Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-206

2t6. országos lile márcziug 17. 18i6. 159 súlyos vádat emelt és ez már nemcsak nekem szól, hanem mindazoknak, a kik ezen az oldalon ülnek, tudniillik hogy csak nagymérvű pártszenvedély képes megmagyarázni azt, hogy mi ezen törvényjavaslatot megtámadjuk. Hát. t. ház, csakugyan nagymérvű pártszenvedély kell ahhoz, hogy ezen törvényjavaslatot elítélje valaki? Nem vette e észre a t. ministerelnökur azt a nagy consternatiót a saját pártjában, mikor a törvényjavaslatot beterjesztette ? Nem hallotta-e azon beszédeket, a melyeket a saját párthívei és nevezetesen gróf Tisza Lajos, a ki pedig igen közel áll a t. ministerelnök úrhoz, elmondottak"? Nem hallotta-e a t. ministerelnök ur azt a megnyitó beszédet a közigazgatási bizottságban, midőn gróf Tisza Lajos azon nagyjelentőségű szavakat mondta ki, hogy igen, elfogadja ezen törvényjavaslatot, mint átmenetet oly közigazgatási rendszerre, mely egyedül felel meg a nemzet érdekeinek? És ezzel kimondta gróf Tisza Lajos azt, hogy e törvényjavaslat nem felel meg a nemzet érdekeinek, kimondta azt, a mit én is mondtam és mondottak többen s határozottan elítélte. De hát, t ház, a ki az itteni viszonyokat és embereket ismeri, az előtt világos, hogy a kormánypárt a törvényjavaslatot nem azért szavazta meg, mert jónak tartja, hanem egyenesen a ministerelnök ur iránti tiszteletből s ragaszkodásból. {JJgyvan! a haloldalon.) Köztünk és a kormánypárt tagjai közt nem az a különbség, hogy ők jónak tartják, mi pedig nem, hanem az a különbség, hogy ők megszavazzák, mi pedig nem. (Ugy van! a baloldalon.) De, t. ház, a ministerelnök ur az általános vitában meglehetősen kicsinyléssel mondotta ki, hogy azon elmélet — ő nevezte igy — azon elmélet, melyet én hirdetek, nem talált valami nagy tetszésre a házban. Hát mi az az elmélet? Az az elmélet nem egyéb, mint a nemzeti politika eszméje, a nemzet legfőbb czéljainak kitűzése és a czélra vezető gyakorlati eszközök meghatározása. Jelenti azon felfogást, hogy ez államból nemzeti államot kell csinálni és nemzeti állammá nem lehet, ha európai állam nem lesz. Nem lehet pedig európai államból nemzeti állam, ha a kormányt fel nem ruházzuk azon hatalmi körrel, mely czéljai elérésére szükséges és nem lehet európai állammá, ha nem gondoskodunk arról, hogy jogi állammá legyen, hogy meg legyen minden biztosítéka a közszabadságnak. (Helyeslés a baloldalon.) De hiszen ez nem elmélet, hanem a hatalmas és szabad nemzetek, nagy államférfiak praxisa. Valóban olyan benyomást tett reám a t. ministerelnök ur ezen nyilatkozata, mintha 8 például közlekedési minister volna és Magyarországon nem lennének vasutak, távírdák és azt indítványoznám, hogy a közlekedés fejlesztése és a jobb közlekedés érdekében hozzuk be ezeket, ő azt válaszolná rá: hogy ez az én elméletem, mikor láthatná, hogy ezek általános használatban vannak a civilizált világban. Vájjon nem csóválnák-e fejüket az emberek a ministerelnök ily nyilatkozatán? És valóban constatálom, hogy ez nem történt meg akkor, mikor a ministerelnök ur mint bel ügyminister azt, a mit én követeltem, elméletnek nyilvánította. De hát ez az elmélet — amint annak méltóztatott nevezni — mégis csak terjed. Ha visszaemlékszem, mi történt ezelőtt 15 évvel, midőn a nemzeti politika eszméjét a publicistika terén hirdetni kívántam, tán nem méltóztatnak elhinni, pedig ugy volt, nem találtam akkor lapot, mely ez iránynak hasábjain helyt adott volna. Egyedül a „Reform" és a német kpok közül elismeréssel kell megemlékeznem róla, a „Pester Lloyd" vállalkozóit. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon jellemző! Csak menjen a Lloydhoz!) Ezek megnyitották hasábjaikat a nemzeti politika előtt. És mit látunk ma ? Azt, hogy én, ki évekkel ezelőtt teljesen elszigetelve állottam, elmondhatom, tanuja volt a t. ház, hogy ma a legkiválóbb tehetségek küzdenek ugyanezért az eszméért itt a házban és a hírlapokban, küzdenek az állami administratióért, mint a nemzeti politika egyik eszközeért. És igen nagy elégtételemül szolgált hallanom a ház egy kiváló tagjának beszédét, ki egy év előtt még polemisált velem, {Közbeszólás: Szilágyi Dezső!) tiltakozott azon eszme ellen, hogy az administratio reformját össze lehetne kötni a nemzeti politika eszméjével, ki e politikát ködösnek, homályosnak nevezte és a napokban tartott beszédében, habár egy-két évvel később ugyanerre az álláspontra helyezkedett s már az administratio reformjáról azt mondotta, hogy ez a nemzeti politika egyik hatalmas eszköze. Igen terjed az elmélet s napról napra szaporodik híveinek száma. Igaz, hogy veszteséget is szenvedtünk a t. előadó ur személyében, ki azóta sajátszerű visszafejlődésen ment keresztül (Derültség) és a közigazgatás államosításának hívei közül átment a municipisták köze. De azt hiszem, hogy nekem a t. előadó ur nem fogja rossz néven venni, ha azt mondom, hogy ezen veszteségért bő kárpótlás Horváth Lajos képviselőtársunk, ki közénk belépve, azonnal oly fényes megragadó módon adott kifejezést annak az úgynevezett elméletnek, melyet ő eddig ellenzett. (Igaz! Ugy van/ balfelől.) De, t. ház, ne méltóztassék nekem rossz néven venni és magyar ember ne vegye nekem soha sem rossz néven, ha nagyra tartom a nemzeti politika eszméjét és ha egész következetességgel, talán merevséggel, de szent meggyőződéstől eltelve követelem annak eszközeit, mert a nélkül nem egyéb üres phrasisnál. Mert meggyőződésem, t. ház, hogy e politika nélkül azon területen, hol ma Magyarország fekszik, lehet község, város, vármegye vagy felekezet, de