Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

177. országos ülés február 6. 188S. 15 viselőtársam, hogy nálunk nincs intelligentia, mely a magyar nyelvet ne tanulná, ne tudná. Hiszen én azt is megmondhatom, hogy az én fiaim sokkal jobban tanulták s jobban tudják a magyar nyelvet, mint a románt. (Felkiáltások: Éljenek!) Hát ez nem hazafiság bizonyítéka ? Hát meddig menjünk? A t. ministerelnök ur a múltkor azt pengette, hogy szépek az elvek, de ha azokat szorosan követjük, lehet, hogy az országgyűlésbe oly képviselők jönnek, kik nem fogják figyelembe venni a magyar állameszmét. Ez csak phrasislehet, melyeién soha sem acceptalok, mint elvet, mert ez örökre kizárná hazánkból a szabadságot és igazságot. Szeretném tehát, ha valaki egyszer már definiálná, de szabatosan, hogy mit értenek az alatt ? Tulaj donkép a körül forog a kérdés, hogy törvényeket alkotunk és azokkal paradirozunk a világ előtt és rámutatván ezen törvényekre, azt mondjuk: ime, mennyi joguk van a nemzetiségeknek e hazában; de mikor arról van szó, hogy azokat alkalmazzuk, életbe léptessük, akkor azt mondják, hogy lehetetlen, mert ez sérti a magyar állameszmét. Hát hová jutunk? Mi lesz a jogból, ha tovább ily politikát folytatunk. De kifogást kell tennem az ellen is, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy ha szavait azon értelemben veszszük, hogy a történelem folyamán a magyar maga alkotta ez államot, azon következtetéssel, hogy tehát neki egyedül vannak jogai, ezt soha sem fogom elismerni. A történelem nem bizonyítja ezt. Alkottuk e hazát valamennyien. Mert szent István király óta mindig voltak itt nem magyarok, kik vérüket és vagyonukat áldozták ezen hazáért. Ha az államjog csak a foglalásból volna származtatható, ugy ezen az alapon államunk Törökországhoz hasonlítana; a törökök is országokat foglaltak, népeket hódítottak, de más valami is kell ahhoz, hogy egy ország alapíttassák ; nem csak annak van érdeme az állam alkotása körül, a ki azt elfoglalta, meghódította, hanem annak is, a ki segített azt fentartani. Az a „fidelis noster valachus" szintúgy segítette, mert ontotta vérét ezen hazáért és a nép szintúgy adózott és áldozott ezen hazáért, mint a magyar. Itt nincs különbség. De én azért nem tagadom, hogy a magyarnak primátusa van ezen hazában és pedig ugyanazon az alapokon, a melyeket a ministerelnök ur is érintett, mint relativ majoritás, mint előrehaladottabb, mint gazdagabb, mindig vezérszerepet viselt és fog viselni és nincs senki, a ki ezt megtámadná. De ez nem képez jogot a kizárólagosságra. És a baj az, hogy ma ezen elem kizárólagosságot követel. Épen azt szeretném, ha a t. kormány és főleg a ministerelnök ur egyszer már tisztán fejezné ki itt, hogy mint vélekedik arról, hogy micsoda jogosultsággal van itt mindenki, mi különbség van a magyar és román, vagy más nemzetiségbeliek közt, ha megteszi mindegyikünk kötelességét a törvények szerint. (Felkiáltások: Semmi!) Azt mondja a t. ministerelnök ur: „ha a nemzetiségek széles e világon, hol nagyobbacska és nem szövetséges államok vannak, fel tudnak mutatni esetet, hogy a más fajhoz tartozó polgárok akár politikai, akár egyházi vagy iskolai, akár a közigazgatási téren nagyobb előnyben részesülnek, mint magyarországiak,akkor igen, de ha ily eseteket fel nem mutatnak, ne kössék hűségüket nagyobb követelésekhez, hanem őszinte tettel bizonyítsák, hogy ámbár más az anyanyelvük, mégis a magyar állam hivei és tegyék lehetővé, hogy az ő speciális érdekükben minél több történhessék." Hát a t. ministerelnök ur már nem először hangoztatja itt, hogy széles e világon nincsen állam, a melyben több joga volna a nemzetiségeknek bár minő téren,mint Magyarországon. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez igaz! Ugy van!) Ez igaz is és nem is igaz. (Derültség) Igaz elvben, de a valóságban nem igaz. Szabovljevies t. képviselőtársam tegnap világosan kimondotta, hogy a nemzetiségi törvény holt betű. Kérem, mutassák meg, hogy azon törvénynek, melyet az országgyűlés megszavazott és ő Felsége szentesített, csak egyetlen szakasza is tekintetbe vétetik. (Mozgás.) Majd csak épen igy áll a dolog az egyházi autonómiával is; erről azonban leszek bátor más alkalommal beszélni. A ministerelnök ur azt kérdi, mutassunk neki csak egy országot, a hol a nemzetiségeknek több jogai volnának. Nagyon közel álló országot mutatok, Magyarországot. Mutassa meg a kormány, hogy 18 — 20 éven át annyit tett Magyarország nemzetiségeiért, mint a mennyit a piczi Fiúméért tesz. Hát az a 2000 olasz nagyobb érdeket képvisel Magyarországra nézve.mint a milliókra menő román, szerb s más nemzetiség ? Hisz ez sértő minden emberre, a ki egy kis öntudattal bir. Hát HorvátSzlavonország nem hozzánk tartozik? Hogy lehet erre évenkint annyi milliót szavazni culturalis czélokra és pedig horvát-szerb culturára, miért ne lehetne valamit a románok javára is tenni? Azt mondják, amannak van saját automiája, miért? Mert a törvényhozás szükségesnek találta, azt elismerni. Hát miért nem ismerik el Erdély autonómiáját? (Élénk felkiáltások: Erdély nem létezik! Az Magyarország !) Hiszen én azt tartom, hogy a román nemzetiséget fel lehet segíteni a nélkül is, hogy valami különös autonómiát számára elismerni kellene, csak akarják. Uj tan az egészen, hogy elvben elismerik a nemzetiségi jogokat, de tényleg megtagadják tőle ? Én szeretem és helyeslem, ha a magyar kormány a nemzeti anyanyelv mívelésére törekszik, de megmondom világosiin, hogy én ha ma-