Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-189

250 !89. ©rsisägos iilés IVbrnár 22. 1886. az életév examinalása, vagy előnév nem tudása ' miatt választói jogában megrövidítettek volna. És mit mondjunk a választók névjegyzéké­nek elkészítésénél elkövetett hivatalos hamisítá­sokról? Egész rendszerességgel folytatott jog­kobzásokról? Ez az ellenzéki kerületekben és főleg ellenzéki érzelmű városainkban már odáig foreeiroztatik, hogy az ily kerületekben többé nem a politikailag érett és jómódú magyarság, hanem a könnyen vásárolható és nyájként csendőrökkel betolonczolható kiskorú más nemzetiségűek dönte­nek, a midó'n oly összeírásokat foganatosítanak, hogy 20,000 jómódú magyarnak kevesebb szavazata van, mint 9,000 szegény, kopár vidéken lakó oláh­nak, a mint ez a bihari, margitai, felvinczi s más kerületekben előfordul, a midőn megtörténhetik az, a mi Debreczenben egyik kerületben meg­történt, hogy 15,000 szabad polgár szavazatát majorisalni lehetett az azon kerületben lakó cse­kély számú hivatalnok és zsidó szavazatával. Hisz ez nem szabad választás, hanem szabad zsibvásár; nem alkotmányos joggyakorlat, hímem szabados jogfosztás, nem törvényes helyzet, ha­nem törvényen kívüli ostromállapot. Csak egyet­len osztálya volt hivatalnokainknak, a melyben találkoztak olyanok is. a kik nem mentek bele a korteskedés undokságaiba, a kik nem engedték az igazságszolgáltatás magasztos elvét a korteskedés iszapjában meghurezoltatni. Ez birói karunk volt, a mely t. karban találkozott még olyan is, a ki a választási visszaélésekre a törvény szigorát is merte alkalmazni. S im a fő kortesvezér: a bel­ügyér ur e merészséget az 54. §-ssal akarja meg­rendszabályozni s a birói függetlenséget, a Szatrapai hatalommal felruházandó főispánok ön­kényének zsákmányul oda dobni. Egész kormány­zati rendszere a kortcskedésen nyugodván, min­dent a mi e gépezetbe be nem illik, ahhoz idomítja, vagy ellöki. Ezért kell megyei önkormányzatunk­nak szétfoszladozni, ezért kell a birói független­ségnek áldozatul esni. De hát t. ház! Ez nem szabadlét, hanem egy folytonos lánczolata az alkotmányosság e leni me­rényleteknek. Ez nem kormányzás, hanem valódfhi­tavalos anarchia. Ez nem administratió, hanem a erőszakoskodó zsarnokocskáknak összeesküvése a közszabadság és a közjólét ellen. Ez nem fele­lős hazai kormáy, hanem a törvénytipróknak élelmes consortiuma. Nem magyar ministerium, hanem osztrák helytartóság, mely pénzünket kilife­rálja, mely alkotmányunkat folyton nyirbálja, mely a nemzet jóhiszeműségével könyelmű játékot üz s mindenre rásüti erőszakoskodásának sötét bélyegét. (Ugy van! szélső balfélől.) Kormány, a mely ily eszközökkel teremti meg többségét; kormány, a mely ily módon hami­sítja meg a nemzet valódi akaratát; kormány, mely ily törvénytelen módon tartja fenn kárhozatos ( uralmát; kormány, a mely mindezeket még a nem­zet anyagi tönkretételével és végtelen beadósítá­sával is tetézi: bizalmat nem, hanem szigorú el ítélést érdemel g azért én a felhatalmazást meg tagadván, a költségvetési törvényt nem szavazom meg. {Elérik helyeslés szélső balfélől.) Pulszky Ferencz: Én, t. ház, az ilyen appropriationalis vitának logicáját és azt, hogy a bizalmi kérdést oly könnyen vetik fel, soha sem tudtam felfogni: mert felfogásom szerint a bizalmi kérdés felvetése akkor indokolt, mikor tudjuk, hogy a kormányt képesek vagyunk megbuktatni, vagy az eredmény legalább is kétes, vagy pedig be tudjuk bizonyítani, hogy az ellenzék növe­kedett. De midőn az ellenzék és a többség közti arány egyáltalában nem változott meg, sőt évek óta ugyanaz, a mi volt kezdetben, nem tudom, hogy mi haszna lehet annak, ha kimutatjuk, hogy mi bizony kisebbségben vagyunk. (Élénk derültség.) Épen ezért ezt az alkalmat nem tartom arra valónak sem, hogy itt idézzünk elő külügyi vitát. Azt, hogy Magyarországnak nincsen beleszólása a külügyi dolgokba, semmi sem bizonyítja annyira, mint azon enuntiatiók, melyeket most hallottunk és a melyek nagyon naivak és azt mutatják, hogy nem szoktunk még bele a nagy európai poli­tikába. Jól tudom, hogy az államélet minden terén van sok kérdés, melyekre nézve jogosult aggályok merülhetnek fel, a mint hogy én is sok kérdésre nézve nem vagyok megelégedve és ezt többször ki is fejeztem Nagyon kivánom, hogy ne csak az igazságügyminister ur épüljön fel hamar, ha­nem gyógyuljon meg a magyar justitia is és ör­vendjen jó erőnek és egészségnek (Derültség) és legyen oly jó húsban, mint az államtitkár ur. (Nagy derültség.) Azt is kivánom, hogy a pénz­ügyminister ur ne fukarkodjék annyira az ezre­sekkel, de takarékoskodjék a százezrekkel. Na­gyon óhajtom, hogy aközlekedési ministeriamban megszűnjék valahára az a sok mindenféle experi­mentum és hogy legyen végre már normális bud­getünk. Mindezt kivánom; de már megszavaztuk az egyes tételeket és most a végén nem tagadhatjuk meg az utolsó paragraphust sem, a mi különben sem fogna változtatni a dolgon. Én ismerem a ministerelnök urnak fogyat­kozásait, de van egy jó tulajdona is; tud paran­csolni. Ezt mindenki elismeri. (Derültség,) A ma­gyar nemzet pedig, ha valaki tud neki parancsolni, engedelmeskedik. Raisonniroz, nincs megelégedve, de engedelmeskedik. Ez nagy dolog és ha most olyan ministerelnökünk van, a ki tud parancsolni, — mert voltak olyanok is, a kik nem tudtak — (Derültség) én megvallom, nem tartom indokoltnak a bizalmatlansági kérdés felvetését s azért a költ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom