Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

177. országos ülés febmár 6. ISSö. 9 tásra, mely minden vallásfelekezetnek alapja, nem képes, mihamarább meg fog szűnni létezni: azonban az az állam is, a melyben a törvény tisztelete pusztán és mereven csakis a hatalom nyomatékára van alapítva, vagy elnyomja hatalmi túlsúlyával idővel a szabad gondolkodást is, vagy pedig, ha erre nem képes, intézményeit a tömeguralom veszélyeinek teszi ki. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A középiskolai törvény hatásáról ina ítéletet alkotni még időelőttinek tartanám és azért a középiskolákkal szemben csakis néhány, igen rövid megjegyzésre szorítkozom. Maga a t. minister ur nyilatkoztatta ki és tegnap is szóba hozta azon körülményt, hogy a tódulás a gymnasiumok felé valóságos nemzeti betegség. Azok után, a melyeket erre vonatkozólag a minister ur tegnap is felhozott, én nem bocsátkozom ezen betegség okainak a kutatásába, csakis olyan okra mutatok rá, a melyet meglátunk magából a jelentésből. És ez az, hogy a gymnasiumi oktatás aránytalanul olcsóbb, mint a reáliskolai. A gymnasiumoknak vannak convictusaik, internatusaik, alumniumaik, a hol a szülők gyermekeiket gond nélkül elhelyezhetik; a reáliskolákban ilyenek nincsenek. De ezen kivül az ösztöndíjak is, melylyel egyesek bőkezűsége és az állam a szülők segélyezésére járul, sokkal nagyobb arányban vannak kiosztva a gymnasiumokban, mint a reáliskolákban. A múlt tanév végén a gymnasialis iskolákba járt, a középiskolákba járt a középiskolai tanulóknak 87 százaléka. Ugyancsak a múlt tanév vég-én járt a reáliskolákba az összes tanulóknak 13 százaléka. Mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy ezen évben az ösztöndíjak, segélyezések s egyáltalában azon négy cím alatt, mely a kimutatásban előfordul, kiadatott 393,313 forint és ebből a gymnasiumi tanulók kaptak 367,979 frtot, vagyis az egésznek csaknem 94 százalékát, tehát 7 százalékkal többet, mint az ő létszámuk. A reáliskolák pedig kaptak 25,134 forintot, vagyis az egésznek nem egészen 6 százalékát. Mióta az orvosi tudomány igen előrehaladott, sokan szeretik azt állítani, hogy némely betegség, mint például a tuberculosis.a hydropséknek több faja csupán az erszény dolga. A ki erszénye miatt nem képes a megkívánt életmódot folytatni, azzal a betegség könnyen végez, de a ki jobb móddal van, képes a betegséggel huzamos időn át sikerrel küzdeni. Ez áll t. ház, a szülőkre vonatkozólag is, mikor gyermekeik neveltetésének gondja nehezül rájuk. A vagyonosok, a jobb osztályhoz tartozó szülők, a kiknek feleslegük is van, megválaszthatják gyermekeiknek tehetségükhöz és a viszonyokhoz mért életpályát, de a szülők nagy többsége nem választhatja meg. Ott neveltetik gyermekeiket, a hol azt legjobban meggyőzhetik és innen van azután azon minden esetre megdöbbentő körülmény, hogy — ugyancsak a ministeri kimutatások szerint — KÉPVH.NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. a műit évben az összes állami, községi és magántisztviselők, továbbá az összes honoratiorok és személyes szolgálat után élőknek gyermekei közű] 15,900 járt gymnasiumba, akkor, mikor ugyanazon osztály gyermekei közül csak 1,786 tanuló járt a reáliskolákba. Eltekintve azonban ezen társadalmi betegségtől, nagyon sok sikeres eredményt constatalhatunk, nemcsak a gymnasiumi és reáliskolai, de általában a szakoktatás terén; s ezek mind bizonyítékai a minister intentiói sikerességének. A középtanodák tudományos színvonalra emelését a törvény által adott felhatalmazásnál fogva a t. minister ur tartja kesében s mindaz, a mi eddigelé ez intézeteknek a kellő színvonalra emelése, a tanári képesítés szigorítása s a tanárok képzése iránt jövőben ezélba van véve, meggyőzhet minden elfogulatlant arról, hogy e téren már rövid idő alatt nagyobb eredményeket fogunk elérni. Az iparos-tanonczok oktatása, erre szolgáló iskolák felállítása, melyeket a minister ur karöltve a földmíveiés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrral oly rövididő alatt majdnem teljesen létesített, megadja a kisiparos osztálynak azon képzettségi fokot, mely magasabb szakműveltséghez vezeti; ezen kivül az ipartanodák, a technológiai múzeum, a szép lendületnek indult kereskedelmi iskolák és academiák és mindazon intézetek, melyek a magasabb műizlés fejlesztése és a művészetek emelésére hivatvák, homlokdíszét fogják képezni honunk széles alapokra fektetett culturalis épületének. De minden elismerésem daczára sem osztozhatom azon nézetekben, melyeknek fejtegetését a Pozsonyban felállítandó harmadik egyetem kérdésében a jelentésben találjuk. (Halljuk!) A harmadik egyetem ügyének a napirendről való levétele a jelentés szerint csupán csak kedvezőtlen pénzügyi helyzetünkkel s a mezőgazdasági válsággal áll összefüggésben. Ezek mindenesetre figyelemre méltó okok s azt hiszem, hogy ha a kérdés ma elvettetnék, ezek magát az ügyet is kényszerhelyzetbe hoznák. De vannak érdembeni argumentumok is a harmadik egyetem ügyének a napirendről való levételére. Én ugyanis t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy a népiskolai és általában tanügyi teendőink egymásutánja, mert itt is bizonyos egymásutánnak kell lennie — sem igazolja a harmadik egyetem felállításának sürgős voltát. Ha általánosságban igy állíttatik elénk a kérdés, vájjon a harmadik egyetem által a hazai tudományos élet előmozdittatik-e: a felelet, a mit e kérdésre adhatunk, minden habozás és tétovázás nélkül csak igenlő lehet. Azon tényhez, hogy több tudományos központ és ezen központoknak egymással való egészséges versenyzése a tudományosságra és a tudományok iránt való érdekeltségre csak ked2