Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-199
16 H)9. országa ülés márezlai 9 1886. hogy a ház kebelében foglalhatnak helyet egyes centralista gondolkozású képviselők, azt határozottan merem állítani, hogy centralista pártja ezen képviselőháznak a szó igazi értelmében nincs. Nem vagyunk centralisták, nevezetesen mi kiket az állami közigazgatás jelszava hoz össze ez alkalommal egy zászló alá, mert nem akarunk sem egyebet, sem többet, mint az 1848-ban behozott parlamenti kormánynak megszerezni a létezhetés feltételeit és rendelkezésére bocsátani azon eszközöket, melyek nélkül természetes feladatának, mely az állami akarat végrehajtásában áll, meg nem felelhet; nem centralista az 48-as és függetlenségi párt sem daczára annak, hogy a végrehajtó hatalom praerogativainak és az állami élet tevékenységének jelentékeny részét egy központban, a megyében akarja összehalmozni, sőt talán még maga a közvádlott, az előttünk fekvő törvényjavaslat sem oly mereven centralisticus, minőnek azt az ellenzék két oldalán már egy hét óta s legújabban különösen Horváth Lajos és gróf Apponyi Albert t. képviselő urak hirdetik. Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur (Halljuk ! Halljuk!) pénteken tartott remek beszédében a hatalom szervezése és r a szabadság biztosításának kettős szempontjából indult ki a törvényjavaslat megbirálásánál. A hatalom szervezését a t. képviselő ur az intézkedési hatáskörrel biró közigazgatási tisztviselők kinevezésében keresi és véli megtalálni, mig a szabadság biztosítására számosabb institutio egyidejuleges megalkotását, ezek között nevezetesen a közigazgatási bíráskodás behozatalát, a tisztviselők szolgálati jogviszonyainak meghatározását, a hivatali felelősség szabályozását és egy a lehetőleg széles körre terjedő és szabadon mozgó önkormányzati apparátus létesítését tartja szükségesnek s beszéde végén igen természetesen azon következtetésre jut, hogy a törvényjavaslat e feladatok egyikét sem oldja meg kellőleg, sőt az önkormányzat tényleg létező attribútumait is megsemmisíti. Az államhatalom helyes irányú szervezésének, t. ház, az én nézetem szerint is elengedhetetlen következménye a közigazgatási, de nem csak az intézkedési hatáskörrel felruházott, de az összes közigazgatási tisztviselők és alkalmazottak állami kinevezése. A kinevezéssel magával azonban koránt sincs befejeszve a hatalom szervezése. Az állami akarat hatályos végrehajtásának kimagasló szempontja szükségessé teszi azt is, hogy e czélra szolgáló eszközök is teljes mértékben rendelkezésére bocsátassanak az erre hivatott tisztviselőnek. És, t. ház, a törvényjavaslat, midőn a létező tőrvénynek az úgynevezett vis inertäal-t tárgyazó 16-ik szakaszából nz ott előforduló „rendőri" szót kitörülendőnek tartja s ekkép lehetségessé teszi, hogy az állami érdek egy kis kör helyett az állam élet összes vonalain megoltalmazható legyen, midőn a főispán felügyeleti és ellenőrzési jogát hatályosabbá teszi, nem csak, de a törvényhatóság területén működő összes állami közegekre kiterjeszti, ha nem is juttatja a kérdés e részét a teljes megoldás stádiumába, de ahhoz igen közel vezeti. (Helyeslés a jobboldalon.) Részemről szintén sajnálom, hogy a törvényjavaslat nem hozta meg számunkra a tisztviselők kinevezésének intézményét, de midőn ezt kijelentem, egyszersmind constatálom azt is, hogy az, midőn számos megyei ég városi törvényhatósági tisztviselői állásnak és ezek között kivált az annyira nevezetes és fontos rendőri kapitányi állásnak főispáni kinevezés útján leendő betöltését hozza javaslatba, e részben is igen sokat közelít az általunk elfoglalt állásponthoz. A szabadság biztosítékát képező közigazgatási bíráskodás és az úgynevezett . szolgálati pragmatikára vonatkozólag eddigelé legalább nem tétetett eltérő nyilatkozat a házban; a t. ministerelnök ur pedig ismételten kijelentette, hogy ezen nagyfontosságú kérdések előkészítésével foglalkozik és mihelyt a munkálatok olyan stádiumba jutnak, mindkét irányban előterjesztést fog tenni a törvényhozásnak. Gróf Apponyi t. képviselő urat azonban a ministerelnök ur ezen kijelentései nem elégítették ki. Nem, mert ő az általa contemplált összes szabadságbiztosítékoknak a hatalom szervezésével egyidejííleges megoldását követeli s a nélkül is a t. ministerelnök ur egyik nyilatkozatának azon részéből, a melyben az érintett kérdések megoldásának útját álló nehézségekre történik hivatkozás, azt véli kiolvashatni, hogy a t. ministerelnök urnak ezen kérdések megoldására irányuló komoly szándéka nincs. Hát t. képviselőház, én részemről gróf Apponyi t. képviselő ur ezen felfogását egészen correctnek, egészen jogosultnak tartom, mert a parlamentarismus természetéből önként folyik, hogy a ki nem bizik, az nem hisz. (Tetszés jobbfelöl.) Azonban ezen felfogással szemben azt hiszem, épen annyira correct és ép annyira jogosult s e mellett még a fennforgó esetre vonatkozólag teljes czáfolatot is képez, a mi azon hitünk, hogy mert bizunk az igen t. ministerelnök úrban, nyugodtan várjuk be az általa tett Ígéretek teljesítését és ezt annyival inkább tehetjük, mert e tekintetben egy hosszabb időre szóló tapasztalás áll a mi hátunk megett. (ügy van! jobbfelől.) Nem lehet czélom, t. képviselőház, hosszasabban foglalkozni (Halljuk!) az együttes megoldás nehézségeinek rajzolásával sem; hisz a t. képviselőháznak minden tagja ismeri a junctim történetét Magyarországon s így azt hiszem, aligha elszigetelten állok azon nézetemmel, hogy ha a törvényhozás a múltban ezen álláspontra helyez-
