Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197. országos ilés márezius 5. 1886 371 hatalmi körének kiszélesbítése végett vette volna be a javaslatba. E szakasz felvétele nem azért történt, hanem történt azon általános panasz miatt, a mi sok bíróságnál előforduló rendetlenségek miatt a közönség ajkáról hallható; történt azon körülmény miatt, hogy az elsőfolyamodásá bíróságoknál a kormánynak nincsen a helyszínén közvetlen ellenőrző közege. Ez indította a kormányt arra, hogy egy ily közegről gondoskodjék. Mindazáltal megvallom, magam is tévesnek tartottam és tartom ma is ezen szakasz b) pontja rendelkezését, mert a közigazgatásnak az igazságszolgáltatástól való teljes elválasztásának mindenütt elfogadott principiumát sértette volna meg. Ezért én is azok közé tartozom, a kik ezen szempontból a törvényjavaslat ezen szakaszát nem helyeselték és most sem helyeslik. Ismétlem, hogy szerintem is vannak a törvényjavaslatnak egyes részei, melyek ha másként alkottattak volna meg, én is szerettem volna; de azokat nem tartom oly lényeges hiányok nak, hogy egy-két szakasz miatt, melyek külön ben a törvényjavaslat sark elveit fel nem forgatják, a törvényjavaslatot egészben el nem fogadjam. Elfogadom azt, mert reménylem, hogy a részletes tárgyalásnál a t. ház bölcsessége majd segít a bajon s a netalán változtatható részleteken némi javításokat, változtatásokat fog tenni. Kifogásaim mellett is, én ezen törvényjavaslatban az 1870-ben közigazgatásunknak megkezdett rendszeres, fokozatos fejlődését látom, a melyre a koronát a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat fogja majd feltenni. A ma gam csekély tehetségével szintén belátom, hogy ha az állam s az állami központi hatalom által ki nevezett hivatalnokok és a polgárok közt vitás kérdések támadnak, ezekben csak egy elfogulatlan s elmozdíthatlan bíróság ítélhet. Mert ha a közigazgatás ítél ily vitás ügyekben: a közigazgatás maga saját ügyében ítél. Remélem, hogy t. kormányunk bölcsessége megtalálja a módot, megtalálja az eszközt, melylyel ezen javaslatot éretten a t. ház megfontolása alá hozza. Mivel pedig a napirenden levő törvényjavaslatban a közigazgatásnak fokozatos fejlődését látom; mivel azt hiszem és ugy vagyok meggyőződve, hogy ha hazánkban az önkormányzat útján a polgároknak szabad tevékenységi kör engedtetik, akkor a hazának minden polgára vallás- és nemzetiségi különbség nélkül ragaszkodni fog e földhöz, a mely neki, bármi nemzetiségű legyen is, mégis csak szülőföldje. Mivel ezen feltételt a tárgyalás atatt levő törvényjavaslatba már most beiktatva látom: én azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés a baloldalon.) Horváth Lajos: T. ház! (Halljuk!) Későn kerülvén rám a szólás joga, alkalmasint leghelyesebben cselekedném, ha a szótól egyszerűen elállanék. Nem vétenék ez által sem az ügy, sem képviselői kötelességem ellen. Nem áll ugyanis hatalmamban, hogy azon érvekhez, melyeket a vita folyamán t. elvbarátaim felhoztak és kifejtettek, új érveket fűzzek; és ha a t. kormány és többség nem lett eddig capacitálva, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat egy tévesztett és végeredményeiben veszedelmes kísérlet, az én felszólalásom, mely a vita jelen stádiumában ugy sem lehet egyéb, mint az elmondottak gyenge visszhangja, bizonyára nem fogja az ellenzék azon törekvését diadalra juttatni, hogy a törvényjavaslat jelen alakjában törvénynyé ne váljék. Rég elmultak azok az idők, mikor az ellenzék padjairól felhangzott minden komolyabb szó az elmékben és kedélyekben egy-egy kis forradalmat idéztek elő és a Deák-párti clubban élénk megbeszélés, itt a házban pedig a legtöbb esetben komoly diseussiónak képezte alapját és tárgyát. (Igaz/ a baloldalon.) És mégis, t. ház, a szótól el nem állok, egyszerűen azért, mert érzem, hogy legalább ez alkalommal szavazatomat indokolnom kell. Némileg erkölcsi kötelesség az reám nézve, ki a most érvényben levő megyei törvény szerkesztésében tevékeny részt vettem és ki az önkormányzati és jogi szempontok iránt igen érzékeny, régi megyei ember vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Áttérve a törvényjavaslat kritikai méltatására, meg kell jegyeznem először azt, hogy én a vesék redőit, az intentiók őszinteségét nem vizsgálgatom, a t. belügyminister ur szándékának tisztaságát kétségbe nem vonom és veszem a törvényjavaslatot ugy, a mint a dolog természeténél fogva vennem kell és a mint az szóval és írásban motiváltatik. Elfogadom tehát kiindulási pontul azt, hogy a t. kormány által élőnkbe terjesztett árú valódi czégér alatt kináltatik és hogy a törvényjavaslat czélja valóban az, a mi az indokolásban foglaltatik, t i. hogy a közigazgatás bajai és fogyatkozásai pótoltassanak és orvosoltassanak. Meg kell jegyeznem továbbá azt, hogy én a részleges javítgatás rendszerének elvi ellensége nem vagyok. Tudom, hogy gyökeres reform által egyszerre és hamarább érünk czélt, tudniillik azt, a mi óhajaink összegét képezi; de tudom azt is, hogy a veszély igen nagy, ha az alapelv és az alapeszme, a melyből kiindulunk, téves vagy nem helyes, vagy a helyesen megválasztott elvet és alapeszmét helytelenül valósítjuk meg. A részleges javítgatás által csak lassabban és fokozatosan érünk czélt; de kisebb a koczkázat és ha a részleges reform csakugyan mélyen érzett szükségnek felel meg, ha a létezőből indul ki, ha megszokott nyomokon halad és rendszerüleg helyes egymásutánban létesíttetik; könnyebben és hamarabb felszívódik a nép vérébe. A czél tehát t. ház, melyet ezen törvényjavaslat az indokolás szerint elérni akar, az, hogy 47*