Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-181

181. oriflégos ülés február 11. 1888. líl nagy érdekre, mit a múzeumnak az ilyen hazai | régiségek kölcsönöznek s kérdem, vájjon meg- , nézte-e magánosoknál, a hova meghívták, a históriai régiségeket ? Thaly Kálmán: Meg bizony! Gr. Andrássy Manó : Azokat ő meg nem nézi; hanem megnézi a római kardokat, Ott van a nemzeti múzeumban vagy 40 római kard, de magyar alig van, iegfelebb 2—3 és ez is ajándék. Én a tudomány előtt meghajlok; de ha már szaporítani akarjuk a múzeumi tárgyakat, jobb módnak találom a szerzésre azt: méltóztassék igazságosabb lenni és tessék az emberek büszkeségét vagy hiúságát jobban kihasználni, mint eddig, tessék a múzeumba küldött tárgyakra mindenütt ráírni, hogy ez Széchényinek, ez meg másnak az ajándéka és még többeket fognak beküldeni. (Helyeslés.) Az egyesek azok, a kik nemzeti s hazafias érzetüktől buzdítva, a tudomány ért készek lesznek ezentúl is áldozatot hozni. (Helyeslés.) Pulszky Ferencz: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Nem nevezett meg ugyan engem egyenesen az előttem szólott t. képviselő ur, hanem beszédének végén egyenesen felém fordulva feliiít, hogy én ne a római régiségeket, hanem a magyar régiségeket vegyem. Hát én igen szívesen tenném, hanem nagy baj van, hogy vannak tudniillik amateureők, például a t. előttem szólott képviselő ur, (Derültség) a kik, mert több pénzük van, mint a mi dotatiónk, előttünk megveszik az ilyen dolgokat. Én tehát hozzá fordulok. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy igen szívesen adja oda a magyar aristocrata a maga tárgyait, ha hiúságához hozzáférünk. Hát ismerjük a t. képviselő urat, tudjuk, minő szép tárgyai vannak, de nem a hiúságához fordulok, mert az nincs benne, hanem nemes nagylelkűségéhez: felkérem először, hogy ne verje föl a tárgyak árát, (Derültség) mert mi nem vagyunk képesek vele concurralni. Ezt mindenki láthatja, mert utoljára a régiségekre itt van 4,000 forint dotatiónk, a miből egy harmadot levonva, marad 3,200 forint. Ennél sokkal többet áldoz az előttem szólott t. képviselő ur. Felkérem és hazafias indulatához szólok, legyen szíves ezen gyűjteményéből, a melyben olyan sok értékes tárgy van, a nemzeti múzeumnak is juttatni. Elismerem, hogy időről időre kapunk is tőle, mint most bányájából egy igen szép vaspéldányt kaptunk az ásványtárba; ha azon őslénytől származó szarvasagancsokat, a melyek a folyosóján vannak kiszegezve, a múzeumnak adná, nem kiint a folyosón, hanem bent, szép helyet adnánk nekik. (Derültség.) Egyébiránt nagyon köszönöm azon igen nagy rokonszenvet, melylyel a minister ur irányunkban nyilatkozott, csakugyan sajnálom, hogy muzeumunk egyik barátjának heveskedése, talán buzgósága következtében egy kicsit elmérgesítette a kérdést. Kérem a t. házat, méltóztassék megszavazni azon kért összeget. (Helyeslés a baloldalon.) Thaly Kálmán: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek néhány perezre türelmét. (Zaj. Felkiáltások: Eláll!) Elnök: Szavai értelmének helyreállítása végett j'oga van a képviselő urnak szólani. Thaly Kálmán: Én nagyon üdvözlöm gróf Andrássy Manó t. képviselő urnak igazi hazafias buzgalmát a múzeum iránt. Igen jól tudom, hogy ö nagyméltósága egyike azon főuraknak, a kik a legnagyobb buzgalommal és áldozatkészséggel gyűjtik a magyai' középkori régiségeket. Midőn ezt szívesen elismerem, arra kérem fel, hogy méltóztatott engem rosszul érteni, ha azt méltóztatott kimagyarázni szavaimból, hogy én a nemzeti muzeumot csupa római hadászati tárrá akarom tenni. Korántsem, én csak hivatkoztam, hogy muzeumunk római és praehistorieus tekintetben már oly nevezetes, hogy Mommsen, Virehov és a leghíresebb külföldi tudósok jártak itt az e fajta régiségek tanulmáiiyozáaa végeit. De én ép azért hoztam fel a müncheni mazsumot, mert az valóságos bajor történelmi múzeum s én ép ugy, mintát, képviselő ur, azt óhajtanám, hogy a mi muzeumunk középkori magyar históriai tekintetben isolyanná lehetne, mint a müncheni múzeum. Ilyen középkori nemzeti felszerelést kívánnék a múzeum számára s ebben találkozunk t. képviselőtársammal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Andrássy Manó: T. házi Én is szavaim félremagyarázása miatt szólalok fel. (Derültség. Halljuk.') Méltóztassék megengedni, igen lényeges okom van rá; mert Pulszky képviselő ur azt mondta, még nem lévén meg nyomtatásban az ő felszólalása, csak a hallomás után hivatkozhatom rá és — a mint szomszédjaim is állítják — mintha én azt mondottam volna: az aristoeratiának meg van az a gyöngéje, hogy szereti, ha nevét kiírják. Én nem ezt mondtam, t. ház. En azt mondtam: minden embernek meg van, nekem ép ugy, mint a t. igazgató urnak és bárkinek ez a hiúsága. (Élénk derültség) Hozzáteszem, hogy az aristoeratiának nincs oka ezt nem kívánni és nem szeretni és azt hiszem, az az ember, a ki nem szeren azt, Hogy őt kitüntessék, kiemeljék, megszűnt élni, megszűnt hazafi ienui. {Ellenmondások a szélső baloldalon.) Kétségtelen, hogy mindenkiben van egy kis ambitio erre, az egyiknél ebben, a másiknál abban az irányban és ha valaki a közjóért minden materiális érdek nélkül áldoz, az csak elismerésre méltó. (Helyeslés.) Szalay Imre: T. képviselőház! Az általános vita alkalmával voltam bátor a t. minister urat arra felkérni, hogy legyen szíves engem megI nyugtatni az iránt, a mire nézve nekem, de nem-