Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-202

J02 202. orsságo* U4 szabadságnak, a magyar nemzet fennállásának, szent István királysága fenmaradásának hatalmas vára, bástyája a vármegye volt, melyet szent István önkénye az újítások fentartása czéljából behozott. Jól tudjuk, hogy a magyar nemzet életének fennállását nemcsak a német fenyegette, hanem fenyegette az a nemzet is, melynek velünk együtt egy testvérnemzetnek kellene lennie, fenyegette a török. A török időkben mi volt az, a mi a magyarnak szabadságát, nemzetiségét és alkotmányát fentartotta ? Ismét nem volt más, mint a vármegye, mely ha kezdetben nem is, de csakhamar fejlődésnek indulva, vára lett a magyar szabadságnak, a magyar nemzeti létnek. Vára volt a szabadságnak a vármegye és megyéje is volt minden önkénynek. Elnök: Ideje lenne talán már, hogy at. képviselő ur a tárgyhoz is hozzászóljon. (Élénkderültség. Felkiáltások a szélsü baloldalon: Hiszen a tárgyhoz szól!) Barla József; Mély köszönettel a figyelmeztetés iránt, folytatom beszédemet, igénybe véve a t. ház becses figyelmét, mert azon intézménynek, melyről szóltam, egész élete ezen törvényjavaslattal összefügg. Megyéje volt ezen intézmény az önkénynek, a melyet azután átlépni nem lehetett. Fájdalom, ismét a történelemre kell hivatkoznom, ho^ry a magyar nemzetnek igen sok önkénynyel kellett megküzdenie; (ügy van!a szélső baloldalon) önkénynyel, mely egy-egy villámot sújtott rá a trónus magaslatáról. De midőn onnan felülről a magyar nemzetre a trónusról egy-egy mennykő sújtatott, az erős megyét e villámok bedönteni képesek nem voltak, (ügy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzetnek azonban nemcsak az ily legmagasabb helyről jövő mennykövek ellen kellett sok siralommal telt múltjában sokszor küzdenie, hanem kellett egyes úgynevezett önkénykedő olygarchák ellen is. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondhatnák, hogy a künyeket nemcsak az úgynevezett nyilvános nemzeti ellenségek idézték elő a magyar nemzet fiainak szemeiben, hanem az önkénykedő olygarchák. A történt arra is mutat példát, hogy az egyesek által a nemzet jobbjaira, vagy a nemzet zömére mérni akart csapásokkal szemben is az egyesek önkénye ellenében ismét nem volt más, a mi megvédte volna az egyesek szabadságát, mint az az intézmény, melyhez nem lehet hasonlítani, sem a svájezi cantonokat, sem más nyugat-európai intézményt. T. ház! A katexochen magyar alkotmány: a magyar vármegye lett, mivé lett az utolsó 10 év alatt? Nem vármegye többé, csak rom, nem megye többé, melyet nem léphet át az önkény, hanem paragraphusokkal van betöltve az a mély sáncz, a mely az önkénynek betörését a megyébe megakadályozta. (Helyeslés, ügy van! a szélső baloldalon.) Mivé lesz márezius 12. 1886. | az a vármegye, a mely semmivel sem hasonlítható össze, a mely most már utolsó perczeit éli, ha a t. többség a tárgyalás alatti törvényjavaslatot megzavazni méltóztatik ? Hogy mivé lett ez a vármegye, azt én magam is elég szerencsétlen voltam a lefolyt választások alkalmával tapasztalni. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) A tisztviselői kar, a melynek a törvény őrének kellene lenni, a melynek szent és elengedhetetlen kötelessége volna a részrehaj la tlanság, az a tisztviselői kar nemcsak az én választásomnál, hanem igen sokakénál, talán a földmívelési minister úrét kivéve, mindent elkövetett, intriguát, rágalmat, erőszakot, vesztegetést, hogy egyetlen egy ellenzéki képviselő is valahogyan többséget ne nyerjen. Sőt tovább megyek, akkor, mikor a mi megyénkben szerencsénk volt a t. minister úrhoz, a rágalom sem volt nekik kisszerű dolog, hanem még ahhoz is folyamadtak, hogy oly embernek, a kinek egyebe ugy sem volt, mint tiszta becsülete, azon embernek tiszta becsű létére a rágalom sarát hajították. Mivé lett az a vármegye, a melynek egyik tisztviselője — megnevezhetném nevén, de megint azt mondanák, nem lovagias dolog, mert oly ember nevét említem meg, a ki nem lévén itt, nem védheti magát — mondom, mivé lett az a vármegye, a melynek egyik tisztviselője, midőn választó-kerületemben programmbeszédemet elmondani meghivattam s ott megjelentem, oly turbulens elemet vett vezetése alá, a mely, ha én jelennem vagyok, vérengzést idéz elő, a melynek szomorú következményei is lehettek volna nem én reám nézve, hanem az illető vezetőre nézve. Én ezen tisztviselőnek eljárását 15 tanúval igazolva, Somogymegye alispánjának személyesen terjesztettem be irásbelileg és egyetlen egy lépés sem történt ezen visszaélés megtorlására. (Mozgós a szélső baloldalon.) Mivé lett ez utolsó tiz év alatt a vármegye f A vár összeomlott az önkény által kilőtt bombák és kartácsok pusztító hatása alatt, összeomlott azon csapások alatt, melyeket az utolsó 10 év alatt a többség mért reá. A vármegye bekerítve a paragraphusokmillióival,most már rablánczokban szenved, nem kell egyéb, mint hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a többség által megszavazva törvény erejére emeltessék. Akkor a vármegye nem lesz többé vármegye, nem is vonaglik többé, hogy legalább látszólag nyújtson védelmet s szabjon határt •AZ önkény ellen, hanem már halott lesz. A midőn, t. ház, a dolog igy áll, a midőn e törvényjavaslat a megyének, e kizárólag magyar nemzeti intézménynek életét fenyegeti s miután lélek, hogy épen ugy leszünk a megyével, mint a kivégzett emberrel, a kinek azt a kincset, melyet tőle az ítélet elvett, senki többé vissza nem adhatja: mondom, félek, hogy törvénynyé válván e javaslat, örökre elveszi életét a megyének is s többé nem tudunk annak új életet adni : ezeknél