Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-211
211. országos ülés máreíUs 21 1888, 287 nek többség, tehát vádolhatják a többséget bátran, vagy pedig érzik, hogy ha többségre jutnak, ők igy fognak tenni. Ez a többség azonban igy tenni nem fog. {Élénk tetszés jóbbfelöl.) Horánszky Nándor képviselő ur foglalkozkozván e szakaszszal, határozati javaslatot adott be az iránt, hogy e kérdés halasztassék el s hogy az más irányban való megoldás végett a közigazgatási bizottsághoz utasittassék vissza. Gondolom, felesleges is volna mondanom, hogy részemről e határozati javaslathoz nem járulok. De egy pár különös dologra, melyet a t. képviselő ur elmondott, mégis kell reflectálnom. Az egyik az, hogy ő valami borzasztó dolgot lát abban, hogy e szakasznak A) pontja az állami közigazgatási közegekre nézve a főispánnak bizonyos felügyeleti jogot ad s hogy a főispán ezekre vonatkozólag jogosítva van ajánlatot tenni. Szépen el is lett mondva — nem tudom ugyan, hogy a képviselő ur tette-e ezt — hogy lehet-e képzelni főispánt, a ki meg tudja ítélni a tanrendet, az építési ügyeket s isten tudja még mi mindent. Ezen argumentumnak, t. ház, lehetne súlya, ha a főispán helyettesíteni akarná a fennálló szakszerű rendszeres felügyeletet; de midőn • ez sem ezt, sem pedig az illető hivatali főnök útján való ajánlattevést nem vitiálja s csak egy közegnek teszi hivatalos kötelességévé, hogy a maga részéről is tegyen jelentést az általános tapasztalatokról s ez alapon mondjon véleményt: akkor ezt kifogásolni nem lehet. (Helyeslés jóbbfelöl.) Egyébiránt megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy oly főispánt, ki a bélyegügyekhez s minden egyébhez szakszerűleg és ugy értsen, mint az, a ki ezekkel az ügyekkel a hivatalban foglalkozik, én nem keresek, mert tudom, hogy azzal a sajátsággal, hogy minden kérdéshez a világon értsen, csakis egyes képviselők bírnak; (Élénk derültség jobbfelöl) de ezek azután értenek is egyformán mindenhez s beszélnek is mindenről. (Elénk derültség jobbról.) Horánszky Nándor képviselő ur még két nagy argumentumot hoz fel, hogy megbélyegezze, hogy minő szabadságfosztó ezen törvényjavaslat és hogy mennyire nem az administratio érdekében állanak az abban foglalt intézkedések. (Halljuk! Halljuk /) Az egyik az, hogy megváltoztatja a választási cyclust 3 évről 5 évre, nagy választó-kerületeket csinál és lehetetlenné teszi, hogy a választók bejövén, abban résztvehessenek és igy öntudatosan megfosztja őket a papíron megadott jog gyakorlatától. Elfeledi a képviselő ur, hogy a választó-kerületek nagyságát ez a törvényjavaslat nem érinti, hanem meghagyja ugy, mint az 1870 ; XLII. törvényczikk szerint volt. Ha pedig oly terhes azon jog gyakorlata és oly sok költségbe kerül, akkor talán ez nagy argumentum lehetne a 3 év helyett az 5 év í ehozatala mellett; mert hiszen ezt a fá radságot és e költséget minden 5 évben okvetlenül több ember fogja megtenni, mint megtenné minden 3 évben. Az egész okoskodás tehát részben téves, mert e törvényjavaslat ebben semmi intézkedést nem tesz, részben pedig, a mennyiben tesz, épen az ellenkezőre vezet és nem oda, a hová vezetőnek azt ő állítja. Azt mondta továbbá a képviselő ur, hogy e törvényjavaslat nem szól a fővárosról, már pedig ha az administratio javítása volna czélja, akkor csak kellene, hogy az ország ily nevezetes pontjáról is szóljon. Talán nem kívánja a t. képviselő ur, hogy elhigyjem, hogy ő ne tudná, hogy Budapest főváros administratio járói 1870 ben is külön törvény intézkedett. És szintén hallom azon ékes, meleg szavakat, melyeket az általam elnyomni szándékolt főváros védelmére hangoztatott volna, ha eszembe jut vala e törvényjavaslatba a fővárost is belevenni. (Élénk tetssés a jobboldalon.) Ha van hiba a főváros administratio]ában, az orvoslandó, de nem a most alkotandó torvény, hanem a fővárosi törvény keretében. Abból tehát, hogy eddigi összes törvényhozási gyakorlatunk ellenére nem akartam ide bevonni a fővárost, azt következtetni, hogy az administratio javítása nem lehetett czél, azt hiszem, ez a legkisebb méltányosság látszatával nem bír. (Elénk helyeslés jobbról.) Megmondtam, t. ház, hogy újat nem tudok mondani, mert az általános vitában elmondtam mindent. Sajnos, constatálnom kell, hogy újat ma sem tanultam, a mi indokul szolgálhatna az elmondottak után még többet mondanom. Nem fogok még csak a szabadelvű névnek védelmére sem kelni. Nincs indokom rá, hiszen megvédik azt mások. Azt az egy megjegyzést azonban én sem fojthatom vissza, hogy minden esetre jellemző, bármi lett legyen az indoka, a „szabadelvű" név felvétele akkor, ha az ember azt hirdeti, hogy az csak köpeny, mely alá igen sok fér. (Derültség a jobboldalon.) Ha ezt az mondja, a ki nem vette fel a szabadelvű nevet, nem fog méltányos lenni, nem is várjuk — hogy is mondjam ? nem akarom kimondani azt a szót — de nem is hozza magát kellemetlen helyzetbe. De ugyanekkor mondani azt és mondani azoknak, kik ezt nem is gyanították: „felvettük e nevet, mert az köpeny, mely alatt mindegyikünk elfér", ez bizonyára legalább is nem sikerült dolog. (Élénk, hosszas derültség.)
