Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-204

126 204. ersííágoi iléi márcjsitts lő. 188(5. névről ismerik, de azzal, hogy milyen ott az ön­kormányzat, nem sokat törődtek! Ezen árnyalatnál egy lépéssel előbbre halad­nak Bartha Miklós és társai,kik azoüban még mindig szükségesnek tartják az ellentétet fentartani megye és állam közt, vagyis, hogy a megyék ellen­súlyt képezzenek a kormány hatalmával szemben; mert szerintük ezen kormány és a magyar állam még nem elég erős Bécs felé — és ezen erőnek kifejtését a vármegyéktől várják! Csudálatos, t. ház, hogy a midőn, mint ezt Pulszky Ferencz t, képviselőtársam jegyezte meg és a bizottság jelentésében is érintve van, az 1848 : Vl.törvény­czikkre való utalással, midőn tehát ép az 1848-ki törvényhozás döntötte meg a vármegyék közjogi szervezetét s erejét, (Ellenmondások a szélső balolda­lon) — ma épen a magát 48-as pártnak nevező pártot látjuk, mint Mariust Carthago romjai felett, a vármegyék romjai felett zokogni! Azt mondja Bartha Miklós t. barátom, hogy védelmébe veszi még ezen romokat is, a mi szentségtelen támadá­saink ellen, nehogy meszet égessünk annak becses anyagából! Vájjon nem érzik önök azt, midőn a vármegyéket romoknak tekintik s ha csak conce­dálják is, hogy azok romok, ezzel igazat adnak azoknak, kik e romok lakhatását veszélyesnek tartják és veszélyesnek tartanám magam is, ha a kormány nem az 1870 :XLII. törvényczikk nyomát követné, mely az államhatalom erősbítését czélozza, hanem azon irányt követné, melyet a 48-as párt határozati javaslata kijelöl, melynek czélját s essentiáját altban látom kifejezve, melyben e párt vezérszónoka azt mondja : „hogy a parlamenti rend­szer egyik igen lényeges kelléke az, hogy ingatag Jegyen azok állása, a kikre a hatalom bizva van!" mit következetesen az által vél elérni, hogy ismét a hatalom részesévé kívánja tenni a me­gyéket. Csak a ki ezen irányt követi, mondhatja azt, hogy a kormány hatalma túlterjeszkedésre tö­rekszik, mert hiszen egyetlen esetről sincs tudo­másom, hogy a kormány eddig is a maga akaratát érvényesíthette volna, hát azt akarják a t. kép­viselő urak, hogy a kormány ne érvényesíthesse a maga, akaratát ? Ezzel ugyan alig tarthatnak igényt arra, hogy a nemzet a 48-as párt politikájában a hala­dottabb irány érvényesülését lássa, bármenuyire dörgedelmes declamatiókkal is ébreszsze Ugron Gábor t. képviselő ur a nemzetet azon rabszol­gaságból, mely abban áll, hogy nem eléggé oppo­nál. Az önök politikájától eltér nemcsak a mi poli­tikánk, hanem az is, melyet gróf Apponyi Albert mint a mérsékelt ellenzék vezére jelzett, midőn azt monda: „hogy a politikának két gyupont körül kell forogni, a hatalom kellő szervezése és a sza­badság kellő biztosítékai körül". Az önök által vé­delmezett megyei institutio nem felel meg ezen követelmények egyikének sem s ezért azt hiszem, hogy határozati javaslatukat velünk együtt a t, mérsékelt ellenzék sem fogadhatja el. Nem fogadhatja el azért, mert nem hiszem, hogy a vármegyei szervezetben a hatalom kellő szervezését lelné, a mi pedig a szabadság kellő biztosítékait illeti, bocsánatot kell kérnem gróf Apponyitól, hogy személyes nagyrabecsülésem biztosítása mellett ki kell jelentenem, hogy da­czára annak, hogy ő minket a világ erkölcsrendé­ből excommunicált, meggyőződésem szerint is a nemzet inkább bizik Tisza Kálmán liberalismu­sában. mint az övében, (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a balon) meglehet, hogy talán csak azért, mert Tisza Kálmán szabadságszeretetét már kipróbálta olyannyira, hogy néha, mint például a sajtótörvény revisiója kérdése tárgyában, magam is megsokaltam az ő törhetlen szabadelvííségét! Meglehet azonban, hogy talán gróf Apponyi Albert ezt is csak az apró ravaszságok közé sorozza, mely a világ erkölcsrendébe ütközik, (Derültség a jobboldalon) mert volt idő, mikor a szabad sajtóról azt tartották, de annyi bizonyos, hogy a nemzet niegmmgvást talál Tisza Kálmán szabadelvűségé­ben, mig ellenben tájékozva nincsen aziránt, hogy gróf Apponyi Albert a világ- erkölcsrendét miként határozná meg, ha ő jutna, a hatalom birtokába. T. ház ! Minthogy feladatom nem áll a mi­nisterelnök ur védelmében, ki arra nem is szorult, hanem a törvényjavaslat védelmében, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyenge védelem!) át kell térnem a dolog érdemére, melyre vonatkozólag gróf Apponyi Albert nagy hatást keltett azzal, hogy a mi fictiv önkormányzatunkat párhuzamba állította a conseil général hatáskörével, mondván: „mél­tóztassék összehasonlítani a magyarországi me­gyének, a t. ministerelnök és az előadó ur, vala­mint Horváth Gyula t. képviselő ur által oly mélabús hangon megénekelt ősi intézmény hatás­körének megszabását azon hatáskörrel, melyet az újabb törvényhozás Francziaországban, a centra­lisatio hírhedt országában a departement közgyű­lésének, a conseil général-nak adatott. T. ház ! A conseil général végérvényesen ha­tároz következő ügyekben: az adó-contingens fel­osztása az egyes kerületek, arrondissements közt, a községek reclamatiója az arrondissement által eszközölt adórepartitio ellen, a megyei pótadó, a mennyiben a törvényben megállapított maximu­mot túl nem haladja, a községi pótadó maximumá­nak elhatározása. Ezekben az ügyekben végérvé­nyesen határoz a conseil général s ezek ellen közigazgatási felebbezésnek soha és semmi kö­rülmények közt helye nincsen. T. ház! Igen lekötelezett volna t. képviselő­társam, ha az újabb törvényhozást valamivel köze­lebbről meghatározta volna, mert én ismerem ez intézményt keltétől, 1808 tói kezdve minden átala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom