Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

352 196. országos ülés márczfas 4. 1886. akkor mindenkinek lesz Magyarországon ereje, 1 egyedül csak az államnak nem. (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur beszédében nem csak az egészszel, hanem a részletekkel is foglalkozott s nézetem szerint igen helyesen cselekedett, ha bizonyos részleteket itt az általános vitánál említett fel, mert e részleteket a részletes tárgyalásnál felemlíteni alig lesz alkalma, még pedig azért, mert legalább a mennyire én ismerem ezt a törvényjavaslatot, ezek a részletek ebben a törvényjavaslatban nem foglaltatnak. (Derültség jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur — példaképen csak egyesekre mutatok rá — hogy ott van a főispáni vető. Engedelmet kérek, én kerestem ezt a vétójogot a törvényjavaslatban mindenütt, elmentem az előadó úrhoz, kerestük mindenfelé, de nem találtuk. (Derül'ség jobbfelöl.) Lehet, hogy a képviselő ur ez alatt azt értette, hogy a megye határozatával szemben esetleg a főispán felírhat. De hiszen ez a joga különben is meg volt. Hiszen panaszt emelni minden egyes bizottsági tagnak joga van. (Ugyvan! jobbfelöl.) Mocsáry Lajos: Addig nem hajtható végre a határozat! Horváth Gyula: Nem addig nem hajtható végre a határozat, hanem addig inig a belügyminister jogánál fogva helyben nem hagyja. Ez tehát egyáltalában semmiféle jogkiterjesztést nem foglal magában. Kifogásolja a t. képviselő ur továbbá a megállapítandó esküformát: az ember szintén megrémül, hogy jövőre a közigazgatási tisztviselőket nemcsak a törvény végrehajtására esketik meg, hanem arra is, hogy ha nem törvény végrehajtásáról van szó, azt is teljesítik. No hát, t. képviselő ur, ez a szörnyű dolog szóról -szóra benne van az 1870: XLII. törvényczikkben és akkor senkinek sem jutott eszébe az, hogy mikor feiebbvalója rendeletének teljesítésére valaki megesküszik, ez által a törvénynyel jön összeütközésbe. Es ha akkor nem jutott eszébe, furcsa, hogy ma eszébe jut. (Ugy van! a jobboldalon.) Még csak egyet kívánok felemlíteni a t. képviselő ur beszédéből. (Halljuk !) Azt monda ugyanis, hogy az a. főispáni rendszer, melyet itt e törvényjavaslatban contempiál a belügyminister, a kémrendszert fogja meghonosítani és egyszersmind megtette azon szolgálatot is, hogy a jövendő kémet, a ki majd kutatni fog s a kit, ha isakugyan kém volna, nem is ismernének, előre megjelölte: ott van a főispáni titkár, az lesz a kém! Az a kémrendszer, t. ház, a melyiknek ismerik a kémjét, a kit a képviselő ur már a törvény életbe léptetése előtt megnevezhet, az valami veszélyes kémrendszer csakugyan nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De engedje meg t. ház, hogy ezek után magára a kérdésre terjeszkedhessen! ki. (HáHjuk!) Én. valahányszor a közigazgatás átalakításáról, reformálásáról volt szó, mindig nagy figyelemmel kisértem azon férfiakat, kik egyfelől a gyakorlati élet tapasztalataival, másfelől nagy tudományos apparátussal ellátva Magyarországon a közigazgatás javítását tűzték zászlójukra. Volt egy időszak, mikor e tekintetben nem mindig egyforma merevséggel viselkedtek a t. képviselő urak a túloldalon. Volt egy időszak, mikor én is reméltem, hogy magam is az európai emberek sorába léphetek s ezen reménységemnek bizonyos tekintetben kifejezést is adtam akkor, mikor Grünwald Béla t. képviselőtársamnak megmondtam, hogy az állami közigazgatásnak magara is barátja vagyok. De Grünwald Béla képviselő ur dagadó vitorlákkal tovább megy és én újabban ismét Ázsia partjain maradok. (Tetszés jobhfelöl.) Volt idő, midőn a t. képviselő ur azt fejtette ki, hogy hiszen az állami administratiónak nem feltétlen attributama a kinevezés. S az ő theoriája az, mely az állami közigazgatást kívánja megvalósítani, megengedi azt, hogy bizonyos oly önkormányzati jog, mely úgyszólván harmóniába hozza az állam kormányzatát a megye, a hatóság s a község kormányzatával, megmaradjon. Ezt fejtette ki a t. képviselő ur s én akkor jóhiszemű]eg tettem Ígéretet a képviselő urnak, mikor azt mondottam, hogy én is az állami közigazgatásnak barátja vagyok s lesz alkalmam azt meg is mutatni. Azonban a t. képviselő ur most egészen más alapokra áll: feltétlen attribútumként állítja ugyanis fel a tisztviselők kineveztetését. Azon, kivül rámutat azon hibákra, azon undok bűnökre, melyek a megyének nevéhez tapadnak. Hogy már most hit legyen én bennem arra, hogy a t. képviselő ur azt a megyét, a melyiknek ő csak tehetetlenségeit ismeri, a melyiknek ő csak fogyatkozásai felsorolására bir szónoki tehetséggel, hogy, mondom, azt a megyét ő megtartsa, hogy én azt elhigyjem neki, azt tőlem nem fogja követelhetni. Beöthy Ákos! Csak a választási eljárásról volt az mondva! Horváth Gyula: A t. képviselő ur utal a választási eljárásra, de a t. képviselő ur sokkal nagyobb szívességet tenne nekem azzal, hogy ha közbeszólásával rámutatna csak egyetlen egy oly tényre, melyet Grünwald Béla t. képviselő ur beszédében, mint a megye érdemét, emelt volna ki. (Ugy van! jobbfelöl.) Én azt óhajtom és kívánom, (Ralijuk! Halljuk!) hogy az a megye, mely egy évezreden át nagy szolgálatot tett ezen államnak, melynek nemcsak életfeltétele, de missiója is megvan ma is, az önkormányzati joggal felruházva tovább is fentartassék, de ugy, hogy az az állami