Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

175. *rs»»g»s ilós febraár 4. 18S6. 373 gének hangsúlyozása mellett nyilatkozott, megengedi, hogy országszerte legyenek tanintézetek, a hói a hittan és Tallás-erkölcs nem taníttatik. Hogy ez igy van, bizonyítja a kezeim között lévő iskolai bizonyítvány. (Felkiáltások: Milyen iskolából?) A székesfehérvári kereskedelmi iskolából. De tovább megyek. Bizonyos és előttünk ismeretes tény az, hogy a közoktatásügyi minister ur megengedte, hogy az érettségi vizsgálat tantárgyai közül a hittan hihagyassék. Az érettségi vizsgálat, a mint tudjuk, arra való, hogy conprobálja, bebizonyítsa az illető ifjúnak úgynevezett általános míveltségét. Azt mondani tehát, hogy az érettségi vizsgálat tantárgyai közé a hittan nem tartozik, annyit tesz, mint azt mondani, országnak-világnak hirdetni, hogy a hittan nem tartozik az általános műveltség tantárgyai közé. A t. közoktatási minister ur azt mondotta tavaly, hogy ő igen is elismeri, hogy a valláserkölcsi nevelés hangsúlyozása a törvényben és keresztülvitele a gyakorlatban szükséges. Miért engedi meg tehát a t. minister ur, hogy nemcsak a közös, hanem a felekezeti iskolákban is a darwinismusnak képtelen hypothesise exact tudomány gyanánt hirdettessék ? Miért engedi meg, hogy nem csak a közös, hanem a felekezeti iskolákban, a hol a katholikus egyház különösen, hol pedig a kereszténység általában gúny és megvetés tárgyává tétessék ? A t. közoktatási minister ur azt mondta tavai)" költségvetésének tárgyalása alkalmával, hogy az emberiség mindig egyforma volt, erkölcsiség tekintetében soha sem változott és sohasem volt más, mint manapság. A pozsonyiakhoz intézett levelében pedig általános morális, erkölcsi dissolutióról panaszkodik. Már t. ház, egyszer azt mondani, hogy az emberiség mindig ugyan egyforma volt erkölcsiség tekintetében és soha sem volt jobb, mint ma, másrészről pedig azt állítani, hogy általános az erkölcsi dissolulio, nem elvtelengég, nem tájékozatlanság, nem valóságos talmudzsidó zsibvásár-e ez? Ez, t. ház, csakugyan oly éktelenség, oly tájékozatlanság,' oly autoerata eíbizakodás, hogy nekem kötelességem kimondani azt, hogy oly párt kötelékében, mely párt az ily elvtelen eljárást nem csak tűri, nemcsak helyesli, hanem meg is jubilálja, oly párt kötelékében egy önérzetes, vallásos keresztény embernek, legyen az akár protestáns, akár katholikus, legyen akár egyházi, akár világi, egyperczig sem volna szabad maradni. (Derültség.) Másik paedagogiai botrány pedig a túlterheltség, mely nem csak a szaklapok, hanem a politikai lapok tanúságai szerint is az egyetemtől kezdve a középtanodákon át le az elemi iskolákig mindenütt megvan. Es ezen túlterheltség először jelentkezik a nagy óraszámbam Ez valóságos merénylet a zsenge, fejletlen ifjúság ellen. Ae tény, hogy mig az egyetemen az óraminimum 20—21, addig a középtanodákban az óraminimum 26—28. Másik neme a túlterheltségnek az, hogy az öt óraszámot a szegény, igazán szánandó, fejletlen ifjak által a gymnasiumban vagy reáltanodában egyhuzamban ületik ki. Mit mondanánk mi egy öt órai üléshez ? Miképen érezzük magunkat mi egy-egy, csak ritkán előforduló iíyen ülés után? Vájjon képesek vagyunk-e öt óra folytán figyelemmel kisérni minden szónokot? Vájjon megtartjuk-e itt a eonrentionalis ülési illemet? T. ház! Bátran kimondom, hogy mi mint férfiak, egy-egy öt órás ülés alatt ugy viselkedünk, hogy kivéve a t. elnök urat, ki az ülések kitartásában a figyelemben megérdemli az eminentiát, mi, Tisza Kálmán ministerelnök úrtól kezdve egész le hozzám, mind secundába esnénk. (Élénk derültség.) T. ház! Ezzel argumentálva, saját tapasztalásunkat idézve, bátor vagyok állítani, hogy azt kívánni, hogy egy felejtlen, éretlen gyermek 8 órától délután l-ig folytonosan egy helyt üljön, illedelmesen, figyelmesen, feleljen öt tanárnak egymásután, mondom, ezt kívánni oly paedagogiai bűn, oly botrány, melyet elkövethet ugyan a budapesti gyakorló iskolának gyakorlatlan, tudatlan paedagogusa, (Derültség a szélső baloldalon) de melyet a közoktatási ministernek soha sem lett volna szabad megengednie, ha a paedagogiának és a didaeticánnak abtjét is ismeri vala. (Derültség a szélső haloldalon.) Hogy ezt megengedte a közoktatási minister ur, azt bizonyítja, hogy a paedogogia és a didactica abcjét sem tudja, következőleg nem való azon helyre, melyet elfoglal s melyen megjubilal tátott. De t. ház, ez a túlterheltség ott van a sok tanárban is. Hányszor volt ez hangoztatva és hány ember van a világon, ki azt be nem látja, hogy egy éretlen gyermeket, ki legfeíebb 9, 10 vagy 11 éves, nem kellene taníttatni 5—6 tanár által egyszerre, hanem hogy a tantárgyakat és ezt nemcsak a paedagogusok, hanem minden józan eszű ember be fogja látni, lehetőleg csoportosítani kellene egy kézben. Ez a második paedagogiai bűn, a második paedagogiai botrány, melyen azonban addig nem fogunk segíteni, mig olyan ministerünk nem lesz, ki első sorban nem talmudzsidó szabadkőmíves irányú (Élénk derültség) hanem keresztény szellemű és másodszor olyan, ki a paed&gogiát és didacticát elméletileg és gyakorlatilag is tanulmányozta. A harmadik paedagogiai bűn és botrány, mely Trefort Ágoston közoktatásügyi minister ur tanrendszerét jellemzi, a teljes fegyelmezetlenség. T. ház! Olvastam Erdmann, wittenbergi bölcsészeti jtanár „Psyehologische Briefe" czímu művét, melyben és pedig nagyon helyesen, azt vitatja, hogy a tanuló legnagyobb erkölcsi veszélyben van akkor, midőn a gyermek fiúvá lesz, mert