Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-206

ilés márezins 17. 1886. j (j4 206. országos ü hoz, mely e szakasznak egészben való kihagyását szándékolja; ámbár mellesleg megjegyzem, hogy a t. ministerelnök ur ezt talán inkább tehetné, miután az ö eredeti törvényjavaslatában egy ilyen szakasz, mint a mit ő most az állam érdekeinek szempontjából feltétlenül szükségesnek tart, nem foglaltatik. De én ezt az intézkedését a szakasznak helyesnek tartom s azért annak törvénybe iktatása ellen nincs is kifogásom. De, t. ház, ha ezen szakasznak jelentőségét és hord erejét teljesen fel akarjuk fogni, össze kell vetnünk az 57. §. k) pontjával. Mert az 57. §. k) pontja azt mondja, hogy (olvassa): „A főispán ha valamely közgyűlési határozatot a törvényvagy ministeri rendeletbe ütközőnek, vagy az állam érdekeire nézve sérelmesnek vél, annak felülvizsgálat végett leendő felterjesztését elrendelheti s erről az illető ministernek indokolt jelentést tesz." Ha ezen szakasz szövegét összevetjük a 10. §-nak általam kifogásolt intézkedésével, miután annak a felülvizsgálatnak, mely a k) pontban említtetik, csak valami elintézésre kell vezetni, lehetetlen más következtetést vonnunk, mint azt, hogy a 10. §. a ministeriumnakpositiv intézkedési jogkörét, mindazon esetekre érti, a mely esetekben az 57. §. k) pontjában a főispán valamely mely megyei határozatot a ministeriumhoz fölterjeszt. Valahányszor tehát a főispán valamely törvényhatósági határozatot, akármilyen természetű legyen az —- nem mondom törvénybe vagy rendeletbe ütközőnek tartja, mert ez ellen nem lehet kifogásom — de, ha neki az a subjectiv hite, hogy ez az állam érdekeire veszélyes — pedig tudjuk, mily elasticitást nyer ez a fogalom, különösen oly közegek kezében, a kik a törvény értelmében is nyíltan és bevallottan pártközegek— mindannyiszor a belügyminister hatalmában áll nemcsak a határozatot megsemmisíteni, hanem közérdekű ügyekben positive intézkedhetik és ha nem sikerül elérnie azt, hogy a megye oly határozatot hozzon, mely a főispán és belügyminister tetszését megnyeri. (Ugy van! a baloldalon.) Én nem mondom, hogy a diseretionarius hatalommal a főispánok többsége visszafog élni, én nem mondom, hogy a t. belügyminister ur vele visszaélni fog; de ha egyáltalán törvényeket alkotunk, ha jogszabályokban keresünk biztosítékot szabadságaink megóvására, akkor oly kifejezéseket törvénybe iktatni nem szabad, a melyek lehetővé teszik azt, hogy bármely időben, bármely belügyminister a törvénynek megsértése nélkül nemcsak állami, de önkormányzati ügyben is az összetett k) pont és 10. §. rendelkezései alapján nem csupán a megsemmisítési, hanem az érdemleges intézkedési jogot is magához ragadja, (Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház! Van-e szükség ilyen hatalomra ? Én csudálkozva hallom ez állítást, mert azok az ügyek, a melyekben a belügyminister a megye határozatát megsemmisíti és a megyéből az ő szándékainak megfelelő új határozatot nem nyer, vagy állami, vagy helyi érdekű ügyek. Ha helyi érdekű' ügyek, akkor bátran az önkormányzatra bízhatók, ha pedig állami ügyek, ott van a kormánynak a törvény keretén belül rendeleti joga, melynél fogva bármikor rendeleteket bocsáthat ki, a melyeket a 19. §-ban körülirt módon és az államkormányi a ott meghozott biztosítékok alapján a megye végrehajtani köteles. Ha pedig nem teszi, a belügyminister végrehajtathatja az ott körülirt módon, (ügy van! a baloldalon.) T. képviselőház! A mennyiben ezen kihagyatni javasolt szavak olyant tartalmaznak, a mit az államkormánynak megadni kell, tökéletesen feleslegesek, mert a kormány az őt megillető rendeleti jognál fogva aztugyfisteljesítheti Amennyiben ennek határán túlmennek, egyenesen sérelmesek és minden túlzás nélkül mondható, hogy az önkormányzatot, a melynek lényegét én abban látom, hogy az Önkormányzati testeknek önkormányzati jogai törvényes biztosítékokkal sánczoltassanak körül, a mindenkori belügyministernek diseretionarius hatalma alá bocsátja. Ezen szempontból kérem a t. házat, méltóztassék Grünwald Béla t. képviselőtársam indítványához hozzájárulni. (Hdyeslés balfelől.) Szilágyi Dezső: T. ház! A mi a fenforgó dispositiőt illeti, én mindenekelőtt óhajtanám praecise megjelölni, hogy miről van itt szó. (Halljuk !) kz első résznek dispositiója abban áll, hogy a hatáskörön túlhágó határozat, vagy a törvénybe ütköző határozat az államkormány által megsemmisíthető legyen. Ezt ellenezni absolute nem lehet. Nem is mutathatnak sehol jogi államot, a hol bármely alantas orgánumnak meg volna engedve, hogy oly ügyekben, a melyekre hatásköre ki nem terjed, hatáskörét önhatalmúlag kiterjeszsze, vagy hogy oly határozatot hozzon, a mely a törvények tartalmával ellenkezik. Ennélfogva minden erre ezélzó indítvány nem tartalmazhat egyebet, mint fel forgatását a jogállam alapjának, tudniillik a törvényes rendnek, a hatóságok hatáskörének. Most jő a dolognak második része, tudniillik az a hires, közérdekű ügyekben való határozat. Mindenekelőtt meg kell mondanom azt, hogy a mennyire én ismerem az önkormányzati hatóságok önállását bármely európai államban — felszólítok bárkit, hogy mutassa ki az ellenkezőt — még nincs az önkormányzati testületeknek az a jog megadva, hogy oly ügyekben, melyekben intézkedni kell és a melyekben a törvényes rend szerint nekik kell legelőbb intézkedni, semmit ne tegyenek. (TJgy ran! jobbfélä.) Mert a törvények-