Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

194. országos ülés márezlas'i 1SS6. 303 lom ezen intézmény keretében önmagának megenged. A törvény a választási elvet az önkormányzat lényeges részének mondja. De mivel divatba hozták a candidationalis eljárást egy törvényesnek látszó hypoerisissel akként foganatba venni, (Ugy van! a szélső baloldalon) hogy a főispánok tetszés, izlés és szeszély szerint excommunicalják még a hivatott egyéneket is: (Igás! Ugy van! a hal-és a szélső baloldalon) azóta a vármegyékben manapság választott tisztviselő nincs; annyira nincs, hogy én nem értem azt a kívánságot, hogy a kinevezési rendszerrel javítsunk a közigazgatáson, mert tényleg ugy áll a dolog, hogy a kiket választott tisztviselőknek szoktak nevezni, azok nem egyebek, mint a központi hatalomnak igen gyakran kierőszakolt közegei. (Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon^) Azon körülmény, hogy az idők szükségletéhez képest a vármegyétől elvétetett a követküldés és az utasítás joga, később pedig az igazságszolgáltatás, súlyos érvágást képez, mely a vármegyei organismust nagy mennyiségű életnedvtől fosztotta meg. Ha a ministerelnök ur valódi barátja volna, ugy a miként azt beszédeiben és irataiban hangoztatta, a vármegyei institutióknak, könnyű alkalma lett volna e vérveszteséget részben legalább kipótolni az által, ha a felsőház rendezésénél súlyt fektet a vármegyék képviseletére. Nem tette meg; ellenkezőleg minden alkalmat megragadott, hogy a vérveszteségtől ellankadt test képtelenné váljék új erők gyűjtésére. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Midőn aztán a cselekvő képességben megbénított vármegye meddő az alkotásban és lomha az igazgatásban, vagy midőn a közigazgatás körül visszaélés mutatkozik : akkor rátámadnak a megkötözött kezű vármegyére és senkinek sem jut eszébe azt a központi hatalmat tenni felelőssé, mely octroyalt tisztviselőkkel kormányoz. (Ugy van! abal-és szélső baloldalon.) A kormány, ugy látszik, még azzal a hatalommal sincsen megelégedve, melyet számára az 1870. évi XLII. törvényczikk megjelöl, pedig egyetlen esetről sincs tudomásom, hogy a kormány a maga akaratát akadálytalanul ne érvényesítette volna. A kormánynak még az a parányi önállóság is sok, mely nagy ritkán egy-egy vármegyei tisztviselőben mutatkozik. Mintha az országnak nem tisztviselőkre, hanem cselédekre volna szüksége, (Ugy van! a szélső baloldalon) az előttünk fekvő javaslat kiöli az önbecsérzetet mindazokból, kiknek az lesz a szerencsétlenségük, hogy a vármegyékben szolgáljanak. Ha egy viszonyainkkal nem ismeretes ember átolvassa a javaslatot s annak eltéréseit összehasonlítja az 1870. évi XLII. törvényczikkel, bizonyára nem találja meg azon szakaszokat, melyek az administratio javítását czélozzák, hanem kétségkívül arra a gondolatra jön, hogy a közben eső 15 év alatt hazánkban egy forradalom pusztított, melynek élén a vármegyei tisztviselők állottak. Mert ehhez fogható reactionarius törvényjavaslat csak forradalmak leverése után szokott a kormánynak eszébe jutni. (Ugy van/ a bál és szélső baloldalon.) Ugy és akként vannak a tisztviselők fegyelmezve, mintha mindnyájan a nihilisták gyanújában állanának. (Ugy van! a szélső báloldalon. Derültség.) Ez pedig nem vezethet a közigazgatás javításához, a mint hogy a disciplina soha nem pótolja az odaadó kötelességérzetet. (Ugy van I a bál- és szélső baloldalon ) Közigazgatásunknak kétségen kivül jelentékeny hiányai vannak s ezek között legsúlyosabb az, hogy nincsen általa eléggé garantirozva a személy, a vagyon és a szabadság. Már most e javaslat megfosztja a vármegyéket a politikai szereptől, bureaucratákká teszi a tisztviselőket, rendőri hatalmat és nyugdíjat ad a kerületi főnöknek s velünk azt akarják elhitetni, hogy ez által megjavították a közigazgatást. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) E szavakkal való játékot látva, nem tudom elfojtani azt a véleményt, hogy e javaslatot nem a közszükség hozta létre, hanem a kormány féktelen hatalmi vágya, melyet a jelenlegi parlament ellensúlyozni erőtelen. (Ugy van! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) Nem javítani fog e javaslat a közigazgatáson, hanem rontani. Méltóztassanak megfontolni, hogy a főispán együtt bukik a kormánynyal, tehát pártközeg. Nincs kifogásom ellene. De méltóztassanak azt is megfontolni, hogy ez a pártközeg vizsgálni, áthelyezni, kinevezni és elmozdítani fogja a tisztviselőket, beletekint a hivatalos iratokba, utasításokat ad, rendelkezik és intézkedik, tehát a legnagyobb mértékben administral. Mivel ezen administraló pártközegnek állása a kormány sorsához van kötve, önként következik, hogy az administratio működésének a súlypontja korteskedés lesz. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ezen körülmény mathemathikai bizonyossággal vezet el a pártadministratio veszélyéhez. Mindenkinek igaza lesz, a ki a kormánypárthoz tartozik, senkinek sem lesz igaza, a ki az ellenzékhez tartozik ; el lesz némítva minden ellenvélemény; szent lesz a békesség, mert minden érdek a kormány karjai között keres megoldást. Mindez jól ki van gondolva. Csak arra nem gondoltak, hogy mi történik majd az elégületlenekkel, a hajthatatlanokkal ? Csak azt nem fontolták meg, hogy vájjon van-e arra szükségünk, hogy a nemzetiségi aknákat megszaporítsuk a szabadságkeresők aknáival? T. ház! Igyekeztem bebizonyítani, hogy e javaslat a legmerevebb központosításra vezet, hogy a központosítás sem az állam erejét nem fokozza, sem a közigazgatást nem javítja és hogy az önkormányzat megsemmisítésével a szabadság legbecsesebb intézménye semmisül meg. Hallottam, hogy nem eltörülni akarják az önkormányzatot, csak