Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-193

298 193. országos ülés máreziis 1. 18S6. törvényhozásra és az államkormány hatályos ellenőrzésére. Én, t. ház, nem hihetem el azt, hogy a mi törvényhozásunk 1870-ben midőn a törvényhatóságokat újra szabályozta, a municipälis önkormányzat ily hatású és eredményű alapgondolatával szakított volna. Igaz ugyan, hogy az 1870 : XLII. törvényczikknek azon szakasza, mely a törvényhatóságok hatáskörét határozza meg, külön említi fel az önkormányzatot, a mi aztán involválja azon törvénymagyarázatot is, hogy a törvényhatóságok körébe nem állami természetű ügyek is tartoznak, de másfelől t. ház, ebből azt következtetni, hogy ezzel a törvény a törvényhatósági önkormányzat fogalmát csak az ily ügyekre szorította volna, annyival kevésbé lehetséges, mert akkor az 1870-iki törvényhozásnem csak a történelmi fejlődéssel szakított volna teljesen, a formát tartván meg csupán a lényeg helyett, hanem ellentmondásba jött volna önmagával, mert tudj'uk, hogy a törvényhatóságok hatáskörébe az állami közigazgatás közvetítését is felvette és tehette volna-e ezt ellenmondás nélkül azon intézményre nézve, melyet nem ismert volna el alapjában az állami kötelességek helyi szervének. Azonban, t. ház, más felől ugy tűnik fel előttem a dolog, hogy a kiindulási pont ugyan nem helytelen, nem hibás, mint azt Grünwald t. képviselőtársam mondta; de az való, hogy 1870-ben a törvényhozás nem számolt le a társadalommal kellőkőpen akkor, midőn a municipälis életben való részvételt szélesebb alapokra fektette és kiterjesztette a társadalom összes rétegeire; igenis nem számolt le ugy a társadalommal, mint kellett volna, mert nem látta el a törvényhatóságot azzal a szervezettel, a maga teljességében ép oly kevéssé, mint jól kidomborított részletek szerint, a mely szerkezet a törvényhatósági önkormányzatot biztosította volna az örökösen változó és szakadatlanul érdekharczot folytató társadalom káros behatásai ellen. De midőn én a társadalom káros behatásáról beszélek, akkor nem értem a corrupiót. A corruptióról nagyban a t. ház másik oldaláról szoktak beszélni, hanem értem én azoknak sokféle, egy-két szóval meg sem nevezhető érdeknek előtérbe nyomulását, a melyek a municipiumban azt okozzák, hogy a kötelességérzet mindinkább lazul, hogy az egyenlő mérték mérlege sokszor lebillen, a jóhiszeműség pedig nem veszi észre, hogy egyre szélesebb körben akarat és önkény érvényesül ott is, hol a törvénynek kellene uralkodnia. Ugy hiszem, nem tévedek, midőn azt mondom a törvényhatóságokról, hogy azoknak állapota hasonló azon beteg állapotához, kiről nem régen Ugron Gábor t. képviselőtársam kedveskedett a t. háznak egy szép keleti mesével, elmondván, hogy a beteg ugyan gyomrát rontotta meg, az orvos mégis a szemét gyógyította, mert azért lett beteg, hogy nem tudott ellentállani az általa látott különféle ételek csábjainak. Bizony a törvényhatóságok szerveinek is látóképességét kell legelőször megorv solni, egy a mostaninál jobb és tökéletesebb szervezet megállapításával, hogy lássák meg ezentúl jobban és tisztábban a törvényt, a jogot és a közérdek, főleg pedig az állami érdek követelményeit és ne fogadják el többé a társadalomtól azon csábokat és káros behatásokat, melyek egészséges életműködésüket megzavarhat;ák. És t. ház, erről a napirenden levő törvényjavaslatról azt tartom,hogy azlényegihgnem egyéb, mint azon gyógymódnak gyakorlati alkalmazása. Még azon széles hatalomkör is, melylyel a főispán a törvényhatósági igazgatás szervezetéb : beillesztendő lesz s mely a törvényjavaslat egy-két kiszakított szakaszából értelmezve szintén megdöbbentő nagynak tűnik fel: ha azt a javaslat által contemplalt egész rendszerből kiindulva tekintjük és összes jog- és államszervezetünk összes alapelveiből mérlegeljük: bizony sokat vesz t nagyságából és körülbelül ugy tűnik fel, mint midőn valaki mellé háziorvost adnak azért, hogy attól való félelmében, miszerint az orvos orvosságot fog rendelni, mihelyt kórtünetek mutatkoznak, annál szigorúbban igyekezzék megtartani a diaetetica szabályait. Ezek folytán t. ház, nekem más meggyőződésem nem lehet, egyedül csak az, hogy igenis van létjoga ennek a törvényjavaslatnak és ez nem másban, mint nemzetünk életében és a magyar nemzet organicus fejlődésének szükséges feltételeiben gyökerezik. Mert ez . törvényjavaslat, ha törvénynyé válik és ugy, a mint egiratott, végrehaj tátik, közelebb fogja hozni a társadalmat és az államot egymáshoz, erősíti és terjeszti a társadalom minden rétegében a közszellemet, fejleszti fent, ugy mint alant a nép önkormányzati képességét, ápolja és megerősíti a társadalmi életben azon erkölcsi elemeket, melyek segítségével a pusztán intézményekkel soha meg nem valósítható jogállam eszméje mindinkább megközelíthetővé válik és végre — a mit talán első helyen kellett volna felemlítenem -— eszközölni fogja, hogy a társadalom által, gyenge szervezete miatt úgyszólván feje tetejére állított helyhatósági önkormányzat lábra álljon és tudjon járni, a jó, igazságos és a nemzetnek tiszteletet szerző közigazgatás ösvényein. {Helyeslés jóbbfelöl.) T. ház! Theba királya kitette gyermekét; mert hivője levén a jóslatnak, azt hitte: ott van a hiba, mivel a gyermek megszületett; pedig a hiba ott volt, hogy kitevén gyermekét, a jóslat által egy természetellenes bűnbe engedte magát sodortatni, a mit aztán a családját elpusztító többi természetellenes bűn követett. Én azt hiszem, hogy a t. ház többsége hasonló eljárást követni nem fog és bármily sötét jövőt hirdessenek is a nemzetnek az ellenpárt szónokai, a napirenden levő