Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

18". »i'!,iág-#s ülés márs-aiat, &. 1S86. 377 törvényjavaslat reactionárius intentióinak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, nagy hazánkfia Kossuth Lajos röpszava szerint a vizbe lyukat fúrni, hanem megelégszem azzal, hogy a fölött szerény nézetemet röviden kijelentsem. (Bálijuk! Halljuk/ a szélső baloldalon.) &$, teszem ezt, t. ház azért is. mert a javaslat ellen előttem felszólaltt. képviselő társaim egy részével, nem mindenben értek egyet. Nem értek pedig egyet azon igen t, képviselőtár­saimmal, kik a ; közigazgatást is a kinevezési alapra akarnák állítani. Hiszen azoknak minden érvelése, melyet a kinevezési rendszer mellett és a válasz­tási rendszer ellen felhoznak, halomra dől, ha a mi 48 előtti választott tisztikarunkat bármely kine­vezett hivatalnoki karral összehasonlítják, mert meg vagyok győződve, hogy ezek amazokkal a versenyt semmi tekintetben ki nem állják. (Igás! Ugy vanl a szélső baloldalon.) He eltekintve ettől, t. ház, a törvényhozásnak soha sem szabad szem elől téveszteni azon körülményt, hogy azon állam, melynek részére a törvény hozatott, az uralkodás formáknak melyik fajához tartozik; mert egy rendszer lehet egy uralkodäsforma mellett jó és ezélszertí, mig ugyanazon rendszer egy más ural­kodásforma mellett rossz és czélszerűtlen. T. ház! Köztudomás szerint az egész világon három uralkodás forma van legáltalánosabban elfogadva. Ezek: az autocrata, democrata és par­lamentaris kormány formák. Az autocratiánál, az egyeduralomnál a hatalom egy kézben pontosul össze, itt törvény az uralkodó akarata s a hiva­talnok csak az uralkodó akaratának végrehajtója. Mi természetesebb tehát, mint hogy egy ilyen kormányformánál csak kinevezett hivatalnoknak lehet helye. A democraticus államformánál, a hol kizárólag a nép uralkodik és a törvény a nép akarata, nagyon természetes, hogy ennek illetékes végrehajtója csak azon nép által megválasztott tisztviselő. A harmadik, melyhez a mi államunk is tartozik, a parlamentáris népképviseleti állam. Itt a hatalom két tényező között, tudniillik a ko­rona és a nép között oszlik meg. Ezen uralkodás­formánál épen az a veszedelem, hogy a hatalmi tényezők mindig versengenek a hatalomért, a ko­rona pedig mindig iparkodik a nép hatalmi jog­körét nyirbálni, hogy azzal is a maga hatalmát növelje. Mi természetesebb tehát, mint hogy a nép is az ő képviselete útján mindig igyekszik a maga hatalmi jogkörét a korona túlkapásai ellen megvédeni. Es épen azért nem értek egyet azon kép­viselőtársaimmal, kik a kinevezési rendszer mellett érveltek, mert a közigazgatási tisztviselő kineve­zésével is a nép joga szenvedne igen nagy csor­bulást (ügy van / a szélső baloldalon.) és ezzel a korona és a nép között az egyensúly teljesen fel­bomlanak, tudniillik a korona javára billenne, a mely pedig amaz felett már eddig is tetemes előny­KÉPVH.1TAPLÓ 1884—87. IX KÖTST. | ben van. így például a képviselőház meghozza a törvényt, de az törvénnyé csak akkor válik, ha a korona is beleegyezik abba, tudniillik szentesíti azt, mert kezében van a leghatalmasabb jog, a vető joga, melyet, mint legfőbb hadúr szükség ese­tén egy millió szuronynyal is támogathat. Különben is a nép hatalmi osztályrésze már a törvénykezés terén is erősen meg van csonkítva az által, hogy az elsőfolyamodású bírákat és ügyészeket a kor­mány, mint a korona képviselője nevezi ki. És megvallom, hogy ezen jogfeladásért a megfelelő előnyöket törvénykezésünk javulásában vagy a kinevezett birák hazafiasabb szellemében sehol sem találom, sőt ki merem mondani, hogy az utolsó tekintetben e kinevezetteknek a válasz­tottak erősen felette állanak; mert én legalább nem hiszem, hogy választott tisztviselő az oláh irredenta proclamtiója tárgyában meg merte volna tagadni az előzetes confiscalást. És mi után a közigazgatás feje, a főispán is a kormány ki­nevezett közege, ha most még a közigazgatási tisztviselőket is a kormány fogja kinevezni, ugyan mi marad még akkor a hatalom másik factorai­nak, a népnek? Hiszen akkor ennek a köz­ügyekbe való befolyása teljesen illusoriussá válik ; nem marad neki egyéb, mint fizetni és engedelmes­kedni (Ügy van/ a szélső baloldalon.) Én tehát t. képviselőház, nem hogy a köz­igazgatási tisztviselők kinevezését is a kormány kezébe óhajtanám adni, sőt ellenkezőleg a szabad választási rendszert is kívánnám azon nyűgtől, mely a főispáni omnipotentiában nyilvánul, meg­szabadítani ; mert én nem tartom részemről szabad választásnak, mikor a kijelölő bizottság, mely nem egyéb, mint a főispán akaratának nyilvánu­lása, határozza el, hogy kik lehetnek a választ­hatók. Én tudok rá esetet, a hol a főispán egy állásra, daczára annak, hogy pályázók elegen jelentkeztek, egyetlen egyént jelölt ki. Hát kér­dem, hol van itt a választásnak még csak íogalma is? Hiszen az ilyen választás nem egyéb, mint ínasquirozott kinevezés. És ez épen ugy áll a rendezett tanácsú váró sokra és községekre is, azon kivétellel, hogy ott nem a főispán, hanem az alispán vagy kiküldött választási elnökök kényétől függnek a válasz­tások. És a törvényjavaslat még ezen, már is túl­hatalmas főispánoknak hatalmi körét akarja még jobban kiterjeszteni. Pedig az ilyen törvény a törvényhatóságok, községek önkormányzati jogát teljesen illusoriussá teszi. De a törvényjavaslat a közigazgatás néhány I közegét, ezek közt a városi rendőrkapitányokat is egyenesen a főispánok által akarja kineveztetni, ugy azonban, hogy azoknak fizetését a városok nyakára hagyja. No, már engedelmet kérek, ha a j kormánynak szüksége van a városokban rendőr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom