Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

g2 180. országos ülés gukért kitesznek és a legnagyobb szigorral hajtják be az adót. Kérdem, miért nem tehetné ezt a közoktatási minister a tanítókkal azon fokban, a melyben arra érdemesek? Azt mondja, hogy azért nem segíthet helyzetükön azonnal, mert nem tisztán tőle függ a javítás módja. Már tavaly ajánlottam nekimódot, t. ház, hogy azonnal képes volna javítani a tanítókép ezdei tanárok sorsán. Ott van a magyarnyelvi póttanfolyam, melynek nincs értelme. (Ellenmondás.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: De van értelme ! (Helyeslés.) Komlóssy Ferencz: Nincs, mert a ki meg akart tanulni magyarul, az már megtanult, a ki pedig nem akar, annak számára hiában fogja rendezni a póttanfolyamot, mert talán koránál fogva sem képes megtanulni magyarul. Törülje el a póttanfolyamot azonnal és felemelheti a tanítóképezdei tanárok fizetését. Magyarország tejjel-mézzei folyó ország t. ház s mégis szomorú, hogy csakis a tanítókra nézve lett meddő a tehén és a dér megcsípte a virágokat, melyekről nem lehet mézet szedni. Még egy körülményre kell reflectalnom. A t. minister ur ez évre összehívta a tanítóknak országos képviseleti ülését. Arra kérem, ne bánjék oly mostohán a felekezeti tanítóképezdékkel s ne tegye azt, mit ezelőtt két évvel elkövetett, hogy a felekezeti tanítókép ez dék igazgatóit nem vonta be az actióba s nem hivta meg ezen országos képviseleti ülésre. A katholikus tanítóképezdékkel ne bánjék oly mostohán mint idáig; segélyezze ezeket is, hisz ott van a tanulmányi alap s akkor meg lehet győződve, bogy nem lesz neki oka arról panaszkodni, hogy a felekezeti tanképezdék nem képesek kiállani a versenyt az állami tanképezdékkel, a mit én különben ugy sem vagyok hajlandó elhinni. A tételt magát megszavazom. (Helyeslés a balés szélső baloldal egyes padjain.) Pulszky Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Constatalni akarom, hogy ezen kérdés igen tisztán áll. A pénzügyi bizottság ajánlja az ügyet a közoktatásügyi minister figyelmébe és a minister ur is a legjobb akarattal van eltelve. Látjuk tehát, hogy ez nem ezen akad fenn, hanem a pénzügyi helyzeten; igy tehát nem marad egyéb hátra, minthogy a t. pénzügyminister urat igen szépen megkérjük, hogy ezen ügyet, a melyet minden tekintetben az egész ország pártol, különösen figyelmébe vegye. (Élénk helyeslés.) A tételt elfogadom. Olay Szilárd: T. ház! (Halljuk!) A magyar törvényhozás az 1868-iki XXXVIII. törvényczikk megalkotásakor igen is fontos ügynek tekintette a tanítóképzést és pedig annyira, hogy a képezdei tanárok fizetését jóval magasabb összegben állapította meg, mint a középtanodai tanárokét. A február 10. '886. külföldi államokban is a tanárképzés igen fontos dolognak tekintetik és azért csak a magukat kitüntetett középtanodai tanárokat nevezik ki magasabb díjazás mellett képezdei tanároknak. Ezeknek előrebocsátása után nemcsak jogosnak és törvényesnek, de igazságosnak is tartom a képezdei tanároknak azon kérését, hogy fizetésük a középtanodai tanárok fizetésével legalább is egyenlővé tétessék. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Mert a ki ismeri azon növendékek képzettségi fokát, a kik ezen intézetekbe bevétetnek, az tudni fogja azt is, hogy a képezdei tanároknak munkája nemcsak nem csekélyebb, de sőt talán fontosabb, mint a középtanodai tanároké. A t. közoktatási minister ur 1868. év óta a vidéki középtanodai tanárok fizetését 1,500 forintra emelte fel, mig a képezdei tanárok fizetése maradt a régi, vagyis 1000 forint és 100 forint lakpénz, a mi oly csekély összeg, a melyből megélni teljesen lehetetlen, 100 forintért pedig még faluhelyen sem lehet kapni valamire való lakást. Tekintve, hogy a képezdei tanárok nagy szolgálatot tesznek az államnak és a nemzeti culturának; tekintve, hogy 1883-ban a három éves tanfolyam négy évre emeltetett a nélkül, hogy a tanárok száma szaporittatott volna, jogosnak és méltányosnak tartom, hogy a több munkát nagyobb íokii díjazás is kövesse. A megélhetési viszonyok évről évre szintén súlyosabbak és 1868 óta lényegesen változtak. Ennek tulajdonítható, hogy a minister ur időközben a vidéki középtanodai tanároknak fizetését, valamint a fővárosi minden néven nevezendő tanárok és tanítók fizetését felemelte, egyedül csak a képezdei tanárok fizetése maradt a régi, a mely mostoha bánásmód ezen képezdei tanárokat méltán elkeserítette és szomorította. A t. minister ur ezen sérelmet még azzal tetézte, hogy a legutóbbi időben a tanítóképezdékbe egyszerű néptanítókat nevezett ki, a kik sem a kellő qualificatióval nem bírnak, sem pedig e nagyfontosságú munka végzésére nem alkalmasak. Hazánk népnevelési ügyének emelkedése és felvirágozása első sorban a tanítóképezdék minőségétől függ, mint a hol a néptanítók kiképeztetésüket nyerik és hogy a t. minister ur szavaival éljek, tény az, hogy ha jó iskolákat akarunk, jó tanítókra van szükségünk, jó tanítókat csak képezdei tanárok nevelhetnek. Én tehát ebből azt a conseqentiát vonom ki, hogy kétséget nem szenved, hogy a képezdei tanároknak ebbeli fáradságát el kell ismernünk és méltányosan díjaznunk. T. ház! Az újabban felmerült nemzetiségi izgalmakkal szemben is országossá vált a közvélemény, hogy ezen izgalmak megszüntetése és az idegen ajkú állampolgároknak a magyar állameszme részére leendő megnyerése egyedül a nép-