Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-209

209. országos ülés márezlus 20. 1886 237 41. §. 4-ik sorában e szó után „az elnök* tétessék „a szavazók névsorával". Dárdai Sándor előadó: Az magától érthető dolog, különben nincs kifogásom a módosítás ellen. Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A41.§. nem támadtatott meg, csak Szederkényi Nándor t. képviselő ur a 4-ik sorban előforduló azon szó után „az elnök" kívánja be- ' iktatni „a szavazók inévsorával" s a többi változatlanul maradna. Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy a szöveg elfogadtatik. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen módosítást elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a módosítás elfogadtatik. Következik a 42. §. Szathmáry György jegyző (olvassaa 42. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. Olvassa a 43. §-t). Grünwald Béla: T. ház! E szakasz első alineájában egystyláris hiba fordul elő, a mennyiben bizonyos szavak más helyre vannak téve, mint a hova valók. Ennélfogva mindenekelőtt azt a styláris módosítást ajánlanám, hogy e szavak „a kézbesítéstől 15 nap alatt" a „biráló választmányhoz" és „felebbezhetők" szó közé szúrassanak ugy, hogy a bekezdés igy szólna : „Az igazoló választmány határozatai szabályszerűség kézbesittetnek a közgyűlés által 5 évre választott 5 tagú állandó biráló választmányhoz s a kézbesítéstől 15 nap alatt felebbezhetők, melynek elnöke a főispán, akadályoztatása esetében az alispán, illetőleg a polgármester". A másik módosítás, melyet ajánlani bátor vagyok, sokkal lényegesebb természetfí.Az 1870-iki törvényben az az intézkedés, mely a szakasz 3-ik alineájában foglaltatik, mely szerint a belügyminister részére azonban fentartatik azon jog, hogy az eljárásban és határozatban előfordult törvénysértések miatt a főispán felterjesztésére az eljárást megsemmisíthesse, még nincs meg. Ez intézkedés égészen új. Az 1870-iki törvény ugyanis teljesen belenyugodott az igazoló és a biráló választmány eljárásába és határozataikat végérvényeseknek nyilvánította. Ugy látszik, t. ház, hogy a belügyminister ur ezentúl nem akar már bizni ezeknek az eddig végérvényes határozathozatal jogával felruházott hatóságoknak ítéletében és ugy látszik, bizonyos garantiákat akar szerezni, hogy az általuk tán eltitkolt vagy elpalástolt — még pedig pártszempontból elpalástolt — törvénysértések esetében megnyerje azt a jogot, hogy e helytelen ítéleteket corrigálhassa. Azonban, t. ház, az a mód, melylyel ez történik, megvallom őszintén, nemcsak nem helyes, hanem, a nélkül, hogy gyanúsítani akarnék valakit, arra a feltevésre enged jogot, hogy a belügyminister ur talán nagyon egyoldalúkig fogta fel ez intézkedés jelentőségét és mintegy önkénytelenül el van árulva ennek az alineának szövegezésében, hogy e tekintetben tulajdonképen micsoda az intentio. Itt ugyanis, a hol választási jogokról van szó, csakis a főispán van félként megjelölve, kinek felterjesztésére a kormány az eljárást megsemmisítheti: de magukról az érdekeltekről ilyen eminenter személyes jog megsértéséné! még csak szó sincsen. Ez nyilván azt mutatja, hogy itt nem a jogkör részrehajlatlan fentartásáról van szó, hanem arról, hogy a főispán oly esetekben, midőn a választás talán pártszempontból nem kellemes, közbeléphessen és a választásnak törvénysértés czímén megsemmisítését követelhesse. Én, t. ház, általában az ily választási jogosítványok védelmét a közigazgatási bíráskodás feladatául tűzném ki. Azonban a positiv jog alapján állunk és e szerint nekünk ma oly közigazgatási bíráskodásunk, mely valóban jogvédelmet nyújthatna, nincs. A közigazgatási bíráskodást ma nálunk a positiv jog szerint ez esetekben a belügyminister gyakorolja. Én tehát, t. ház, e bázisra helyezkedem, daczára annak, hogy elvileg helyesnek nem tartom és módosítványom arra czéloz, hogy szüntettessék meg azon egyoldalúság, a mely a szakaszban van, tudniillik, hogy a választások alkalmával elkövetett törvénysértések miatt csakis a főispán felterjesztésére semmisíthesse meg a belügyminister az eljárást, hanem legyen egyszersmind gondoskodva arról is, hogy az érdeklettek, a kik jogsérelmet szenvedtek, szintén fordulhassanak jogorvoslatért a belügyministerhez. (Helyeslés a balr és szélső baloldalon.) Á másik momentum az, hogy teljességgel nincs meghatározva az időpont, mely a felebbezés érvényesítésének képezhetné határát, ugy hogy megtörténhetik, hogy a választás után talán egy vagy két évre teheti kérdésessé a főispán a választás eredményét. Én azt hiszem, hogy e tekintetben is a határozatoknak érvénye és a jogbiztonság érdeke követeli azt, hogy állapítsunk meg bizonyos határidőt, melyen belől akár a főispán, akár az érdeklettek részéről ezen jog érvényesíttethessék. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ennélfogva ajánlom a t. háznak következő módosítványomat: A harmadik bekezdés következőleg hangzanék: „a belügyminister részére azonban fentartatik azon jog, hogy az eljárásban és határozatban előfordult törvénysértések miatt a főispán a választás megejtésétől számított 15 nap alatt, vagy az érdekletteknek 15 nap alatt benyújtott panaszára az eljárást megsemmisíthesse." (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Törs Kálmán jegyző (olvassa) .• Módosít-