Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-211
211. orrszágo* flé* máresias 28. ISS6. ggg fogja pótolni ama felelősséget, mely a főispánt absolute nem terheli. Ezen indok ellenében ismét kénytelen vagyok első és hatékony ellenindokot a t. ministerelnök ur indokából meríteni, a ki az 1870: XLII. törvény czikk tárgyalása alkalmával határozottan kijelentette, hogy a kormány felelősége a főispánok visszaélései miatt teljesen illusorius ; mert hiszen és ez természetes, hogy egy főispánnak viselt dolgaiért az a parlamenti többség nem fog a ministerelnöknek bizalmatlanságot szavazni és én a parlamentarismus szempontjából, határozottan elfogadom a többségnek ezen eljárását. De azután azt kérdem, vájjon helyes-e ily nagy hatáskörrel biró közeget teremteni az administratio minden ágában, a melyért soha senkit, még a ministerelnököt sem lehet felelősségre vonni, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És méltóztassanak arra felelni, hogy vájjon, ha minden egyes esetben ily felmentést kap és kell hogy kapjon a kormány, akkor, ha az a 70 főispán minduntalan elkövet ily visszaéléseket, törvénytelenségeket és így az egész közigazgatás tönkre fog menni, akkor is azt fogják mondani, hogy minden egyes esetért felelősségre vonni a kormányt nem lehet és ott állunk, hogy az úgynevezett felelősségnek ezen gyakorlata által minden egyes esetben az egész ország közigazgatásában előforduló visszaéléseket,bajokat és hiányokat minduntalan csak sanctionálni lesz hivatva a törvényhozás ? Vagy tegyük fel, hogy lehetne képzelni oly érzékeny parlamentarismust, a mely lemondva a momentán győzelmek méltánylásáról, azokat meg tudná vetni önmagáért és valóban ko niolyan akarná gyakorolni azon felelősséget, a mely jogában áll, nem volna-e ez a parlamentarismusnak egyenesen fejreállítása? Mert hiszen az a többség, a mely tudja, hogy azt, a kit felelőségre von, azért von|felelősségre, , "mert ez országban, azon főispán az ő érdekét szolgálta még akkor is, mikor a törvényt megsértik, vájjon az a többség saját sorsa fölött, mely igen sok esetben épen azon visszaélésekhez van fűzve — képes lesz igazságos biró lenni? Mindezen okoknál fogva én nem azért, hogy akár municipális álláspontot foglalok el, sem azért, mert centralista vagyok, nem fogadhatom el e szakaszt, nem fogadhatom el azért, mert én minden közigazgatási rendszernek, legyen az akár centralista, akár municipális, egyetlen fő és kiváló feladatot tulajdonítok és ez az és ennek minden rendszer meg kell, hogy feleljen, hogy a kormányzottaknak politikai szabadságjogai megóvassanak, (Helyeslés. Ugy van! a hal- és szélső baloldalon) akár legyen centralisticus az a szerkezet, a mely által a közigazgatás megvalósul, akár önkormányzat. (TJgy van! balfelől.) És hogy ez az álláspont, fájdalom, a magyar képviselőházban ma még első és egyetlen álláspont, a melynek szempontjából mi közigazgatási törvényeinket megbírálhatjuk, az nem az én hibám, de kell, hogy így biráltassék meg, a mig más országokban, a melyekre sokszor történik itt hivatkozás, ugy Angliában, mint Francziaországban, a hol minden meg van téve arra, hogy a kormányzottak érdekei megóvassanak, addig csak nálunk van az, hogy ezen legprimitívebb feladatot sem tudta a közigazgatás megoldani. Hogy miként fog e javaslat a közigazgatás második követelményének eleget tenni, hogy mennyiben fogja az állami hatalmat vagy az önkormányzás fejlesztésének eszméjét protegálni, arról, fájdalom, szó még nálunk nem lehet. En tehát határozottan ellene vagyok a tervezett reformnak, mert e szakaszban látom megtestesülését, azon törekvést, mely az önkormányzat minden nyilvánulását dominálván, azt felelősség nélkül összekuszálja és a nélkül, hogy ezzel szemben az okvetlenül bekövetkezendő jogsérelmekért az állampolgároknak valaha valami jogorvoslatra tért engedne, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De nem fogadhatom el a szakaszt azon harmadik indokból sem, melyet szívesek voltak, habár elrejtve felhozni, hogy tudniillik ily administrationális közegekre az állameszme érdekében szükség van. Igen sajátságosnak tartom, hogy épen a magyar képviselőházban ma állameszméről lehet szó. Szomorú dolog, de való. Igenis, állameszme, mely sehol és semmi irányban nem testesülhetett meg. egyedül csak a belügyi igazgatás terén és az államessme még ott sem elég hatályos, nem elég erős, annak még több hatalmi eszközre van szüksége, daczára annak, hogy mindennel bir, mivel az államot megvédeni módjában áll; da még hatalmi eszközre van szüksége, hogy az államot megvédje, nem bánom akár a nemzetiségekkei, vagy bárkivel szemben is. Ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt ezen állami hatalomról kiállítani valóban nem lehet. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, ha a nemzetiségek, a mint szívesen ragaszkodnak az állameszméhez, ugy annak minden consequentiáját. tehát az állam hatalom minden nyilvánulásának is alá kell magukat vetniök; de ha nem teszik, ha nem akarják magukat alárendelni az államhatalomnak, melyet csak mint eszmét fogadnak el: ugyan a főispánok képesek lesznek-e őket jobbakká, erkölcsösebbé tenni, ha ezen széles hatalmú körrel felruháztatnak 1 Én e szakaszt még ezen szempontból sem fogadom el, mert megkívánom, hogy a kormány
