Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-208

208. országos ülés márezras 19. 18SS. 197 be kell számolni emberi létükkel, hogy meg kell halniok a nélkül, hogy kincseiket élvezhették volna, akkor csinálnak nemes firma alatt tudományos és más intézeteket és kikötik maguknak, hogy ezen intézmények homlokzatán nevük arany betűkkel legyen kiírva. Ez, t. ház, a mai plutocratiának valóságos charactere, bármiként harácsolja is össze millióit, bármi bűnös úton jusson is nagy vagyonhoz. Mert ma megszűnt már az erkölcs uralma, csupán az anyagi vagyon az. mely dicsőségben részesül. Ma az alkotmány, a képviseleti rendszer világos meghamisításával a vagyon alapján privilégiumot osztogatnak. (Ügy van! a szél-ő baloldalon,) Avagy megnemesít-e ez bizonyos öröklött vagyonokat, melyekhez a nemzetnek küzdelmei vannak csatolva? Vájjon vet-e valakire a vagyon szégyent és gyalázatot, mely becsületesen van szerezve ? A hol egy és ugyanazon categoria alatt oly factorok gyülekeznek, a melyek fényesek, de olyanok is, melyek szennyesek, ott azoknak egyöntetű privilégiumot adni nem szádad. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Bennem, t. ház, erős a meggyőződés, hogy bármiként okoskodjanak önök, e rendszer meg fogja találni a maga végét, mert az emberiség egész történelme csak egyet bizonyít és tanúsít és ez az, hogy az emberiséget valóságos nemes, valóságos áldásos és erkölcsi czélokra semmi más nem bírhatta, csak az igazság és becsület uralkodása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az a rendszer, mely a ministerelnök ur egykori kijelentései d melyek határozottan a plutocratia ellen irányultak, fennáll s ma az ő elnöklete alatt ezen erkölcstelen plutocratiát s e rendszer támogatását megtűri: sőt dédelgeti a ministerelnök ur. Én e rendszert és e szakaszt nem fogadom el, hanem járulok Lázár Ádám képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: (Halljuk!) T. ház! Most tulajdonképen két tárgy van napirenden: Zichy Antal képviselőtársam tegnapi beszéde és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 22. §-a. Mindkettőre pár szóban fogom megtenni rövid észrevételeimet. (Halljuk.) Távol van tőlem az, hogy én az 1848 előtti és alatti felfogások és elméletek vitatásába és erre vonatkozó állításainak czáfolgatásába mélyednék; e kérdések már át vannak adva a történelemnek, majd tisztába hozandják a hivatottak. En csakis képviselőtársam pár actualis értékű vonatkozására és elméletére szorítkozom, mindenek előtt arra, hogy ő parlamentaris felelős kormányt bizonyos fokú centraíisätio nélkül képzelni nem tud, valamint azon felállított tételére, hogy az 1848/9-iki korszak is ily centralisatiót megengedett magának. No hát, t. ház! Én a valódi szabadelvű parlamentarismus által a centralisatiót, még szelídebb alakjában is, kizártnak tekintem; de főleg az oly centralisatiót, a minő e törvényjavaslat által terveztetik behozatni, a mi itt valóban ad absurdum vitetik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi a szabadságharczunk alatti centralisatiót illeti, hát én azt sehol fel nem találom, sőt a helyhatósági önkormányzat nemes hivatását ép e válságos időkben teljesítette egész nagyszerűségében, midőn nem egy helyt a véderő, tehát a hadsereg ügyében is intézkedett s a midőn egyetlen vármegye — Háromszék — dicsőségesen verte vissza az egészErdélyt behódoltatott osztrák sereget és a segítségül hívott muszkákat. De ha még megengedhctnők is bizonyos fokú összpontosítás létezését, nem szabad felednünk, hogy akkor rendkívüli és kivételes állapotok voltak, a midőn nemcsak külellenség támadta meg hazánkat kétfelől, hanem belpolgárháború is dúlt s hogy a megyék egy része ellenségtől levén elözönölve.a municipiumok működése szünetelt.Amde ebből nem az következik, hogy békés időkben is a felelős ministerium fogalmát az összpontosítással társítsuk s még kevésbé az, hogy ezen porosz mintájú rendszerüket 1848-al akarják igazolni és indokolni. Ez ugy talál Össze mint a magyar mente a köcsögkalappaí. (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Az mondja a képviselő ur, hogy — szerinte — a ministerelnök ur mindenben s e törvényjavaslatban is keresi a módokat, hogy miként lehessen a helyhatósági önkormányzatot a modern parlamentárismussal Összeegyeztetni. Én, t. képviselő ur, egészen más nézpontról szemlélve, egészen másként látom a dolgot, én a ministerelnök ur minden intézkedésén, minden törvényjavaslatán nem veres, hanem nagyon is sárga viaszfényt vető fekete fonalként látom átvonulni azon nagyon is élesen kirivó törekvést, hogy egész önkormányzatunkat a centraíisätio nagyszájú Molochja által elnyeletesse. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én igen is hiszem, hogy a parlamentarismus az önkormányzattal összeegyeztethető, a kettő egymást kölcsönösen és előnyösen egészíti ki; de a ministerelnök ur nem összeegyezteti, hanem az önkormányzatot a centraíisätio iszapjába akarja íülasztani s ugy a parlamentet, mint a megyéket saját önkényének alávetni. Erre analógiát ne 1848-ból, hanem a Metternich és Bach officinájában keressenek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi már most az ezen 22-ik szakaszban contemplált és felmelegített virilismust illeti, erre vonatkozólag elfogadom és magamévá teszem mindazon ellenérveket, a melyeket Lázár Ádám és Madarász József képviselőtársaim hangoztattak, én is azt a democratia botránykövének s oly reactionarius intézménynek tartom, a minek sötét árnyát a mag3^ar állameszme zománczával akarnák el-