Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-183

t8S wm&g*$ ülés fehrwár 13. J8S6. 159 nak, a miért is az mindenhol a legnagyobb kedvezményekben részesül. A nyújtandó kedvezmény abból állhatna, hogy a legénység, az őrmestertől lefelé a közvitézig, ha szüleihez vagy rokonaihoz levelet ir, azt akár a század, akár az ezredparancsnokság útján bérmentesen kfüdhesse haza. Ezek voltak azok, t. ház, miket meg akartam jegyezni. Egyébiránt az ujonezozási törvényjavaslatot, miután az törvényen alapszik s a törvény intézkedéseinek megfelel, minden további észrevétel nélkül elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán : Félreértett szavaim értelmének helyreállítása végett óhajtok pár szót szólani. [Nagy zaj, mozgás a jobbóldalon. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur beszédjének elején egyenesen rám hivatkozott; azonban sajnálom, de emlékező tehetsége egy kissé tévedt. Én e kérdésről szóltam a bizottságban kötelességszcríüeg s szóltam itt a plenumbnn is. A bizottsági és a teljes ülési tárgyalás közt én különbséget teszek épen ugy, a mint a t. ház is különbséget tett, midőn a bizottsági tárgyalást elrendelte. A bizottságban részletesen nyilatkoztam s ott mondottam azokat, a miket a t. képviselő ur itt a plenumban igyekezett megczáfolni. Titkos utasításokról itt a teljes ülésben nem beszéltem. (Nagy zaj. Mozgás.) Tischler Vincze: Ezt én sem mondottam! (Ugy van! a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Bocsánatot kérek, erről a bizottságban volt szó s e tekintetben, hivatkozom a jelenvoltakra. Erről itt a házban nem volt intentióm szólani; de ha már ide került a dolog, állok szavamnak. Részemről tapintatból nem részleteztem itt a házban a kérdést ugy, mint a bizottságban. Most csak azt kívánom constatalni, hogy a t. képviselő ur nem az itt tártott beszédem czáfolatába bocsátkozott, hanem azéba, melyet a bizottságban mondottam, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tischler Vincze: Én csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a t. képviselő ur olyasmit czáfoít, a miről szó sem volt. (Ugy van! a jobboldalon.) Egyébiránt a mi az én emlékező tehetségem illeti, higyje meg a t. képviselő ur, az van olyan jó, mint a t. képviselő uré. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De ha nem emlékezném is a t. képviselő ur által elmondottak részleteire, ez sem volna hiba, mert a t. képviselő ur annyiszor szól és oly sokat beszél, hogy ha az embernek káptalan volna az emlékező tehetsége, akkor sem tudna mindenre visszaemlékezni. (Nagy zaj. Derültség.) A mi pedig a tapintatot illeti, hivatkozom az egész házra, hogy vájjon, mióta annak tagja vagyok, vétettem-e valaha ellene? A bizottságban szóba jöttek egyes tárgyak, melyekről kinyilatkoztatták, hogy azok discret természetűek. Én azokat a vitába be nem vontam. Hanem történt ott j sok oly megjegyzés is — és megjegyzem, hogy a két órai tanácskozásból legalább 1 és háromnegyed órát maga a t. képviselő urvett igénybe — melyek nem voltak discret természetűek. Azokat tehát bátran felhozhattam. Különben én azokból nem is hoztam fel semmit. Én csak azt említettem és ezt a t. képviselő ur itt a házban mondta, hogy az ujonczozás sikertelensége nem a satnya generatióban keresendő, hanem egyes visszaélésekben, másodszor a katonai eljárás túlszigorúságában, harmadszor, hogy e baj csak localis jellegű. Ezeket czáfoltam én. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Legye nek szívesek mások szavait is meghallgatni. Midőn a titkos utasításokról szóltam, nem hivatkoztam a t. képviselő úrra. Ezt másra vonatkozólag mondtam. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélö baloldalon.) Haviár Dániel: T. ház! Midőn a folyó évi állami költségvetés részletes tárgyalását megszakítottuk és áttértünk a folyó évi ujonezozási törvényjavaslat tárgyalására : ezzel egyáltalán nem tértünk át új dologra. Itt nincs ugyan szó pénzbeli adó megállapításáról, kiadások vagy bevételek törvénybe czikkelyezéséről, hanem igenis szó van az emberadónak, a véradónak folyó évre való megállapításáról. T. ház! Megengedem, hogy unalmasnak tarthatják e törvényjavaslatot, annyival inkább, mert a törvényhozás működése az ujonezjáradék évről évre való megállapításában hasonlít a taposó malomban való működéshez, a mennyiben a szállítandó állampolgárok megszabott mennyisége évről évre ismét előkerül. Hát t. ház, én azt hiszem, hogy bizonyos tekintetből, különösen ma, a humanismus századában kétségtelenül nagy figyelmet érdemel e kérdés, a hol,nemcsak pénzről, hanem emberéletről van szó. Altalánosságban felvethető az a kérdés, vájjon a művelődés előrehaladásában van-e szükség ezekre az óriási létszámú állandó hadseregekre, vagy nincs? Ha a nemzetek jól felfogott érdekeit tekintjük, bizonyára kívánatos lenne, hogy közeledjék az az idő, melyben, habár más államalkat mellett is, a lefegyverzés bekövetkezzék, az állandó hadseregek megszüntessenek. Ábrándnak, utópiának tűnhetik fel ez t.ház; pedig kétségtelen, hogy az emberi életről, az emberi természetről való újabb fogalmak lényeg-ükben eltérők ama régi Hobbes-íéle alapelmélettől: homo homini lupus. És valójában a legnagyobb immoralitást testesítik meg az állandó hadseregek, melyek czélja megvédeni valamely államot, azonban támadásra használtatnak emberölés, gyilkolás, rablás, gyújtogatás utján. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház, én azt hiszem, hogy voltaképen a hadseregek fentartása nem az egyes nemzetek érdekében történik, hanem dinasticus érdekek fentartására szolgál (Ügy van! a széhő baloldalon) s ez mutatja, hogy voltaképen legalább e tekintet-