Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-208
216 208. országos ülés máreaius 19. 1886. nosságban el nem fogadhatom. És pedig azért, mert ez által igen sok visszaélésre nyújtanánk alkalmat. A mennyiben akárhány ember, legtöbbnyire zsidó, ha nem lehetne virilis, egyszerűen meg fog indítani egy havi lapot, a melyen mint folyóirat- és lapszerkesztő lesz feltüntve és igy egy rangba esnék a többi szerkesztőkkel. De, t. képviselőház, nevetségesnek tartom, hogy igen sok lapszerkesztő, a ki csak mint figurans szerepel a lapon, privilégiumokkal ruháztassák fel. Minthogy mai nap sokszor üzleti szempontból indítanak meg valamely folyóiratot és akárhány szerkesztő csak azért szerepel a lapon mint szerkesztő, hogy ha esetleg sajtópert indítanak ellene, legyen, a kit becsukhassanak. Ilyen embernek kiváltságokat és privilégiumokat nem adhatunk. De különbséget óhajtok tenni a tisztességes és nem tisztességes, a hazafias és hazaellenes sajtó között. Már most kérdezem, t. ház, vájjon mindenféle journalokTribuna és más nemzetiségilapok szerkesztőit, a kik a magyar állameszme és magyarosodás ellen izgatnak, egy kalap alá vegyük a hazafias és tisztességes lapok szerkesztőivel ? De, t. ház, még egy pontra akarok reflectálni, hogy állításaim igazságáról a t. képviselőházat meggyőzzem. Erezzük, kell, hogy érezzük, hogy e háznak és a képviselői állásnak tekintélye is igen megcsökkent a közvélemény előtt, a mely közvéleményt a zsidó lapok csináltak. A sajtónak munkásai igen el vannak kényeztetve; igen elkényeztették őket azon t. képviselőtársaim, kik magukat dicsértetni szeretik a lapokban, kik minden reporter vagy újdondásznak kalapot emelnek,vele kezet szorítanak,vagy fizetnek is,hogy arczképüket hozza, mert hiszen ez már régi szokás. Ezen körülményben látom okát annak, hogy a képviseled tekintély alábbszállott és nem örvend azon nymbusnak, a melynek örvendett akkor, midiin a zsidó sajtó nem volt oly nagy befolyással a közvélemény gyártására. Hiszen, hogy hä megengedné a t. ház azt, hogy egyik lap ezt a házat Sándor-utezai színháznak vagy czirkusznak nevezze, vagy pedig, mikor egyik lap csak azzal tartja fenn előfizetőit, hogy e t. háznak egyik vagy másik alakjáról naponta comico-satirieus tudósításokat közöl: akkor ne csudálkozzunk, t. képviselőtársaim, hogy nem veszi körül a képviselői állást azon nymbus és hogy nem örvend azon tekintélynek, mint a melynek örvendett a 60-as években. Ezek alapján, miután nem vagyok képes eléggé praecisirozni azt, hogy tulaj donkép melyik folyóirat- és lapszerkesztőket lássuk el privilégiummal, azt szeretném, hogy ha e szakasz átdolgozás végett a bizottsághoz visszautasittatnék, de másrészt, ismerve a ministerelnök urnak élénk felfogását a helyzetnek minden situatiói közepett, ez egyszer az ő nagylelkűségére hivatkozom, hogy ő meg fogja tudni jelölni a határt, hogy mely lapszerkesztők essenek e szakasz alá, ha pedig a t. ministerelnök ur nem segítene ki, akkor kénytelen vagyok a következő módosítványt benyújtani: E szavak helyett, „folyóirat- és lapszerkesztők" tétessék: „Keresztény és nemzeti irányú folyóiratok és lapok szerkesztői". (Helyeslés a balés szélső baloldal némely padjairól. Derültség jdbbfelöl) TÖrs Kálmán jegyző (olvassa a módosítványt). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! {Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a képviselő ur által előadottakkal polémiába bocsátkozni ; csak constatálni kívánom azt, a mit esetleg saját érdememből von le, hogy nem én vettem bele ezen szavakat, hanem, hogy az szóról szóra az 1870: XLII. törvényben benne van; és épen azért, mert azt hiszem, hogy a magyar képviselőháznak felvilágosodott szelleme ma is olyan, mint 1870-ben volt a sajtóval szemben, nem is kérem a t. házat, hogy a módosítványt ne fogadja el, mert arról, hoay ezt nem teszi, ugy is meg vagyok győződve. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mártonffy Károly: T. ház! (Halljuk!) Régi és nagyon elkopott közmondás az: „quem Dií odere, paedagogum fecere; de hogy igaz, legjobban bizonyítj hogy midőn a 26. szakasz értelmében a legtöbb adót fizetők sorrendjének megállapításáról van szó: akkor senkinek sem jutott eszébe a néptanitókra gondolni. (Helyeslés.) Minthogy pedig egyáltalában nincsen kizárva a lehetősége annak, hogy a néptanító akár saját szorgalma, akár örökség vagy más véletlen szerencse által a virilisták sorába emelkedhessek és midőn annyi szakember, mint például az állatorvosok, gazdatisztek, erdészek azon kedvezményben részesülnek, hogy egyenes államadójuk kétszeresen számíttatik, én nem látom semmi okát annak, hogy ezen kedvezmény az okleveles néptanítókra is ki ne terjesztessék, (Helyeslés) annál kevésbé látom okát, mert azon erkölcsi és társadalmi tulajdonaiknál fogva, melyeket a társadalomban képviselnek és azon közhasznú szolgálatuknál fogva, melyet a népnevelés körül kifejtenek, méltán megilleti őket e kedvezmény. Én tehát a következő indítványt vagyok bátor tenni: mondja ki a képviselőház, hogy a 26. szakasz első bekezdésében a „tudorok és tanárok'^után az „okleveles néptanítók' 2 ' is felsorolandók. (Élénk helyeslés.) Elnök : Fel fog olvastatni az indítvány. Törs Kálmán jegyző (olvassa). Barla József: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Csak azt akarom jelezni, hogy a tanítói kart azon munkánál fogva, melyet a nemzet érdekében, a nemzeti | közművelődés érdekében teljesít és azon művelt-
