Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-207
207. országos ülés márczius 18. 18SS. 191 nyos országban leghelyesebben absolutismussal I lehet keresztülvinni, de azért még sincs — hála I isten — sem e házban, sem e házon kivül senki, a ki ezt óhajtaná. A virilis intézmény magában egyike a legveszélyesebbeknek. 1848-ban leromboltuk a válaszfalakat, melyek voltak ember és ember, polgár és polgár között, a születési válaszfalakat; behozattak később a pénzbeli válaszfalak és mint máskor volt alkalmam mondani: ha a kettő közül kell választanom, többre becsülöm amazt, a melynek legalább némi előnye lehet, mint ez utóbbit, a mely tisztán csak pénzhez van kötve, a nélkül, hogy megkérdeznék, hogy az illetők milyen útonmódon, milyen eszközökkel szerezték ezt a vagyont. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hanem t. képviselőház, előre megmondtam, hogy nem remélem, hogy a t. képviselőház ebbe a nagy vitába csak bele is akarna menni, annál kevésbé, hogy az indítvány e részét elfogadnák; azért nem is folytatom tovább ez okoskodást (Halljuk!) és egész őszintén megvallom, felszólalásomnak egyik főoka az volt, hogy a t. házat arra kérjem, méltóztassék nekem kivételesen megengedni, hogy türelmét csak egy perezre igénybe véve, pár szót mondjak egy passusra, melyet a ministerelnök ur minapi nagy beszédében mondott. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességem ez, mert ez a passus oly férfiúra vonatkozik, ki itt személyesen magát nem védelmezheti; kötelességem másodszor azért, mert a mint legalább én ismerem hazánk történetét, abban a passusbau egy történelmi falsum van, melybe a t. ministerelnök ur bizonyára nem szántszándékkal, hanem tévedésből esett. (Halljuk!) Ugyanis azon általam említett nagy beszédében a t. ministerelnök ur velem szemben a maga védelmére azt hozva fel, hogy ő nagy kérdésekben is megváltoztatja meggyőződését, ha az ország érdeke kívánja, hivatkozott arra, hogy ne felejtsük el, hogy az a nagy férfiú is, a kinek nevéhez a magyar parlamentarismas fogalma is van fűzve, az a férfiú 1848 előtt Treforttal, Eötvössel, Szalay val és Csengery vei szemben a parlamentarismus ellea volt. Engedelmet kérek, én nem tudom, a t. ministerelnök ur honnan merítette ezt az adatot. Én meglehetősen ismerem Kossuth Lajosnak (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) múltját, minden Írását, minden beszédét és gondolkozása módját; de fáradságot vettem magamnak ezen rövid néhány nap alatt arra is, hogy utána nézzek az akkori hírlapokban, vájjon találok-e csak egy szót is, mely a t. ministerelnök urnak ezen állításra alkalmat nyújtott volna. Nem találtam; találtam épen az ellenkezőt. Igenis az administratori rendszer behozatala után, a mikor kezdtek vitatkozni a megyei rendszer lényege felől, a mikor Eötvös József megírta a „Falu jegyzőjét" 1843-ban, a.ely határozottan a megyei szervezet ellen volt irányozva és e körül csoportosult akkor egy bizonyos, különben igen tiszteletreméltó politikai fraetio, midőn erősen támadták a megyei intézményt, ekkor előállott Kossuth Lajos és velük szemben ékesszólásának egész erejével igenis védelmezte a megyei rendszert, épen azt bizonyítván: „hogy ha majd egyszer eljön az idő, a mikor a parlamentáris rendszert behozhatjuk hazánkba, melyet behozni én is óhajtok, akkor meg fogjátok látui, hogy ez az intézmény nem áll azzal ellentétben". És a mikor kérdezték tőle, hogy miként véli összeegyeztetni ezt a két intézményt, még praecise ezt a választ adta rá: „majd megoldja ezt a kérdést maga ez az intézmény, a melyet épen alkalmazkodási képessége tesz olyan becsessé". És megmagyarázta Schillernek ezen mondásával: „Was der Verstand der Verständigen nicht sieht, Das ahnt oft in Einfalt ein kindlich Gemüth". Ez a tény; de soha életében Kossuth Lajos a parlamentarismus ellen nem volt; erre senki e házban, vagy e házon kivül egy szót nem mondhatott. (Élénk helyeslés «. szélső baloldalon.) Madarász József: T. képviselőház! Felette érdekes volt, a mit a t. előttem szólott képviselőtársam elmondott; én részemről is tudnék hozzá adatokkal szolgálni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) de miután ő felderítette az esetet, ha netalán még valaha előjönne és nekem szerencséin lesz itt lenni, akkor majd személyes tapasztalataimat és vele folytonos érintkezésem folytáni meggyőződésemet lesz alkalmam itt előadni. Most azonban én kötelességemnek tartom, visszatérni a jelen tanácskozás alatt lévő 22. szakaszra. Felettébb sajnálom, hogy az igen t. ministerelnök ur tisztán csak a democratia érdekéljen tartja következetesnek és szükségesnek azt, hogy a legtöbb adófizetésre épített bizottsági tagság ezentúlra is fentartassék, mert a mint monda, meggyőződött most a felöl, hogy ez a magyar állam érdekében történik. Sajnálom, hogy e meggyőződése a t. minister urnak e tekintetben változott, mert az én meggyőződésem ma is az, hogy a legtöbb adót fizetők azon tagsági joga, hogy ők már adófizetésüknél fogva a bizottság tagjai lehet nek, a magyar állam érdekével ellenkezik, (Halljuk/) ellenkezik azért, mert én azt tartom, hogy a magyar állam mint igazi, a mint mondják, culturállam, csak a közszabadsági intézményeknek ápolásában.fentartásában keresheti hivatását. Azt pedig állítom: Ha van aristocratia, mely kevésbé veszedelmes, az inkább a születési, (ügy van! szélső balfelől.) Bár ezt sem tartom a jogi, fejlett államok intézményeivel megegyeztethetőnek. De a legkárhozatosabbnak tartom a pénzre, (ügy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon) arra, a mindenki által,
