Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

180. országos ülés február 10. 1S8S. 35 az ifjúság ? Hiszen nincs Budapesten sehol olyan szórakoztató hely, a hová mehessen, az athleticai club volna az, a hol találna szórakozást és akkor el lehetne érni, hogy nem a kávéházakba, hanem oda járna az ifjúság, ott keresne szórakozást vívásban, tornászaiban. Ezt ajánlom a t. minister ur figyelmébe. (Helyeslések.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister'. Ismeretes dolog a tornászainak jó hatása a közegészségre és a testi fejlődésre, mert tökéletesen áll az, hogy mens sana in corpore sano. Én azon törekvést, melynek a t. képviselő ur kifejezést adott, minden alkalommal előmozdítottam :és meg fogok arra a czélra tenni mindent, a mit a budget keretében tenni lehet. De kérem, ne méltóztassék ezen rovatot bolygatni, hanem maradjon az ugy, a mint van. Hácz Géza: Én keveseltem! Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister'. Keveselte, de nekem nem lehet felemeléseket elfogadni; talán jön idő, mikor erre is többet költhetünk. (Helyeslés.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, azt hiszem, a tornatanfolyamra 6,000 forint megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Népnevelési szükséglet 1.100,000 forint. Roszival István: T. ház! Hazánkban a népnevelés ügye napról napra hódít és hogy iránta az érdeklődés mindinkább fokozódó mérvben növekszik, azt mindnyájan örvendetesen tapasztaljuk. A népiskolai állapotot feltüntető ministeri kimutatásból látjuk, hogy mennyire leapadt azon községek száma, a melyek önálló népiskolával ez ideig nem birnak. De ha tekintetbe veszszük azon körülményt, hogy ezen községek legnagyobb része alig pár száz lépésnyire fekszik a legközelebbi szomszéd községtől, sőt nagyon gyakran azzal össze van építve s csakis mert külön háztartást vezet és önálló előjárósággal bir, soroltatik fel a kimutatásban, mint külön község; ha tekintetbe veszszük továbbá, hogy e községeknek egy jó része alig 50—60 lélekszámú, amilyen községet én számtalant tudnék felsorolui;végreha figyelembe veszszük, hogy e községek gyermekei a szomszéd község iskoláit látogatják: akkor nézetem szerint a községeknek ezen kivételes állapota ez idő szerint eléggé van indokolva. És én nem tartom felesleges dolognak ezen körülményt kiemelve hangoztatni, nehogy különösen a külföld, a mely helyi viszonyainkat kevésbé ismeri, azon körülményből, hogy hazánkban léteznek még községek, a melyek önálló népiskolával nem birnak, a mi közművelődési állapotainkra vonjon ferde és helytelen következtetést. (Helyes!) Tudjuk t. képviselőház, mivel tartozunk a népnek, a mely az állam terheit leginkább, mert nagyon is közvetlenül vállain hordja; azért e tekintetben pártállásra való tekintet nélkül meghozzuk azon áldozatot, a mely tőlünk szükségkép megkívántatik. {Helyes!) Az érdem oroszlánrésze e tekintetben minden esetre az igen t. cultusminister urat illeti meg, a ki fáradhatatlan, dicsérendő buzgalommal és tántoríthatatlan kitartással lobogtatja elől a nemzeti cultura kibontott zászlaját. És hogy e tekintetben mindnyájan elismeréssel vagyunk irányában, mutatja azon körülmény is, hogy a kiadási tételekre nézve egy ministernek sincs oly kedvező helyzete, mint épen az igen t. cultusminister urnak. Mert mig a többi ministerek e tekintetben sokszor kemény megtámadtatásoknak vannak kitéve, addig e tárczánál (Halljuk!) a fedezet módozataira nézve lehet közöttünk nézeteltérés, de magát a népnevelésre szükséges összeget senki sem szokta megtagadni, (ügy van!) Ilyen ministerrel szemben, t. képviselőház, a ki oly körültekintő gondoskodással teszi figyelme tárgyává sokszor a legapróbb részleteket is, kinek oly finom érzéke van a nemzeti cultura szükségei iránt, megvallom, nekem nagyon megnehezül a helyzetem, midőn daczára ezen éber figyelmének, oly térre szándékozom jelen szerény felszólalásom által figyelmét irányítani, a mely eddig nézetem szerint nem részesült a kellő elismerésben. Ertem tudniillik a néptanítók sanyarú anyagi helyzetét. (Helyeslés jobbfelől.) Én nein vagyok t. képviselőház, azon elvnek pártolója és barátja, mintha az állam kötelezve lenne arra, hogy mindenkinek kivétel nélkül, a mint bizonyos pályára magát kiképezte, megélhetést biztosítson, hogy tehát jogvégzettnek hivatalt adjon, az ügyvédnek pereket, az orvosnak betegeket szerezzen, a tanárnak cathedrát állítson fel, stb.; de az az erős meggyőződésem, (Halljuk!) hogy ha az állam valakit magának kiszemel arra, hogy az bizonyos pályán az ő érdekeinek szolgáljon, akkor az állam nem térhet ki azon kötelezettség elől, hogy ezen egyénnek egyúttal kenyeret is nyújtson. (Helyeslés.) Sok megváltozott, t. képviselőház, az 1868. év óta, a mikor megalkottatott a népoktatásról szóló törvény és benne szabályoztatott a néptanítók fizetése. Azóta nemcsak a tanfolyam lett kibővítve és épen ennek következtében a vele összekötött kiképzés is nagyobb szellemi megterheltetéssei jár, hanem egyúttal az évek szaporodtával a ráfordított anyagi költség, anyagi áldozat is megszaporodott. (Ugy van!) Az ifjú tele ügybuzgalommal, tele lelkesedéssel és jóakarattal lép ki a pályára, a melyre magát nagy fáradsággal kiképezte ; azonban csakhamar leverőleg hat reá azon lesújtó szomorú tudat, hogy a pálya, melyen áll, iránta háládatlan, mert nem csak hogy az anyagi előny nem áll a legkisebb arányban sem a fáradsággal, a mely tőle megkívántatik, hanem minden