Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

36:> 196, országos ülés márczins 4. JSSG. azon nyilatkozatra, a melyet a t. képviselő nr az appropriationalis törvény tárgyalása alkalmával tett s ha végighallgatta a mostani beszédjét, bajosan jöhetett volna azon eonclusióra, a melyre a t. képviselő ur utoljára is rájött, midőn kijelentette, hogy a törvényjavaslatot elfogadja; mert én nem tudom — hiszen e felett bizonyára a t. ministerelnök ur nyilatkozni fog — hogy aláírj a-e mindazon indokolást, a melyért a t. képviselő ur elfogadja ezen törvényjavaslatot, megelégszik-e, örül-e az olyan támogatásnak, a mely gondolom, épen a t. képviselő ur pártállásánál fogva váratlanul jött a ministerelnök urnak és meglepetést okozott neki, örülni fog-e az oly támogatásnak, mint a milyenben a törvényjavaslatot a t. képviselő ur részesítette, de már bocsánatot kérek, nagyobb carricaturáját adni a főispánnak, {Igaz! TJgy van a baloldalon) erősebb vonásokkal állítani oda azt a képtelenséget, a mely ezen intézményben fekszik, még nem sikerült. (TJgy van! balfelól!) Én' magam is leteszek a reményről, hogy nekem is fog sikerülni (Derültség) és azt gondolom, hogy nem fog sikerülni senkinek sem, csak azon igazán játszi szellemnek, (ügy van balfelöl) a melylyel az igen t. képviselő ur rendelkezik. De hát utóvégre is a t. képviselő ur egy komolynak látszó argumentumot is használ (Egy hang bal felől: Látszó!) és ez az, midőn mondotta, hogy a vármegyén a közügyekben a vezérszerepet, a működést, a tevékenységet más hivatva kezébe venni nincsen, csak az intelligentia; ámde, mint mondja, a megyékben található intelligentia itt van a parlamentben; a ki még ide be nem fér, mondja, a t. képviselő ur, az seregestül jön Budapestre és mind elhelyezkedik szépen a ministeriumokba, vagy ha ott nem, a bíróságoknál, egy szóval az egyes hivatalokban és kivül nem marad már a törvényhatóságokban intelligentiánk, olyan, a mely a közügyeket kezelni és vezetni képes volna. Hát először, t. képviselőház, erre vagyok bátor annyit megjegyezni,hogy ez nem egyezik meg a tényleges állapottal. (Ügy van! balfelölj És állítom egész határozottan, hogy ha van amagyar társadalomnak baja, a melyet érez és érzünk mindannyian, épen az, hogy Magyarországnak van annyi közép intelligentiáj a, a mely elhelyezkedést nem tud találni azon a téren, melyre készül, (TJgy van! Helyeslés baljelöl) ugy hogy ezekből lassanként elzüllött állapotú existentiák kerülnek ki és képződik a szellemi proletariátus. (TJgy van! balfelól.) Ha Magyarországnak csak annyi intelligentiája volna, t. ház, a mennyi ebbe a terembe befér, vagy csak annyi intelligentiáj a, a mennyi a bíróságoknál és a ministeri bureaukban elhelyezkedik, no akkor, t. képviselőház, akkor a t. képviselő ur, mint a ki részese mindazon nagy átalakulásoknak, melyek Magyarországot az utóbbi időkben ilyen állapotra juttatták, verhetné a mellét és mondhatna „mea culpá"-t, hogy Magyarország intelligentiáj át ilyen csekély számra tudták sűlyeszteni azon alkotásokkal, melyeket Magyarországnak utóbbi történelme felmutat. (TJgy van! TJgyvaAi! balfe'öl.) Én ezt tagadom, t. ház, és állítom határozottan, hogy Magyarországban, kivül a megyékben és a városi törvényhatóságokban is van annyi intelligentia, a mely nemcsak ezt a termet nem tudom hányszor, nem csak a ministeri bureaukat és bíróságokat nem tudom hányszor képes volna betölteni, de van annyi intelligentia, hogy az képes saját önkormányzati ügyeit is ellátni, (TJgy van! TJgy van! balfelól) csak engedjék azj; szabadon mozogni, ugy a mint nem engedik. (Élénk tetszés balfelöl.) T. képviselőtársaim előadására, a kik a mai napon szóltak, lesz alkalmam talán beszédem folyamán egy és más megjegyzést tenni és ha megengedi a t. ház, én is kezdem egy történeti reminiscentiával, abból indulva ki, a mit előttem szólt Pulszky Ferencz t. képviselő ur mondott. (Halljuk !) A t. képviselő ur előadására egyébiránt legyen szabad még megjegyeznem azt, hogy én ugyan értem, miért fogadta Ő el mindazon jellemzés után is, melyet előrebocsátott, a törvényjavaslatot. Elfogadta azért, a mit már kimondott az appropriationalis vitánál: ő támogatja ezt a kormányt azon indokból, mert a ministerelnök ur parancsolni tud. A t. képviselő urnak, ugy látszik, tetszenek az olyan javaslatok, az olyan törvények, melyek nem önmagukban hordják a fejlődés és a jóság feltételeit és attribútumait, hanem a t. képviselő ur tetszését képes megnyerni egy politika, egy törvényjavaslat magában azért is, mert az hatalmi érdeket involvál. S mert ez a törvényjavaslat nem egyéb, mint egy hatalmi érdeknek istápolása és mert ezen törvényjavaslat által is csak azon hatáskör, a parancsolásnak azon öve, mely eddig is meg volt, tágittatik a ministerelnök ur részére, azt hiszem, ezért fogadta el a t. képviselő ur a törvényjavaslatot. (Élénk tetszés balfelöl.) Én magam is azt állítom, t. ház, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy akkor, mikor 1848-ban az akkori nagy átalakulások megtörténtek, a rohamosan fejlődő események nem engedték meg, hogy a törvényhatóságok szervezetét is ugyanazon kezek idomították volna át a megváltozott viszonyokhoz, a mely kezek ama nagy átalakulásokat, mondhatni, inkább csak elvi kijelentések alakjában, keresztülvitték. A nagy feladat tehát, t. ház, a municipalis önkormányzatot mint élő institutiót beilleszteni a parlamentaris