Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-181

181. országos ülés február 11. 1886. 105 tőlem? Miért nem kivánják a gépgyár igazgatójától, vagy a nemzeti színház intendánsától, vagy a vasutaktól, vagy a temes-bégai csatornától és nem tudom még mi mindentől? (Élénk derültség.) Hát hiszen én tudom, miért kivánják. Nem kivánják azért, mert mindezen tételek nagyon is szükségek és olyan szűken voltak kiszabva, hogy tavaly nem tudtak vele kijönni azok, a kikre ezen tételek dotatiója bízatott. Túlkiadások történtek tehát, miket póthitellel kellett kiegyenlíteni. Hogy túlköltekezések, póthitelek továbbra elő ne forduljanak, nagyobb dotatiót adtak ezen intézeteknek. Jól tették. Szükséges volt. Magam is hozzájárultam mindegyikhez. De hát miért teszik kivételes állapotba azt a szegény muzeumot? Talán nem érdemli meg a dotatiót, nem teljesíti a maga kötelességét? (Derültség.) Hiszen a t. közoktatásügyi minister ur ebbe az igen érdekes könyvbe, melyet ime itt látnak, (Félmutatja a közoktatási ministerium jelentését) oly sokat fektetett le, hogy szintén sajnálom, mert a mi itt irva van, az el van temetve. Közülünk mindenki megkapta és mégis csak egy példányt látok; a többi mind otthon marad. (Közbeszólások: Itt is van! Itt is van ! Derültség.) Hát van még egy példány, mondjuk van három példány. Nagyon sajnálom, hogy azon urak, a kik az ilyenek becsét ismerik, ezt a kincsbányát nem fedezték fel és a hírlapokban tárczaczikkeket nem irtak róla. Ingyen kapták volna, csak ki kellett volna irni belőle. Olyan érdekes a közoktatásügyi miister urnak ez a jelentése; de nem olvassa senki, mert olyan vastag és olyan sok statistikai adat van benne, hogy ki kell böngészni belőle a legérdekesebbet. De visszatérve a jelentésre, azt mondja a minister ur (olvassa): „A lefolyt munkaévben, ugy a belső intensiv munkálkodás, mint a bent lévő anyag rendezése, tudományos czélokból való felhasználása, valamint gyarapodása szempontjából, az elmúlt évekhez arányítva ismét oly haladást tüntet fel, mely ezen culturalis intézetünk tudományos és mívelődési feladatának megfelel". Ez igen szép dicséret, de mit használ mi nekünk, mikor az eredmény az, hogy tavaly levonatott remélhető megtakarítás fejében 9,408 forint, az idén pedig azt akarják, hogy 9,808 forintot takarítsak meg; tehát megdicsérnek, de megbüntetnek, 400 forinttal többet kell megtakarítanom. (Tetszés.) Ennek a megtakarításnak következő a históriája. Ezelőtt 12 évvel, azon fejetlen időben, midőn a pénzügyi bizottság ragadta magához a kormányt, mikor ő adott irányt a ministeriumnak, nemhogy a ministerium adott volna irányt az országnak, abban az időben először is behozták azt, hogy — a múzeumnak addig volt rendkívüli rovata is — azt egészen törülték és oda irtak KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. 5,000 forintot megtakarítás fejében. A múzeum 12 év óta mindig megtette kötelességét, most is anyaintézete a többi ilyforma intézeteknek az országban. Igen jól tudjuk, hogy most is a történelmi képtár egyenesen a múzeum készletéből alakult, mert máshonnan eddig még nem kaptunk a képtár számára ajánlatokat. Nem kaptuk meg például a pénzügyininisteriumtól a kamarai elnökök igen érdekes arezképeit, melyek ott — gondolom — egy előszobában vannak, azok mulattatására, a kik a ministerhez akarnak menni és ott várniok kell. Pedig ez igen értékes kincs s megérdemli, hogy most, midőn van számára hely, oda tétessék. Hogy ez ideig meg nem történt, az természetes, mert eddig nem volt hely, de tudom, hogy a minister ur gondoskodott, hogy legyen hely és igy nem kételkedem, hogy ezen arczképek ott fognak összecsoportosittatni. Felemlítendőnek tartom itt azt is, hogy Indiában, Jeepourban van egy magyar ember, a kormányzó gránátbányáinak felügyelője, (Egy hang bal/elől: Zsidó/) igaz, hogy zsidó, (Derültség) de megemlékezett a magyar múzeumról és nekünk egy igen értékes gyűjteményt ajándékozott, nem eladott, de ajándékozott. (Tetszés.) Igen természetes, hogy mi, kik a Magyarországra vonatkozó dolgokkal és gyűjteményekkel foglalkozunk, ezt a gyűjteményt átadtuk oda, a hol ennek a helye van, az iparmuzeumba, a hol igen szépen kiegészíti az ott már meglevő indiai gyűjteményt. Tehát a múzeum nemcsak hogy mag*a, mint ilyen, megteszi kötelességét és segíti tanácscsal, sőt néha duplumokkal is a vidéki muzeumokat, hanem ezen kiv, 1 tisztviselőinek mindegyike is megteszi kötelességét, húszan vannak és közülök tíz arra érdemesittetett, hogy academiai taggá legyen. Ezek mindenikét ismerik azok a képviselő urak, a kik irodalommal foglalkoznak és igen jól tudják, hogy ezek mily kitűnő munkákat tesznek közzé egyik és másik szakban. Tehát mind az intézet, mint olyan, mind ezen tisztviselők megteszik kötelességüket, megtették mindig. Azonban ezen egyetlen intézet, mely a magyar nemzetnek régi kedvencze, 12 év óta egyáltalában nem fejlesztetett, az országgyűlés ennek dotatióját nem emelte, sőt e dotatio mindjobban és jobban visszament. A dologi kiadásokra a dotatio megmaradt a régiben, de miután a személyi járandóság minden évben szaporodik, az által, hogy ötöd éves pótlék jön hozzá, húsz tisztviselő lévén, ezek Ötödös pótléka felemelte tavaly a személyes járandóságok kiadását 4,400 forinttal. S igy most a megtakarítás, a melyet most tőlem kívánnak, 9,808 forint. Én ismerem a t. minisier ur jóakaratát a múzeum iránt és minden iránt, a mi hazafias, a mi a közj művelődést előmozdítja. Meg is dicsért, nagyon 14