Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-195
386 1S>§. országos ülés nArezíus 3. 1$86. És, t. ház, ha talán azt hinné valaki, hogy azon politikai centralisticus hatalmi túlterjeszkedés, mondhatnám mérhetlenség, melybe a javaslat szerint a belügyministerrel szemben a főispánok, a főispánnal szemben a törvényhatóság jutnak, hogy az talán legalább azon irányban fog a mai közigazgatási állapotokon némi javítást, talán továbbfejlesztést és haladást eszközölni, hogy alapjául fog talán szolgálni egy egyöntetű közigazgatási praxis kifejlődésének az egész országban ? No, t. ház, az a boldogtalan halandó is csakhamar fogna nagy csalódásából kiábrándulni. Mert, t. ház, épen ellenkezőleg, a hány törvényhatóság, a hány főispán, ugyanannyi különböző szokások keletkezhetnek, sőt tovább megyek, ugyanegy törvényhatóság keretén belül is, a hány főispáni változás, ugyanannyi új szokások jöhetnek létre, mert ott, a hol a törvény, mint a jelenlegi javaslatban, a főispánnak hatáskörét csak általánosságban, nem egyszer csak homályos nagy körvonklokban szabályozza és szorosan nem fixirozza, hol az tisztán discretionalis természetű', a törvény a végrehajtásban annyi különböző alkalmazást fog tapasztalni, a mennyire különböző az egyéni felfogás és a mennyire különböző az egyéni hajlam a túlkapásokra vagy az ellenkezőkre. És, t. ház, nem szabad e tekintetben magunkat az által sem félrevezettetni engedni, a mi a javaslat indokolásában ez irányban felhozatik és a mit a t. előadó ur bevezető beszédében és ha jól emlékezem, a t. ministerelnök ur is tegnapi nyilatkozatában hangsúlyozott, hogy hiszen ezen javaslatban a főispán által jelenleg tényleg gyakorolt befolyáson valami nagymérvű változás nem eszközöltetik, hanem az nagyban és egészben véve csak az eddig uralkodó szokás és praxisnak csak törvényben való beiktatását s praegnansabb kifejezését eszközli. Hát, t. ház, már az eddig általam kifejtettek és a még mindjárt röviden előadandók igazolják, hogy a főispáni hatalom és befolyás az eddig tényleg gyakorlottal szemben is ezen javaslatban lényeges kiterjesztést tapasztal. És azután t. ház, azt a nagy, lényeges, felette nevezetes különbséget sem szabad szem elől téveszteni, a mi van a között, a mi tényleg a törvény mellett, vagy pláne a törvény ellenére per abusum gyakoroltatik, vagy a mi a főispán által mint tisztán magán bizalmi egyén által végeztetik ép u g v i raint akár egy képviselő által, mini a ministerelnök ur tegnap itt erre hivatkozott és a mi van a között, a mit a főispán hivatalos kötelessége és jogánál fogva törvény alapján végez és gyakorol, hogy ezen utóbbi kihatása sokkal messzebb menő, mint az előbbié, az első tekintetre is világos. Azért t. ház, téves volna e tekintetben azt hinni, hogy a javaslat a főispáni esetleges túlkapások és önkényre mérséklőleg fogna hatni, hanem ellenkezőleg azt a törvényesség színezetével ellátva, másrészt pedig a közönséggel szemben minden felelősségtől felmentve, csak még fokozottabb mérvben fogja előmozdítani és előidézhetni. A mi végül t. ház, (Halljuk!) a javaslatnak a törvényhatósági autonómiával szemben elfoglalt álláspontját illeti, annak e javaslatban úgyszólván már csak teljesen értéktelen, hatálytalan, silány foszlányaival találkozunk. Mert t. ház, azok, kik az autonómiának lényegét, legalább főlényegét a tisztviselők választásában szemlélik, meglepetve láthatják most, hogy ezen javaslat alapján már sokkal nagyobb számmal vannak a megyében, nem is a kormány, hanem cmalificatióhoz nem kötött főispán részéről kinevezett, mint a választott tisztviselők. (Igaz ! bal felől.) És azután t. ház, az eddigi sajnos tapasztalatok igazolják, hogy még azon néhány választandó tisztviselőre nézve is a szabad választás elve milyen illusorius alakban tűnik fel előttünk a candidationalis jog következtében. És említsem-e t. ház, ezek mellett az is, hogy a főispán a megye által megválasztott alszolgabirókat egyik járásból a másikba szabadon, önkényesen, minden ok nélkül, tisztán politikai czélzatból is áthelyezheti, a megye választott tisztviselőit nemcsak felfüggesztheti, hanem véglegesen el is mozdíthatja, hogy ezentúl az alispán és a törvényhatósági tisztviselők nem pusztán a ministeri rendeletekkel fognak szemközt állani, hanem már most magának a főispánnak külön közvetlen rendeleteivel is; hogy a főispán az alispánnal egyenesen rendelkezhetik, sőt esetleg az alispán kikerülésével a többi tisztviselők felett is egyenesen intézkedhetik, hozzájuk egyenes rendeleteket intézhet. Az autonómiának ilyen eltorzított alakja, t. ház, természetesen sokkal inkább alkalmas a személyes uralom kiterjesztése és megörökítésére, mint a kellő garantiákkal szervezett állami közigazgatás ; és igy megfejthető előttem, de csak akként fejthető meg az, hogy a t. ministerelnök ur annyira visszariad ennek behozásától. Hiszen ürügyet keresni és találni erre igen könnyű, a mint épen tegnap hallottuk a közjogi bíráskodással szemben: hogy azon kérdés megoldásának nehézségei oly nagyok, hogy ez hátráltatja a megoldás lehetőségét. No, t. ház, én akkor csak azt a kérdést intézhetem az igen t. ministerelnök úrhoz: hát ha több, mint tiz évi kormányzati tapasztalata és mély tanulmányai nem voltak elegendők ezen kérdés megoldása helyes módozatainak megtalálására, vájjon akkor hiszi-e, hogy egész élete is arra elég fog lenni ? (Tetszés balfelől.) - És, t. ház, azok, kik, mint velem sokan azt hiszik, hogy az önkormányzatnak lényege a hatályos ellenőrzésen kívül a tisztán helyi érdekű ügyek önálló, végleges elintézésében keresendő,
