Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

300 194. országos ti és márczins 2. 1SS6. dani, ha állítom, hogy mióta önrendelkezési jogunkat részben legalább visszanyertük, minden kormány végzetszerű tervszerűséggel követte azt az irányt, hogy a nemzet önkormányzati jogkörét csorbítsa, (Igaz! a szélső baloldalon) a helyhatósági intézményeket discreditalja és saját hatalmát mód nélkül kitérjeszsze. (Ugy van/ a szélső baloldalon.) 1870-ben létrejött egy törvényczikk, mely indokolását abban lelte, hogy a régi vármegyét aparlamentarismushozkell idomítani. Marákkor élénk és jogosult aggodalmak keletkeztek az önkormányzat barátai között az iránt — se tekintetben a ministerelnök urat classicus tanúnak hivom fel — hogy a nemzet e törvénynyel elveszíti a közszabadságnak, ajó, olcsó és észszerű közigazgatásnak és a köztevékenységnek mindazon előnyeit, melyek csak a helyhatósági önkormányzat által vannak kellőleg biztosítva s a tapasztalat ezen aggodalmaknak szolgáltatott igazságot. És mégis azt látjuk, t. ház, hogy bár az említett alapvető törvény soha és sehol módot és alkalmat az önkormányzati köröknek nem nyújtott a kormány országos érdekű akaratának megakadályozására és bár az állami közigazgatás feladatai is ezen önkormányzati körökben legalább is annyi pontossággal és lelkiismerettel teljesíttettek, (Igaz! a szélső baloldalon) mint ama hatóságoknál, melyeknek egész szervezetét le az utolsó papirfoszlányig a központi hatalom állapította meg : mégis azt látjuk, hogy 1870-en innen is, valahány törvény idevágólag létrejött, mindenik igyekezett a központosítás határait külebb tolni s önkormányzati épületünknek egy-egy kipróbált falát ledönteni. El kell tehát ismernem e téren a kormány következetes eljárását. Addig építgetett az ősi bástyán, mig rom lett belőle. De én e rom törmelékei között még mindig föl tudom fedezni a közszabadságnak, az önálló fejlődésnek, a polgári kötelességek gyakorlásának és őseink politikai bölcsességének drága kincseit s mivel hiszek a kiépítés lehetőségében s mivel látom, hogy az előttünk fekvő javaslat még a meglevő maradványokat is megsemmisíteni törekszik, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) a t. ház engedelmével, védelmembe veszem ezen romot, mely, miként Jericho fala az ellenséges viharoknak ellentállott, de a vélt jó barát trombita szavára összeomlani készül. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Hazánkban a nemzet politikai geniusa részint igazgatási, részint védelmi szempontból megalkotta a törvényhatósági intézményeket. E sok százados intézményben két jellemző vonást domborított ki a történelem: egyik az, hogy az önkormányzati élet ezen intézmény keretében és talajában fejlődött ki és érvényesítette magát, másik az, hogy ezen intézmény még azon tágas hatáskörében is, midőn közvetve bár, de valóságos törvényalkotási jogokat gyakorolt, Magyarország államérdekeivel ellentétbe nem helyezte magát. Mikor tehát a törvényhatósági intézmény szűkebb körbe szorítása és a kormány hatalmának kiszélesítése czéloztatik, akkor az eredmény nem lehet egyéb, mint központosítás az önkormányzat rovására. A központosítási törekvés a legmerevebb és — bocsánat a kifejezésért— a legutálatosabb formájában lépett föl az előttünk fekvő javaslattal. Merevnek mondom, mert, midőn egy kerületi főnököt alkot, a kinek a közigazgatás minden ágában intézkedési és rendelkezési jogot bitosít, a kit teljesen kivesz azon helyhatóság felelősségi köréből s ekként az alkotmányos szabadság elveivel össze nem férő teljhatalommal ruházza fel ; midőn annak állását és nyugdíjigényét akként irja körül, hogy sorsa és érdeke a fennálló kormányéhoz van kötve és midőn a tisztviselők és kezelő személyzet jelentékeny részét ő nevezi ki, a választásnak pedig minden esélye az ő szeszélyének van kiszolgáltatva : akkor egy olyan határozat van teremtve, mely a törvényhatóságokban kötve tart minden mozgást s melynek a központi hatalom kezében összefutó szálai arra valók, hogy a hurokra került vármegyei tisztviselő és közgyűlés minden tevékenysége egyetlen rántástól függjön. (TJgy van! a szélső baloldalon ) Az önkormányzati organismusból központosítási mechanismus, a vármegyei életből dróton járó gépezet lesz. Midőn pedig a kerületi főnökre az a feladat ruháztatik, hogy az igazgatás minden ágában, személyekről és dolgokról bizalmas jelentéseket tegyen s ez által elég érthetőieg arra utasittatik, hogy a kormány számára rendszeres kémszolgálatot végezzen, hogy e szerint titkos és felelősség nélküli elbírálója legyen mindenkinek és mindeneknek: akkor nehéz volna bebizonyítani, hogy e javaslat nem rejti magában a központosítási törekvés merev és utálatos formáját. E javaslat kormányzó és kormányzott között bizalmatlanságot ébreszt és harczot szít, mert abból a föltevésből indul ki, hogy az emberek mind éretlenek, gyarlók és roszszak, kiket vezetni és fegyelmezni kell saját legközvetlenebb polgári érdekeik gyakorlásánál is; de a ministerek és kerületi főnökök mind érettek, jók és tökéletesek. És én azt értem, hogy miután a ministerium önmagáról és kerületi főnökeiről ilyen kifogástalan véleményben van, megszerezni igyekszik magának és bizalmas közegeinek a mindenhatóságot, csak azt szeretném, ha arról világosítanának föl, hogy hol szerzik meg ezen hatalomhoz a nélkülözhetetlen csalhatatlanságot és mindenhatóságot ? Többször figyelemmel átolvastam e javaslatot, hogy kapjam meg benne azt, a mi itt illetékesen foglalhatna helyet, értem a közszabadság garantiáját. Ezt azonban nem kaptam meg, hanem