Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

105. országos filé A törvényjavaslatban még egész sorozata van az intézkedéseknek, melyek ártalmasak a közszabadságra, melyek kiáltó ellentétben vannak régi önkormányzati rendszerünkkel és melyek nézetem szerint az administratio szempontjából is czélszerütlenek. Legyen szabad ezek közül a törvényjavaslat tüzetesebb jellemzése szempontjából csak egyet-kettőt felsorolnom. Ilyen nevezetesen a főispán vetoja szemben a megyei gyűlési határozatokkal. Azt hiszem, hogy e vető teljesen kirántja a pokróczot a megyei gyűlés alól. Eddig is hangoztatott és pedig méltán az a panasz, hogy a megyei üléstermek mindinkább elnéptelenednek. Még inkább fognak elnéptelenedni ezután. Mert, hogy oda menj'en valaki tanácskozni, csak azért, hogy lyukat fúrjon a vizbe, de hogy aztán semmi eredménye ne legyen a határozatnak, ha az nem nyeri meg a főispán magas tetszését: erre önérzetes ember nem fog vállalkozni. Ilyen azon intézkedés is, hogy jövőre a főispán fogja kinevezni a főorvost, a számvevőt és különösen városokban a rendőrkapitányt. Főleg ezen utóbbi a legérzékenyebb jogfosztást képezi szemben a választással, a mire semmi tekintetben ok nem volt adva és ürügy nem volt szolgáltatva. Ha meghagyatik a választási eljárás a többi tisztviselőkre nézve, miért ne hagyassék meg azon állásra nézve is 1 ezt én megvallom, belátni egyáltalában nem tudom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen azon intézkedés, hogy a kormány időről időre külön kiküldöttekkel fogja megvizsgáltatni az egész ügykezelést. Ez egészen fölösleges. Hiszen felügyeletre ott van első sorban a közgyűlés, mely minden esetre legilletékesebb rá, mert a közgyűlés tagjai a saját érdekükből teszik, hogy ellenőrizzék a tisztviselőket; majd ott van a közigazgatási bizottság; végre az állami szempontból való felügyelet gyakorlására ott van a főispán. De ugy látszik, hogy a kormány maga sem bizik meg a saját főispánjaiban, mint felügyeleti orgánumában, hanem még annak a tetej'ébe is szükségesnek tart felügyelői közeget. Ez, t. ház, a legmegesontosodottabb bureaucratismus, melyet jellemez az, hogy soha ki nem elégíthető a felügyelet tekintetében, mely nem bizik senkiben, mert nem hisz senkinek. Ez jellemzi minden idők zsarnokát, jellemzi annak találmányát: a legmegrögzöttebb centralisatiót. (Igás! Ugy van! « szélső halóidalon.) Épen ily időrabló és meddő munka, mint ezen kiküldöttek által gyakorlandó felügyelet az az örökös jelentéstétel, az a mindenféle indokolt felterjesztés, melynek ismét egész tömegével találkozunk ezen törvényjavaslat minden sorában. Közigazgatásunk már most is fulladozik az irkafirkában ; mikép lesz majd ezután. (Helyeslés a szélső baloldalon.) » márcjíius 4. ím. 347 Nem tartom helyesnek azt sem, hogy a bizottsági tagok jövőre tiz évre választassanak. A hosszabb időre való választás mellett megszűnik a választási rendszer legtöbb előnye. A hosszú mandátum teljes meghamisítása a képviseleti rendszernek. Tiz év alatt változhatnak a megbízók s a bizalom, a megbízók és megbízottak közti kapocs megszakadhat. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem járulhatnék azon intézkedéshez sem, hogy azok, a kik vád alá vannak helyezve, bizottsági tagok nem lehetnek. A míg valakire nincs bebizonyítva valami bűntett vagy vétség elkövetése, addig nem lehet, disqualificaltnak tekinteni arra, hogy saját érdekének képviseletében részt vehessen. Ezen intézkedés csak arra fog alkalmat nyújtani, hogy ingrata personákirányában, kiket óhajtanak kirekeszteni a bizottságból, törvénytelenül, igazságtalanul vád alá helyezés kéressék. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Még egyet legyen szabad felhoznom. {Halljuk!) Nem tartom végre helyesnek azt sem, hogy egyik szakaszban elrendeltetik, hogy a megyei tisztviselők nyugdíjazása iránt intézkedés fog történni. Am legyen nyugdíjazva az állami közeg , a főispán; de egy nyugdíjazott alispán, egy nyugdíjazott szolgabíró, ezt, megvallom, absurdurnnak tartom. (Igaz! Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Az önkormányzati rendszerrel elvi ellentétben áll a nyugdíjazás. Ott a hivatalok viselésénél még mindig meg kell tartani a nobile offieium elvét. A fizetésnek nem szabad egyébnek lenni, mint más munka-mulasztásért való kárpótlásnak. Az önkormányzat mellett nem szoktak megvénülni, vagy csak a legritkább esetben az egyes tisztviselők. Az önkormányzatban kell, hogy a hivatalviselés sorba menjen mindazokra, a kik arra alkalmasak. Egyébiránt ezen és még igen sok jellemző dolgoknak bővebb fejtegetését fentartom magamnak a részletes tárgyalásra. És most, t. ház, miután bátor voltam előadásomban jellemezni az előttünk fekvő törvényjavaslatot, legyen szabad azon kérdést intézni a t. kormányhoz, hogy mire való voltaképen ezen egész dolog, mi szüksége van a t. kormánynak arra, hogy még több hatalmi esz közt szerezen kezébe, mint azt, melylyel bőven ellátta az 1870: XLH. törvényczikk? A mi ennek indokolására elő van hozva, ugy a minister, mint a bizottság indokolásában, nézetem szerint nem hogy kielégítő, de még figyelembe is alig jöhet. Egy-két phrasist találunk az indokolásban, semmi egyebet. Azon egy-két phrasis a következő: „fejlettebb állami élet", „a gyakorlati élet igényei", „a gyakorlati élet folyamán szerzett tapasztalat", „a változott viszonyok követelménye". Ebből áll j az egész. Az ilyen indokolás azonban természetéit*