkormányzatot, teljesen feláldozzák. Nem ezen parlamentarismusért küzdöttek hazánk dicső fiai 1848— 49-ben esnem ezért szenvedtek bőrt öntés üldöztetést a Bach és Schmerling korszaka alatt, hogy azt az ily visszaélésekkel magát fentartó kormányzat megsemmisíthesse. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Meg kell gondolni azt is, hogy a parlamentaris kormányzat tekintélyének összetörése és megsemmisítése (Halljuk!) Magyarországon, nem egyenértékű a magyar nemzetre nézve más államokban, az államkormányzat módjának compromissiójával, mert a monarchiens kormányforma csakis a parlamentaris rendszer keretében tarthatja fenn magát és csakis annak keretében érhető el az, hogy Európa cívilisált népei valamely nemzeteta maguk körébe befogadják. A ki a parlamentáris rendszert gyűlöltté, utálttá teszi, az a monarehicus államformára rendkivüli cs«pást mér; (Zaj a jobboldalon) akkor, mikor egész Európán keresztül a soeialismusnak oly áramlata terjed el, mely már nemcsak nagy városokban meri niegkisérleni, hogy vájjon kellőleg van-e szervezve és mennyire kész a nép hatalmával szembe szállani, midőn egész Európában a forradalmi anyagnak ily halmaza van felgyűlve, ugyanakkor a parlamentáris kormányrendszerre ily csapást mérni s ez által a monarchicus kormányforma iránti hitet megrendíteni; ez nemcsak nem Magyarország ministerelnökének leiadata, (Nagy zaj jobboldalon. Élénk felkiáltások a szélsj baloldalon: Halljuk ! Halljuk!) de nem feladata senkinek, a ki a magyar nemzet jövője iránt a legcsekélyebb jó akarattal viseltetik. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Francziaországban van szintén ilyen főispáni intézmény, a préfet-iníézmény, minőt a kormány most ezen törvényjavaslattal a magyar alkotmány keretébe beilleszteni akar, hogy a jelenlegi abusus törvényesíttessék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) íme ott vannak a préfetek, a kik annyiban különböznek és csak javukra különböznek a főispánoktól, hogy felelősség alatt állanak és fegyelmi szabályok uralkodnak felettük, mig nálunk a főispánok nincsenek felelősség alatt és nincs fegyelmi bíróság felettük, vájjon mit tapasztaltunk, hogy az államforma megvédése, az uralkodóház oltalmazására hatékonyan közrejárult-e Francziaországban a préfet-intézmény ? Nem. Tekintsünk végig Francziaország történetén, Nagy Napóleon óta, a ki a préfet-intézményt behozta, ugy találjuk e, hogy az ország criticus válságai alkalmával, midőn az államforma megbukott, hogy a préfetek magukat, akár az államforma, akár az uralkodóház kedveért kötették volna ? a kormány befolyásának hűséges eszköze volt, de ha a kormány elbukott, magát is elbukottnak tekintette és nem érezte magát hozzá lánczolva azon nagy érdekekhez, melyeknek kiszolgálására a kormány és az államforma is hivatva volt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) 38»
