Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-185

1SS. országos fllés'február 16. 1886. 203 dásu bíróságok, a melyeknél a díjnok ok 50 krt kapnak. Hát én az: hiszem, hogy jobb volna, ha az az „alapos tantfmányozás", a melyről az igen t. államtitkár ur volt kegyes észrevételt tenni, az a „normális budget", melynek a közei jövőben megvalósulásának jóslata oly édeskésen hangzik el az államtitkár nr ajakáról: nem azon kezdődnék, hogy a díjnokok fizetése leszállittassék, mert az a legnagyobb absurdumra vezetne, ha az igazságügyi kormány reformja abból állana, hogy a díjnokok fizetését szállítja le, mert akkor az fog beállani, hogy a leszállított díj mellett a díjnokok épen semmit sem fognak dolgozni; és én félek, ne hogy az az anecdota valósággá váljék, a melyet az egyszerű koldusemberről beszélnek, ki az alamizsna adó kérdésére, miért nem dolgozik, azt válaszolta: azért, mert ha dolgozom, még éhesehb leszek. Ennélfogva én a lehető legnagyobb helytelenségnek tartanám a díjnokok fizetésének a leszállítását és igy nem veszem helyeslőleg tudomásul az igen t. államtitkár ur válaszát, de kérem magát az igen t. minister urat, méltóztassék az igazságügyi reformokat nem ily csekély és megbotránkoztató reformmal megkezdeni, de szebbekkel és jobbakkal! {Helyeslés balfelöl.) Szentgyörgyi Imre államtitkár: Az épen hallott észrevételekre kénytelen vagyok, egészen röviden néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Először is a díjnokok alkalmazását mi szakszerű szempontból és nem személyi kiadásnak tekintjük, mert a díjnok birói hivatalnoki létszámban, mint olyan nem számít, hanem a díjnokok alkalmazása mindig dologi kiadásnak tekintetik és észszeruleg egyébnek nem is tekinthető. A díjnokok, a mint az ügymenet igényli, felfogadtatnak, a mint engedi, elbocsáttatnak. Lelkiismeretlen dolog volna, ezt quasi ugy tekinteni, mint hivatalnokok fizetésének leszállítását. Es sajnálattal kell kimondanom, hogy a díjnokokkal történt visszaélések ezt ily színben tüntetik fel, mert a szervezet, a mint eddig a ház által meg volt állapítva és meghatározva, a hivatalnokok számát oly csekélyre tette, hogy kénytelen volt, az igazságügyi kormány azt díjnokokkal pótolni, hanem ez kérem, t. ház, ez nem személyi, ez egyen >sen csak a dologi kiadások közé van sorolva. Hibás szinl en tüntetné ily Í elfogás a tervezett szervezet irányát. Nem reform akar ez lenni a birói szervezet keretében, mert e tekintetben az egész kezelésnek átalakítása fogna tárgyaltatni, hanem igenis azon észszerű, a megszavazott kiadásokban egyensúlyt előállító intézkedés ez, mely lehetségessé fogja tenni megtakarítások által a bírói szervezet keresztülvitelét. Mert méltóztassék elhinni, utoljára is kellőleg kezelt budget, egyensúlyozott költségvetés és kiadások nélkül rendet a törvénykezésbe behozni nem lehet. Kérem tehát a t. házat, hogy abból a szempontból méltóztassék ezt az itézkedést tekinteni, hogy rászoríttassanak nem annyira a díjnokok arra, hogy megfelelőleg dolgozzanak, hanem hogy azok, kiknek intézkedésétől függ a kezelés vezetése, díjnokok alkalmazása, tudniillik a törvényszéki elnökök, oly díjnokokat vegyenek fel és ezeket olykép alkalmazzák, hogy effectiv kielégítő szolgálatot végezzenek. (Helyeslés a jobboldalon.) És nehogy előálljon oly intézkedések szüksége, melyeket kénytelen vagyok most jelezni, nem akarom névszerint megnevezni azon törvényszékeket, melyeknél hat biró mellett 24 egyénből álló kezelési személyzet van alkalmazva. Mindezek oly arányok, melyeket — őszintén szólva — a világnak akármely a dologhoz értő szakembere ironizálással kell hogy vegye, midőn azt látjuk, hogy egy törvényszék területén, még pedig nem azoknál a járásbíróságoknál, melyeknél a legnagyobb szükség van arra, 68 díjnok alkalmazták; midőn azt látjuk, hogy a törvényszékeknél, hol a díjnokok száma túlnagy, több a telekkönyvi hátralék, mint a járásbíróságoknál, akkor csakugyan kénytelen az igazságügyminister nr gondoskodni arról, hogy ezen kiadások észszerű mérvben reducaltassanak és adrepartíaltassanak. Egyébiránt bátor vagyok megjegyezni, hogy mindazon intézkedések, melyek sanalást fognak igényelni, az igazságügyminister ur részéről már meg is rendelt nagyobbmérvtí birói visitatiók alkalmával, közelebbi tanulmányozás tárgyává tétet; nek a biróságok személyzeti aránya és ha csakugyan igazoltnak mutatkozik, a szükséges költségnek engedélyezése meg fog történni. E visitatiókra nézve megjegyzem, hogy azok királyi táblabírák közbejöttével tüzetesen szakértőleg és a végleges szervezésre való tekintettel fognak megtörténni. (Helyeslés a jobboldalon.) Újból kérem a t, házat, méltóztassék a tételt megszavazni. {Helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Sajátszerű jelenséggel állunk szemben, mert azok után, miket a t. államtitkár és képviselő ur most elmondott, ugy tűnik fel a helyzet, mintha új igazságügyi ministeriummal állanánk szemben, a mely ministerium a muH hibáit előttünk feltárja, azokat bírálja — s engedelmet kérek t. ház, de a kifejezést ismételnem kell — visszaélésekről beszél az igazságügyministerium kebelében. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Szentgyörgyi Imre: Semmi visszaélés! Szederkényi Nándor: Ez a kifejezés,hogy visszaélés, már maga oly vád azon ministeriummal szemben, a melynek ő tagja, államtitkárja, hogy mi ezt valóban meglepetve constataljuk az ellenzéken. {Ugy van! a szélső baloldalon.) íme évek hosszú során a visszaélések folytán a ministerium kebelében oda fejlődtek a dol 26*