Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

163. országos ülés január 19. 1886. 45 Legyen most szabad a t. ház figyelmét egy sokkal komolyabb kérdésre felhívni, a melyre nézve azonban formulázott indítványt nem nyújtok be azon okból, mert én a megoldást komolyan akarom és tapintatosabbnak tartom, ha a formulázás nem itt, hanem a regnicolaris bizottságban történik. Ez a következő. (Halljuk!) Röviden akarom kijelenteni azt, hogy igen kevés európai alkotmány van, a hol a két ház együttes üléseket tart és együttes ülésekben határoz ; de a hol van és a hol az alkotmány bizonyos részeiben, egy a képviselőháznak mai jelentőségével meg nem egyeztethető határozatot foglal magában, ott ugy áll a dolog, hogy az ily együttes ülésekben és az ott eldöntendő ügyekben a túlsúly határozottan a képviselőháznak van biztosítva, különösen pedig biztosítva van az által, hogy egyetlen egy alkotmányt kivéve — legalább a jelentékenyebbek közt — nines egyetlen egy felsőház sem, a mely annyi tagból állana, mint a képviselőház, hanem rendesen az az arány szokott megtartatni, hogy a képviselőház tagjainak harmadát, vagy felét tartalmazza a felsőház. Itt választásokról van, szót. ház, tehát országgyűlési választás útjáni határozatról. Én nem beszélek valószínűségekről, vagy azoknak kisebb vagy nagyobb fokáról, hanem fölvetem a kérdést abstracte, ugy. a mint kell. E mód által nincs kizárva annak lehetősége, hogy a vegyes ülésekben a választást a főrendek többsége fogja eszközölni s én ezt részemről, miután a főrendiház reformjában az a pont, amely minden modern alkotmányban biztosíttatik, hogy tudniillik a felsőház kevesebb tagból álljon, mint a képviselőház, biztosítva nincs, azzal a felhívással óhajtanám visszaküldetni a regnicolaris deputatióhoz; méltóztassék közös megegyezés útján, bölcsességük szerint módot találni arra, hogy ezen eshetőség kizárva legyen, a minek legegyszerűbb formája minden esetre az volna, hogy az esetben, ha névszerinti szavazás rendeltetett el, külön szavaznának -— a mint hogy a jegyzéket külön olvassák tél— a főrendiház tagjai és a képviselőház tagjai s ha azután kitűnnék, mielőtt még a szavazatok minősége constatáltatnék — mert elég constatálni a szavazatok számát, hogy több főrendi szavazat adatott be, mint képviselőházi, sorshúzás útján annyi szavazat vétetnék ki, a mennyi legalább is az egyenlőséget helyreállítja, {Mozgás jobbfelől.) Tudom, t. ház, hogy ebben valami anomália fekszik, de mert elmulasztatott az a természetes biztosíték, ;i mely abban volna, hogy a felsőház tagjainak mindig kevesebbnek kell lenni, mint az alsóház tagjainak s mert e természetes biztosíték elmulasztásával mindenütt, a hol regnicolaris deputatio van, bizonyos arányt állított fel a magyar országgyűlés és soha sem állott még a paritásnak szempontjára sem és a legfontosabb regnicolaris deputatióban a közösügyi bizottságban ezt épen törvény által szabta meg: azt gondolom, hogy ez a minimum, a mit ez alkalommal kívánhatunk s a minek biztosítását ezen közös határozat által óhajthatjuk. A formára nézve pedig azért óhajtom, hogy a regnicolaris deputatióhoz küldessék vissza ez a kérdés megfontolás, esetleges javaslattétel végett, mert én sokkal ildomosabbnak és sokkal simábbnak tartom azt a módot, hogyha ezen dolognak kezdeményezése ezen szempont figyelembe vételével ott történik, a hol a kezdeményezéshez a két ház küldöttei hozzászólhatnak, mintha egyoldalúkig már most itt elhatároznák és ismétlem, én súlyt fektetek erre a kérdésre, mihelyt az a reményem van, hogy e két dolgot biztosítva láthatom. (Helyeslés balfelöl.) Én tehát azt indítványozom, hogy küldessék vissza ezen szakasz az országos bizottsághoz azzal a felhívással, hogy tekintetbe véve azt, hogy kizártnak kell lenni annak az eshetőségnek, mely szerint a vegyes gyűléseken történendő szavazás alkalmával több főrendiházi tag legyen jelen mint képviselőházi tag, ily szabálynak indítványozása iránt javaslatot tegyen. (Helyeslés balfelől) Tisza Kálmán minisíerelnök: T. ház! Én mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy én e tekintetben azt az aggályt, mely a t. képviselő urat vezeti, nem táplálom. Igaz, nincs törvényben meghatározva a főrendiház tagjainak száma, de a főrendiházi tagok száma — és itt megjegyzem, hogy rendesen csak a senatusi tagok száma szokott meghatározva lenni — ismétlem, a főrendiházi tagok száma ott a hol főrendiház van, nem szokott meghatározva lenni. Azonban én magam is azt hiszem, hogy ha kellene valamit meghatározni, az alig lehetne más, mint a mit t. képviselő ur mondott: hogy tudniillik a főrendiház több szavazó taggal ne vehessen részt a vegyes gyűlésen, mint a képviselőház. De ekkor a két ház közti viszonynál fogva a következés az volna, hogy egyáltalában ki kellene mondani, hogy a két ház tagjai egyenlő számban vegyenek részt, a mely házból több tag van, az kisorsoltatnék. Máskép én, legalább méltányosan, ezen kérdésben a két ház közti viszonyt elintézhetőnek nem látom; már pedig ebből azután, hogy épen a képviselőházra nézve hogyan származnék előny, nem tudom, midiin épen mind az eddigi gyakorlat, mind minden possibilis snppositio szerint a képviselőház tagjai mindig számosabban voltak jelen akkor is, mikor a főrendiházi tagságra jogosultak száma majdnem kétszer annyi volt, mint a képviselőház tagjaié; | lesznek pedig most számosabban annyival inkább, t midőn a mai főrendiház tagjainak száma kevesebb, mint a régié volt. (Ug>/ van! jobbfelől.) Én tehát első sorban azt kérem, hogy méltóz-