Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-165
165. országos ülés jannár 21. 1883. B!Í Csanády Sándor: Pedig nagyváradi képviselő ! (Élénk derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Újból kérem a t. házat, ne méltóztassanaSi ezen illusióban élni, mert azon összeg, a melyet oda fizetünk! legalább nagy részben akkor is szükséges lesz, ha itt lelenczházakat állítunk. Ez az összeg legjobb esetben sem fog tetemesen kisebbedni. (Helyeslés jóblfelöl.) LtikÖ Géza: Ha a ministerelnök urat az feszélyezi, hogy a határozati javaslatban az mondatik, hogy még ez év folytán nyújtsa be a törvényjavaslatot, ha a házat az iránt megnyugtatni méltóztatik, hogy ha nem is a jelen év, hanem minden esetre a jelen országgyűlés alatt méltóztatik benyújtani, akkor azt hiszem, hajlandó lesz Lukács Gyula barátom határozati javaslatának visszavételére. A ministerelnök ur méltóztatott nyilvánítani ismételve, hogy e fontos ügygyei foglalkozik, de ez oly általános, oly tág kifejezés, mely bennünket nem nyugtathat meg. Tisztelettel kérem, méltóztassék határozottabban nyilatkozni s akkor részünkről a sürgetés megszűnik. Tisza Kálmán ministerelnök: Én elég határozottan nyilvánítottam, hogy mihelyt az előmunkálatok elkészültek, azonnal benyújtom a törvényjavaslatot, de időhöz •— bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, e tekintetben nem köthetem le magamat. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Rakovszky István előadó: Legyen szabad a t. képviselő uraknak még egy másik illusióját is felvilágosítanom és reducalnom. Azt méltóztatott mondani, hogy azon 73,600 frthoz, mely ma a költségvetésben szerepel, ha még néhány ezer forintot hozzá teszünk, akkor a czél eléretik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Senki sem mondta!) Engedelmet kérek, Orbán Balázs képviselő nr mondta. (Közbekiáltások a szélső balról: Ha tizennyolcz év óta arra fordittatik!) Tizennyolcz év óta nem lehetett volna félre tenni.mert az összegre évenként szükség volt. Azt csak nem méltóztatnak kivánni, hogy azért, hogy 18 év múlva állíthassunk nagyobb intézetet, 18 évig hagyjunk elveszni minden lelenczet! De nem is az itt a kérdés, hanem az, hogy olyan könnyű-e ez pénzügyi szempontból, mint a minőnek a képviselő urak állítják és hiszik s lehet-e az intézetet oly rendkívül csekély áldozatokkal létesíteni ? Hogy ha az illető existentiákat meg akarjuk menteni, akkor az ápolás alá vett gyermekek gondozásáról legalább 10—14 évig kell gondoskodni, hogy azok csakugyan megmentessenek és alaposan felneveltessenek. Ha ezt veszszük a számítás alapjául, méltóztassanak a czeruzát kézbe venni és a legKÉFVM. KÁPLÓ. 1884—87. VIII KÖTET. egyszerűbb ellátás mellett kiderül a következő: Hogy ha 12 —14 évet veszünk alapul és Bubipesten csak 7 — 800gyermekets a vidéken ugyanannyit veszünk fel évenként, ugy az évenként szükséges összeg l 1 /* millióra rug. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ezt a t. képviselő ur nagyon nagy összegnek hiszi. Én is meg voltam lépetve, midőn először hallottam; de méltóztassék a számításokat megtenni — én bármikor rendelkezésére állok s meg fog győződni, hogy az összeg csakugyan ily nagyra megy. A felveendő gyermekek számával csökkenthető a végösszeg is s egyes tényezők különböző előirányzatot engednek meg, de ha alapos segítséget, komolyan orvoslást akarunk ez ügyben, ugy milliókkel kell számolnunk. Ez igen fontos érv tehát arra, hogy a dolgot ne kössük időhöz, mert ez sokkal nagyobb megfontolást igényel. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Soha sem akarják!) Azt méltóztatnak mondani, hogy soha sem kezdjük meg; ez eléggé meg van czáfolva a ministerelnök ur által is. Ma már nem előtanulmányok terén állunk, hanem maguk az előmunkálatok is meg vannak kezdve. Mint és mikor fog a dolog sikerülni, az a jövő kérdése. Alapos reményein van azonban arra. hogy ha a társadalom a maga részéről a kellő lelkességgel és áldozatkészséggel karolja fel az ügyet, akkor a kormány, illetőleg az állam tetemes hozzájárulásával, de csakis mindkét tényező erélyes közreműködésével, el fogjuk a czélt érni. Addig is kérem, méltóztassék a most fölvett összeget megszavazni. (Helyeslés jobb^eljl.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A tétel maga nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az meg van szavazva. Következik a szavazás Lukács Gyula képviselő ur határozati javaslata fölött. Méltóztassék a javaslat szövegét meghallgatni. Törs Kálmán jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Lukács Gyula képviselő ur határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem azon képviselő urakat, kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem íbíradja el. TiMd Antal jegyző (olvassa): Tébolydai kiadások, összesen 386,000 frt. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! E tételnél kénytelen vagyok egy előterjesztést tenni és majd annak végén egy kérést intézni a t. házhoz. Egyike a legszomorúbb dolgoknak az, hogy nálunk az ápolandó elmebetegek száma mind nagyobb mérvben szaporodik, elannyira, hogy habár nem régen, mint méltóztatnak tudni, egy ápolda nyittatott meg, mely 250 beteg elhelyezésére volt berendezve, ma már ott vagyunk, hogy
