Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

178. országos ülés febraár 8 ISII- 31 ben. Kijelentem most is és pedig ismételten, hogy a tanfelügyelői intézmény elvi, jogosultságát el­ismerem, a tételt megszavazom, mely ezen kiadá­sokra vonatkozi •<. Mindazonáltal, mikor ezt teszem, kötelességemnek tartom ez úttal ezen intézmény­nek alkalmazását illetőleg némi kritikát gyakorol­nom. És itt t. ház, a hibáknak egész sorával talál­kozunk, melyek a múltban már elkövettetek és való­színűleg a jövőben is elkövettetni fognak. Kérdem ennélfogva a t. minister urat, hogy miért nem állíttatik fel nálunk a tanfelügyelői ké­pesítés, mely megvan a külföldön s a mely az illető tanfelügyelői jelöltet kötelezi az egyetem elvégzésére, azon kívül pedig a képezde egyes tantárgyának elsajátítására. A mostani minősítési törvény nagyon is tág, ugy hogy minden ember képesítve érzi magát a tanfelügyelői állás betöl­tésére. A tanfelügyelői intézménynyel körülbelül ugy vagyunk, mint az iskolaszékekkel. A törvény ez utóbbira vonatkozólag ugy szól, hogy az iskola­széknek tagja lehet minden ember, ki irni, ol­vasni tud. Ez a qualifieatio. A tanfelügyelői intézményre vonatkozólag sincs más qualifieatio megállapítva, mint az oklevél. Ily oklevél az egyetemi, a gymna­eiumi, a polgári és az elemi iskolai. Ezen quali­fieatio mellett is megtörténik még az, hogy boldog­boldogtalan aspirálhat a tanfelügyelői állásra. Ezen rendszertelenséget, illetőleg ezen eljárást csakis az egyöntetű eszme és rendszer hiányának lehet csak felróni és ezen állapotoknak és eljárásnak első sorban népnevelésünk vallja kárát. Ugy látszik, az irányadó tényezők nem igen gondoskodtak arról, hogy a népnevelés az egye­temi oktatással szerves összefüggésben kell, hogy álljon s a tanfelügyelői intézményt nem fogták fel komolyan, hanem engedték, hogy a tanfelügyelői állomások sokszor egész könnyelműen töltesse­nek be. Más itt a hiba! De fölötte nagy aránytalan­ságot látok abban, hogy tanfelügyelői állások nem egyforma díjazással vannak összekötve. Azt látom ugyanis a kimutatásban, hogy az egyik tanfel­ügyelői állással jár 3,000 forint, a másikkal 2,000 irts lefelé egészen 1,200 forintig, azon kivül azt is látom, hogy az átalány nem szól többre, mint 300 forintra. Ezzel köteles a tanfelügyelő legalább 200 iskolát bejárni és e mellett nincs napidíja. Az osztó igazság azt követeli t. ház, hogy a tanfel­ügyelő is kapjon napidíjat, mint kapnak más állami tisztviselők, alispánok, törvényszéki elnökök, posta­felügyelők, ujonezozási elnökök, midőn hivatalos kiküldetésben járnak el. Tehát ismétlem, az osztó igazság követeli, hogy a tanfelügyelőnek is legyen napidíja. Vagy azt gondolja a szakmiuister ur, hogy a tanfelügyelő az éhség emberi érzelmének nincs kitéve'? Lehet, azt válaszolja erre a minister ur, hogy a tanfelügyelők rendesen a papoknál kap­nak ellátást. Erre én csak azt válaszolhatnám, hogy az igen kicsinyes és sértő felfogás lenne és derogálna a tanfelügyelői intézménynek. A mi pedig az általányt illeti, de csakis 300 frt erejéig, erre nézve, azt gondolom, sokkal jobb volna, ha lótartási költséget kapnának, mint más hivatalos közegek. Tudjuk, hogy például a postahivatalnokok kapnak lótartási költséget; miért nem kapnak a tanfelügyelők is, kiknek 200— 300 iskolát kell meglátogatni ok. Azon kivül hiányát látom az intézménynek abban is, hogy ha csak a nagyobb megyékben vannak alkalmazva tolnokok. Azt ajánlanám, hogy a kisebb megyékben is szerveztessenek toll­noki állomások. Ezen tollnokokból válhatnának azután jóravaló tanfelügyelők. De a legfőbb bajt abban találom, t. ház, hogy a tanfelügyelők felette túl vannak halmozva statistikai rovatok kitöltésével. A statistikának, mint társadalmi tudománynak, hasznát elismerem; de a mi a népnevelési statistikával történik t. ház, az valóságos hóbort, minden ész és czél­szertíség nélkül, egy beteg agyvelőnek halluci­natiója, játék a rovatokkal egy magasabb eszme és tervszerű czél nélkül. A tanfelügyelő, ugy szólván, kárhoztatva van arra, hogy egész életét statistikai rovatok kitöl­tésével ölje. Hogy ezt igazoljam, felhozom a következőket. A népnevelési statistikának lényege, hogy ki­mutassa a tankötelesek számát, az iskolába járók százalékát, az iskolák jövedelmét, kiadásait, az iskolának mulasztását, a tanterem viszonyait s a tanítók képességét. Ez szükséges és hasznos dolog is, de azokat az ezerféle variatiókat, mit a rovatok mutatnak, általában nem találom practicusoknak. Ugy vagyunk ezen dolgokkal, mintha valaki az általános összeírás alkalmával a szárnyas állatok tollazatára vagy a szarvasmarhák szőrére is kiterjeszkednék; vagy ugy, mint mikor valaki egy erdőt akarván megvenni, kiterjeszkednék az egyes fák magasságára, azok számára, sőt még az ágak kiterjedésére is, ép ilyen a mi népnevelési statistikánk! És épen onnan van, hogy a tanfel­ügyelő sokszor legjobb akarat mellett sem képes hivatásának eleget tenni, miután ilyen dolgokkal, holt számok kimutatásával tölti el idejének leg­nagyobb részét. Én belátom a népnevelési statistikának hasznát és tudom azt is, hogy ezen statistikának egyik feladata, hogy kimutassa a tankötelesek százalékát, hogy hány gyermek mulasztotta el az iskolát és mennyi birság lett behajtva. Ezek fontos statisz­tikai adatok, de hogy hány gyermek lett meg­büntetve, hány szülő lett a büntetés alól hatósági­lag felmentve, az lényegtelen statistikai adat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom