Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

183. oraágos tlós jnimár 19. 1881. 3<J petens törvényhozási tagoknál tartani meg e teendőt, hogy az illető acta, igy az egyik vagy a másik ház részéről egy pillanatig se kerüljön ily postaszerü átvétellel megbízott tisztviselőnek a kezéhez. De ha az a tisztviselő ily fontos teendőt fog teljesíteni, neki bizonyára anibitiója és némileg jogos igénye tárnod arra, hogy javadalmazását emeljék kissé feljebb, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert ő nagy felelősséggel tartozik. Ezért az első következménye az lesz, hogy az illető tisztviselő magasabb rangot és azután magasabb fizetést fog kérni ezen nem közönséges hivatás teljesítéseért, szóval a bureaueratisinusnak még egy új létrafokát fognók felállítani. Én egyáltalában bureancraticus teendőknek, midőn azok másképen czélszerfíbben teljesíthetők, nem vagyok barátja; nem lehetek barátja tehát ezen új bureaucraticus teendő életbeléptetésének is és tekintve különösen azon körülményt, a melyet bátorkodtam felszólalásomban hangsúlyozni, hogy más művelt nemzetek a sokszor külsőségnek látszó gyakorlatokat kegyeletből a régi iránt és kegyeletből a nemzeti parlamenti élet sajátszerűségeinek fentartása ir'mt nem törlik el, sőt jövőre is feltartják; a mellett vagyok, hogy a két ház között az érintkezés ezentúl is a jegyzői kar, mint leghivatottabb közegek által történjék az eddigi mód szerint, minthogy sem alkalmatlanságot, sem pedig feleslegest — mint a jelentés mondja — az eddigi eljárásban nem tapasztaltam. Ajánlom ezeket a t. ház kegyes figyelmébe. ise rohanjunk minden intézményeink lerombolásába vakon bele, főkép mikor arra szükség nincsen. A t. vallás- és közoktatásügyi minister ur csak a minap a történelmi képtár megnyitása alkalmával hangsúlyozta beszédében — és igen helyesen — hogy ha egy nemzetnek a történelemre, annak tanítására, a történelmi festészetre, képekre és általában történelmi tényekre figyelemmel kell lennie, ugy ez par excellenee épen a, magyar nemzet. Ez is egy történelmileg kifejlődött nsus, ne rontsuk ie, a magyar parlamenti életnek zománczáí íörülnők le, ha ezt az usust megsemmisítenők. Ajánlom az általam mondottakat a t. ház kegyes figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak igen röviden kívánok a t. képviselő ur előadására válaszolni. (Halljuk!) Én mondhatnám azt, hogy a jegyzők által történő üzenetváltás nem azért maradt meg 48-ban, mert ez felel meg a parlamentaris rendszernek, hanem azért maradt meg, mert igen közel voltunk a rendi országgyűlések szokásaihoz. Tudjuk, hogy régebben küldöttségek vitték az üzeneteket egyik tábláról a másikra; azonban már a pozsonyi országgyűlések idejében, mint a képviselő ur is mondta, utóbb az ítélő mesterek és 48 óta a jegyzők teljesítették azt. De nem ebből akkarok argumentálni, hanem ogyes egyedül a czélszertíség szempontjából, akkor, midőn elvi vagy jogi scrupulus a dologban csakugyan nem lehet. Czélszertíség szempontjából azért — a mit a t, képviselő ur figyelmen kívül hagyott, mégis azt mondja, az semmi alkalmatlanságot nem okozhat — mert ha a két ház jegyzők által érintkezik, igen sokszor ülést kell tartani csak azért, hogy ez az érintkezés megtörténjék. Ülést tartani, megjelenni, ha szükség van reá, természetesen kötelesség; de hogy akár a parlamenti elveknek, akár az alkotmányosságnak minő követelménye legyen az, hogy a két ház közötti üzenetváltásnak épen csak az azért összehívott és annyi embert az ő működéséből kizavaró ülésben lehessen történnie, azt nem értem. Én azt sem látom, hogy miben volna az egyik vagy másik házra nézve lealázó, ha a két ház érintkezik ki által? Elnökei által. Thaly Kálmán: Esetleg! Tisza Kálmán ministerelnök: Mindig elnökei által. Thaly Kálmán: Irodatiszt által! Tisza Kálmán ministerelnök: Én nyugodtan meghallgattam a képviselő urat. Mindig elnökei által, mert az egyik ház elnöke ir a másik ház elnökének. Az az „esetleg" mire vonatkozik? Az átvételre, azaz, hogy ki fogja elismerni, hogy igen is ezt az átiratot átvette. Ez csak erre vonatkozik Ha valakinek ez ellen van kifogása, ehhez végre is férhet szó. De, hogy az érintkezés az elnökök által történik, tehát épen azok által, a kik leghivatottabbak a két házat képviselni, ez minden kétséget kizárólag ki van mondva a javaslatban. A mi pedig azt illeti, hogy ki veszi át sz izenetet: ha ehhez szólott volna a képviselő ur, ehhez tán fért volna szó, ámbár ez is gyakorlatias intézkedés. De hiszen minden legfontosabb irat kezelésénél nem az veszi át széles e világon, a ki elintézi, hanem meg van bízva valaki, a ki annak az illetőnek felelősségére az átvételt elismeri. Tehát ebben magában olyan nagy dolog nem lenne. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni azon intézkedést, hogy az érintkezés ezentúl ne a jegyzők, hanem az elnökök által levelezés útján történjék. (Helyeslés jobbfäől.) Csernatony Lajos : C?ak egy dologra vagyok bátor irányozni t. képviselőtársam figyelmét. A képviselő ur nem ok nélkül hivatkozott Angliára. Én épen Angiiára, való hivatkozása következtében bátor vagyok figyelmébe ajánlani, hogy ott, mint ő kifejezte magát, felelősség nélküli egyének által történik az üzenet váltás, ott valóban az elnökség, de nem a jegyzők által tör-