Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-203
118 203. országos files márezins 13. 188fi. felől.) Vájjon nem az-e a valódi hazafi, a ki szereti a parlamentarismust és annak értelmében cselekszik? (Helyeslés jobbfelől.) Vájjon nem az-e a jó katona, a ki nem jár magában, hanem mindig a generálisát követi? {Élénk helyeslés jobb felől.) Nem látjuk-e, hogy igy van minden országban; hogy ugyanígy követték Francziaországban G-ambettát? Nem látjuk-e, hogy Angolországban Gladstont vakon követi a pártja Jha attól a haza javát reméli? {ÉlériK helyeslés a jobboldalon. Zaj balfeVJl.) Önök uraim, a szélső baloldalon a leghálátlanabbak. (Derültség) Mert mikor oly egyéniséget követünk, ki az önök fóelvét, tudniillik a megyei tisztviselők választásának elvét felkarolja, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Köszönjük!) midőn, mondom, mi ezt követjük és fogjuk ezután is követni, midőn mi azt akarjuk, a mit önök akarnak: akkor ránk néznek és tehetetleneknek mondanak bennünket. (Élénk helyeslés a jobboldalén.) A másik, a mit Ugron Gábor képviselő ur szintén felhozott és a mi még sokkal igazságtalanabb, az a rettenetes hivatalvágy, melyet emleget. De vájjon ez nincs-e meg egész Európában? És érdemes-e ezt a vádat annyira kiczifrázva, annyira tízikornyásan, gyanusítóla^- felhozni itt az országházban. (Helyeslés jobbfelől.) Az a nemzet, a mely most igenis abban a meggyőződésben van, hogy azok, a kik a kormány élén állanak, jó utón járnak s a hazát jó révbe viszik, bezzeg a Bachkorszakban nem vágyott hivatalokra, (ügy van! jobbfelől.) A magyarság akkor visszavonult és cseheket kellett behíni. De mikor a hazaszeretet és hazafias czélok kívánják, akkor ime igenis találunk elég tisztviselőt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) S ez nem egyéb, mint általános beismerése a szabadságnak és ez csakis hazafiságból származhatik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Még csak néhány csekély észrevételt kívánok tenni a törvényjavaslatra, különösen pedig annak a tisztviselőket illető részére. Méltóztassék distino;válni. A szélsőbalról azt hangsúlyoztál;, hogy el fog veszni a régi megyéknek és főispánoknak nimbusa; Mocsáry Lajos képviselő ur azt mondta, hogy még vicispánt sem fognak találni, ha nem lesz tökéletes szabadság. A viszonyok megváltoztak. Volt idő, midőn a tisztviselők ex nobili officio, ingyen szolgáltak; volt idő, midőn a főispán a legcsekélyebb iketésért,a megyei táblabírák pedig a sedriánál ingyen szolgálták a megyét: a főispánnak nagyobb befolyására nem volt szükség. De most, midőn minden hivatalnok pénzért szolgál, mikor nagyon is meg vannak fizetve, akkor azt, hogy a főispánnak felettük nagyobb ellenőrzése legyen, én óhajtom és akarom; és hiszem, hogy az ország érdekében, az ellenzék is akarja; de a törvényjavaslatnak ezen szakaszát egyébre és tágabban magyarázhatónak nem tartom. A mi pedig azon nézetet illeti, hogy a főispán korteskedés szempontjából ruháztatik fel oly nagy hatalommal: erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy ha az ellenzéknek, nevezetesen a balközépnek programmja az, a mintabalközépi ellenzéki lapok mondogatták, hogy ezen párt főszónokainak itt előadott programmja szerint a megyei tisztviselők kineveztessenek és ne választassanak, nem kell egyéb, csak ki kell menni a vidékre s ezt el kell mondani, akkor a kormánypártnak nem kell korteskedni, a nélkül is nagy kisebbségben marad a balközép. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak türelemmel lenni, a fődolognál akarok megállani: ez a nemzetiségi kérdés. (Halljuk!) A nemzetiségi kérdés nagyon lényeges kérdés s felfogásom szerint nagyon helytelenül van sok tekintetben felkarolva. Most Magyarországnak meg van az alkotmánya; de volt idő, mikor nem volt s akkor Magyarországnak miben volt az ereje s minek köszönheti fejlődését, szabadságát és létét, a mennyire birja ? (Derültség a baloldalon. Halljuk!) Annak köszönheti, hogy a monarchia közepén van egy S"milliónyi egy nyelvű és egy fajú nép, (Igaz ! Ügy van! a jobboldalon) míg a monarchia többi része a különféle nemzetiségek cseh, német, oláh, tót által darabokra van szakgatva és egészet nem képezhet. A monarchia népeinek zöme magyar és ez adja Magyarországnak az erőt. Ez volt a mi erőnk és ez a mi erőnk ma is. Mikor 1849-ben itt egyesek megkezdették és megkezdettük — mert magam is részt vettem benne — az actiót, azon irány, azon meggyőződés vezetett bennünket, hogy nekünk meg kell maradnunk jogaink követelése mellett, mert e inon archiában nincs oly compact nemzet, milyen mi vagyunk s a mi kívánságunknak teljesülni kell. Deák is egyesült velünk. Azután következett a kiegyezés. És ez az erőnk meg lesz 'ezutánra is, akárhogyan fognak a nemzetiségek jobbra-balra törekedni. Ennek folytán, mint hogy kétségtelen az, hogy itt van a mi erőnk, még nagyobb urak is lehetnénk; csak egy bajunk van, hogy nincs pénzünk. (Nagy derültség. Halljuk! Felkiáltásoka szélső baloldalon: Választásokra mindig van! Derültség.) Deák Ferencz is a mellett volt, hogy a nemzetiségek kibékittessenek; ezt a politikát követtük akkor is, mikor a horvátokról volt szó. De tessék meggondolni azt, vájjon itt történt-e hiba ugy a horvát kiegyezésban, mint a nemzetiségi törvényben, vagy pedig az által, a mik később történtek, a miknek oka egyszerűen azon jó magyar természetünkben rejlik, hogy azt mondjuk : próbáljunk jó úton velük végezni, hivatalt, vasutat, püspököt :idni? (Élénk derültség.) Ezen nemzeti hibákat örökölték és elkövették a kormányok kivétel nélkül egymásután és e hibák még most is folytattatnak. (Derültség.)
