Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

211. «-ässáf#i ilés M*mins 23. 1886. 267 nagy hiányokban szenved s e tekintetben utalhatok az igazságszolgáltatás érdekeivel foglalkozó tagjaira a t. háznak, kik évek óta hangoztatják, hogy a bírói szervezet hiányos és kiegészítendő, hogy az ellenőrzés rossz és elégtelen s hogy ha nem akarjuk, hogy a különben helyes rendszer az életben kudarczot valljon, a hiányok pótlásáról s kiegészítéséről okvetlenül gondoskodni kell. A magyar törvényhozás 1869 bens 1871-ben teljesen függetlenné tette a magyar bíróságokat; de nem gondoskodott az állami és társadalmi érdekek biztosításáról a független bírákkal szemben; nem létesítette azon intézményeket, melyek más államokban ezen ezélok elérése végett életbeléptéivé vannak. Elszigetelte a bírókat az életben, a nélkül, hogy a szóbeliség és közvetlenség meghonosítása által a szükséges kölcsönhatásról gondoskodott volna. Nem gondoskodott az ellenőrzésről és vezetésről, mely nélkül minden zárt testületben a kötelességérzet szükségképen lankadni szokott. Azt hiszem, t. ház, hogy e hiányok orvoslására szükséges garantiák létesítése épen annyira érdekében áll a bíróságoknak, mint magának a magyar államnak, mert a tapasztalással igazolt tény az, hogy csak azon intézmények bírnak életképességgel és tartóssággal, melyek a nemzet bizodulmába gyökereznek és az ország közérdekeivel összhangban állanak. Nem fogom azokat részletezni, a mik már sokszor ei lettek mondva a házban és a házon kivül, hogy a járásbíróságok az országban el vannak szigetelve ; hogy a törvényszékek minden ellenőrzést nélkülöznek ; hogy a királyi táblák összpontosított szervezeteiknél az ellenőrzés hatályos gyakorlására képtelenek; hogy a királyi ügyészség, az állami érdekek e hivatott képviselője sem kellő hatalommal, sem kellő' szervezettel nem bír, hogy a szóbeliség és a közvetlenség hiányában a társadalom kellő controlt a jogi organismus felett nem gyakorolhat, hogy a fegyelmi törvények a laza kezelés folytán a papiroson maradtak és a birói felelősségről szóló törvények nem érvényesültek ; mindezek már el lettek mondva s azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül alig van tagja e háznak, a ki nem volna meggyőződve arról, hogy e hiányokat orvosolni kell s hogy itt az ideje, hogy a törvényhozás és kormány az igazságügyi bajok orvoslásáról komolyan gondolkozzék. Nem szándékozom e szakasznál részletes igazságügyi vitát támasztani. De mielőtt rövid felszólalásomat befejezném, csak két körülményre kérem ki a t. ház figyelmét. Az egyik vonatkozik a birói kinevezésre, a másik a bíróságok működésére általában. A t. ministerelnök ur utalt az általános vita alkalmával arra, mily veszélyes az, ha a bíróságok önmagukat egészíthetik ki. És én e tekintetben hivatkozj hatom arra, hogy régi meggyőződésem, melynek I évek óta adok kifejezést, hogy a bíróságok ön| kiegészítési rendszere ellenkezik a helyes igazság j szolgáltatás és a közszabadság érdekeivel is. Egy kiváló államférfiú Mirabeau, mondta volt már azt a franczia Constituante-ban : „Nem irtózom semmij tői sem annyira, mintha egy testület ma magát I elmozdíthatlannak, holnap magát kiegészíthetőnek, holnapután magát örökösnek nyilváníthatja, mert ez az alxsolutismus." En is azt hiszem, hogy a parlamentarismus, a hatalmak megosztásának rendszere, követeli, hogy a birói kinevezés kizárólag a végrehajtó hatalom kezében legyen. En a magam részéről kijelentem, hogy e jognak bármely irányban való megszorításához soha hozzájárulni hajlandó nem volnék. Ne feledjük, hogy az a hatalom, melylyel bir a felelős kormány, egyúttal a parlamentnek is hatalma, a melynek amaz kifolyását képezi. Németország példája igazolja, hogy a szolgálati pragmatica soha sem volt képes a birói intézményt a reactio befolyása ellen megvédeni, mert minden formális biztosíték mellett a biróság, ha összeütközésbe jut a nemzet jog, a hatalom absolutisticus törekvésével, az utóbbinak szegődik szolgálatába. A második körülmény, a melyre reflectálni akarok, vonatkozik a bíróságok működésére általában. Midőn sürgetem a reformokat, sürgetem a létező visszaélések kiküszöbölését, általában nem akarom megvonni az elismerés adóját azon kitűnő bíráktól, kik a nehéz viszonyok daczára az országban telje sitik kötelességüket és kik az igazságszolír^

1 tatás nivea uját nem az intézmények folytán, hanem sok tekintetben az intézmények ellenére is emelték. Vannak kitűnő járásbíróságaink ; egyes törvényszékeink európai színvonalon állanak; királyi táblánk és királyi Curiánk működése pedig egy évtized óta közelismerést vívott ki magának. De midőn a visszaélések kiküszöbölését sürgetjük, azt hiszem, hogy ép a jeles bírák érdekeit mozdítjuk elő. Mert ép a;:ok érdeke, hogy a visszaélések eltávolíttassanak, a rend és fegyelem meghonosittassék, a magyar állam és társadalom érdekei biztosíttassanak és hogy a nem odavaló elemek a bíróság kebeléből kiküszöböltessenek. Azon reményben, hogy az igazságügyminister ur a létező hiányok orvoslására a kellő időben törvényjavaslatot fog beterjeszteni és alkalmunk lesz a felmerült hiányokkal ott foglalkozni, a hol a birói organismus hiányai egészében fel fognak táratni, van szerencsém módosítványomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jóbhfdöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Módosítvány a 238. szám alatti törvényjavaslathoz : „A 57. szakasznak a törvénykezési közegekre vonatkozó B) pontja hagyassák ki". (Helyeslés a jobboldalon.) 34*