Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

199. országos ülés márczius 9. 1888. 21 Difficile est satyram non scribere. így gondolkoznak, ily felfogással vannak c törvényjavaslatról a provincián a polgárok. {Igás!) Mondatról mondatra igy vélekedik egy szabad királyi város főtisztviselője. De tulaj donképen, t. ház, miféle önkor­mányzati rendszer után készült a napirenden álló törvényjavaslat ? {Halljuk !) Hogy nem magyar, nem franezia, angol vagy porosz után, be volt bizonyítva e padokon ülő szónokok által és mégis hasonlít e javaslat valamely távol fekvő külföldi állam rendszeré­hez. (Halljuk!) Egy veterán szellemdús nagy tudományú és tapasztalatú képviselő, pártokon kívül esvén, függetlensége egész tudatával szives volt megfejteni e talányt. (Halljuk!) Azt mondta ugyanis ez igen t. képviselő ur márezins hó 4-én mondott beszédében, hogy az új főispánnak elég lesz a minister lehellete és ő mindenben engedelmeskedik, de különben dolgozni nem fog, administrálni annál kevésbé, legfeljebb kényelmesen élni és tarokkozni. (Derült­ség.) No, t. uraim, ezen főispáni qualificatio tökéletesen megfelel a mandarin-rendszernek, a főispánság tehát mandarini dignitás lesz, a titkára európai hivatalnok, kihez a sok munkán és ódiumon kivül még a híres Procrustes-ágy körüli szolgálat is tartozni fog. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az ily szellemű és ily irányú törvényjavas­latot részemről el nem fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Orbán Balázs: (Halljuk !) T. ház! Én épen 1870-ben lettem a képviselőház tagjává, akkor, a midőn a törvényhatóságokat megbénító ez évi törvényczikk került tárgyalás alá, akkor a minis­terelnök ur vezénylete alatt kezdettem meg par­lamenti előcsatározásomat. Elénk emlékemben van még az az emelkedett, mondhatnám magasztos magatartás, a melyet altkor Tisza Kálmán ur, mint a balközép vezére, a municipiumok fentar­tása és azoknak a 48-iki törvények szellemében való fejlesztése mellett tanúsított. Még most is felvillanyoz a nemes lelkesedésnek azon heve, a melylyel ő az akkori centralisticus irányzatok ellen sikra szállt. Én magam is e lelkesítő szavak élénk benyomása alatt szálltam először a parla­menti küzdtér homokjára a ministerelnök ur által magasan lobogtatott zászló alatt ha csekély tehet­séggel is, de eltelve azon nemes buzgalommal és ihletséggel, a melyet a vezér lelkesítő példája éleszte lelkemben. Én akkori naivságomban azt hivém, hogy a ministerelnök ur hevét is a haza­szeretet, ősi intézményeink iránti ragaszkodás és a meggyőződés férfias erényei táplálják, hogy ő az önkormányzati intézmények egyik kipróbált vezérbajnoka. Fájdalom, hogy e naiv feltevésem­ből keserű csalódások ragadtak ki azóta s azon szomorú meggyőződésre ébresztett az 1876: VI. törvényczikk és főleg ezen jelenlegi törvényjavas­lat, miszerint akkori vezérem rég hűtelen lett azon zászlóhoz, mely alatt én először csatába száll­tam s hogy akkori meggyőződése, akkori lelke­sedése, akkori nemes heve: csak tettetés és mű­fogás volt, csak áldhatom végzetem, hogy fel­ismertem idejében e csalfa fényt snemcsalattambe magamat e lidércz csillám által azon ingoványba, mely elnyelé egy szép reménynek minden vará­zsát s mely a szép múlt megtagadásának szomorú kényszerhelyzetébe sodorta az egykori ellenzéki vezért, a ki a nemzet megváltójának dicső szere­pét most a nemzet sanyargatójának szánalmas állásával cserélte fel. T. ház! Az alaptörvények minduntalan való változtatása sem nem kívánatos, sem nem előnyös; mivel az ily gyakori változtatások és módosítások legtöbb esetben a szabadság rovására történnek. A gyakori változtatásokat csakis a reactionarius irányú kormányok szokták foganatosítani, azért, hogy a szabadság biztosítékait fogyaszszák, (ügy van! a szélső baloldalon.) Veszélyes az ily gyakori átidomítás főleg ná­lunk, a hol az ily módosítások mindig az alaptör­vény megrontására, a népjog megszorítására, a kormány hatalmi körének kitágítására szoktak vezetni. E tendentiák áthatják minden izében e jelen törvényjavaslatot is. Nincsen annak egyetlen sza­kasza, egyetlen kikezdése, egyetlen sora, egyet­len betűje, amely a jogcsonkítás mementojaként ne tűnnék fel, a mely vigyázatra, éber őrködésre és elszánt védelmezésre ne serkentené a nép jogaira, az alkotmányra, a szabadság áldásaira féltékeny népképviselőt, a ki ellenőrzési kötelességét komo­lyan veszi s nem a kormányi kegyhajhászat si­kamlós terén áll. Önök egyáltalában törvényalkotási túltengés­ben szenvednek, (Derültség a szélső baloldalon) ámde a sok törvényalkotás mindig rossz előjel; az min­dig csak zavart és a honpolgárok zaklatását szokta előidézni, sok kibúvó ajtót hagyván fenn a jog­sérelmekre és az igazság elférdítésére. így van ne­künk vagy 50 darab adó, kezelési, illetéksza­bási, bélyeg- stb. törvényünk, a melyeket szám­nélküli ministeri rendeletek egészítenek ki s ép e sok törvény és rendelet idézi elő azt a zűrzavart, azt az ide-oda kapkodást, azt a félremagyarázást, azt az el nem igazodhatást. a mi mindig az adózó honpolgárok megrövidítését s jogtalan zaklatását szokta maga után vonni. Különösen gazdag volt az úgynevezett alap­törvények módosításában, illetőleg gyökeres fel­forgatásában ezen most folyamatban levő ülésszak, a mely magát az országgyűlést vette tatarozás alá s alkotott a régi aristocraticus felsőház helyett egy olygarchicus főrendiházat; a népképviseleti alapon nyugvó képviselőházat pedig az 5 éves cy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom