Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

176. «raaág«f ilée febr«ár í. 1888. 371 És ezen államférfiú ugyancsak igazat mondott, mert mióta a magyar átvette örökségét, a legnagyobb ellensége nem tehetett volna benne nagyobb kárt, mint ő maga. Rosszul nevelt, könnyelmű örökös módjára, erejét meghaladó nagyszabású alakban fényes pazarlással rendezte be háztar tását. És ezen szomorú körülmény, e megdöbbentő tény azt bizonyítja és azt mutatja, hogy a magyar nemzet jólétének, culturalis fejlődésének egy igen nagy akadálya, mondhatni átka van, mely a nemzet jellemén vörös fonalként húzódik keresztül. Ez első sorban a páratlan fényűzés és pazarlás viszketegsége, másodsorban pedig az Európában már-már nevetségessé vált önhittség és elbizakodás. Az elsőről nem szólok, mert hiszen lett az itt eléggé és igen sokszor méltatva, megbélyegezve, megkorbácsolva mind a két jellegű ellenzéknek nálamnál ügyesebb és tapasztaltabb szónokai által. De igenis szólok a másodikról, az önhittség és elbizakodottságról, mely a magyar nemzeti élet minden nyilvánulásában, de különösen és túlnyomólag a tanügy terén érvényesíti magát. Ezen önhittség és elbizakodottság, t. ház, okozta azt, hogy midőn a magyar nemzet az említett 1867-iki közjogi kiegyezés után kissé szabadabban kezdett mozogni, a befolyást és kormányzatot mindenkép magához ragadó modern új pogány, keresztényellenes, talmudzsidó, {Derültség) szabadkőmíves irányú, intransigens szellemű liberalismus {Élénk derültség) mindenhol, de különösen a tanügy terén csak rombolt, a helyett, hogy a jót megtartotta, a nemzet igényeihez, hajlamaihoz, szükségleteihez idomította volna. Mindenki csak reformálni, vezérszerepet játszani érezte magát hivatva képzettség, tudomány, ismeretek nélkül. Á szakképzett, tudományosan művelt német tanárok a németség iránti gyűlöletből eímozdittattak, helyükre pedig oly ismeret és szakképzettség nélküli férfiak kerültek, akik képzettségük hiányát a fiatalságot mindenkép megmételyező szabadta Ivüsködés golyhóságaival fedezvén, nemcsak megtartották tanügyi állomásaikat, hanem bizonyos tinóin glacékeztyűs fogások által még nagyobb, magasabb tanügyi állomásokat is küzdöttek ki maguknak a kenyérmezőn, a melyen részben még most is valóságos phylloxera vastatris módjára pusztítanak, különösen az ő folytonos reformálási viszketegükkel a magyar tanügy legnagyobb kárára, legnagyobb hátrányára. Ezen önhittség és elbizakodás okozta azt is. hogy vallás- és közoktatásügyi ministeriumot alkottak, de amelyet a kereszténység szempontjából általában véve, de különösen a katholicismus szempontjából tekintve, inkább vallásnélküli, közös iskolás, keresztényellenes ministeriumnak (Élénk derültség a jobboldalon) kellene elnevezni. Ezen önhittség és elbizakodás okozta azt is, hog> e ministerhrm hivatalnokai közé oly egyének kerültek, (Halljuk!) akik oda két oknál fogva nem illettek. Először azért nem. mert vagy soha nem tanárkodtak, vagy csak igen rövid ideig és ott is mint egészen ismeretlen személyiségek ; másodszor pedig azért, mert a sokszor és mindenfelől hirdetett szabadság, testvériség és egyenlőségnek, a vallási egyenjogúság érzetének teljes hiányával épen a 9 milliónyi katholikus polgárok egyházi és iskolai ügyeiben igen igazságtalanul jártak el, a mit különösen az által bizonyítottak be, hogy az úgynevezett közös iskolák számára, a melyekbe pedig túlnyomó többségben katholikus ifjúság jár, oly könyveket szerkesztettek, complicaltak épen a ministerinmban, a mely könyvekben különösen a katholikus egyház szertartásai, a katholikus egyház dogmái, a katholikus egyház történelme sárral van dobálva. Thaly Kálmán: Halljuk rá a példákat! Zimándy Ignácz: Az önhittség s elbizakodottság okozta azt is. hogy valamint a liberálisnak s alkotmányosnak gúnyolt, valójában pedig minden valódi keresztény iiheralismust, minden alkotmányosságot, minden polgárjogot, különösen választó polgárjogot lábbal tipró, mert egy szentendrei választást is verifiealni képes túloldal, (Zaj. Bálijuk! Halljuk! balfelöl.) továbbá, valamint általában minden modern cultura, keresztényellenes liberális honpolgár, (Derültség jobbfelöl.) ngy a t, közoktatásügyi minister ur is azt hiszi, hogy minden theoria és praxis között egyedül a nevelés és oktatás az, a melyhez minden ember, különösen j minden magyar ember egyáltalában minden tanulás nélkül is ért, holott minden kézművességhez tanulás ! kívántatik; természetesen, kivéve a zsidókat {Halljuk! balfelöl) mert ezek Magyarországon államott képezvén az államban, nem kívántatik náluk sem inaskodás, sem legénykedem, sem remekelés; a I zsidóknál, mondom, ez nem szükséges, mert ezeknél 1 az iparosaink, földművelő polgáraink elnyomásá: nak, kiszipolyozásának, tönkrejuttatásának talmudszertf tudománya is elegendő; ez az önhittség és elbizakodás, mondom, okozta azt, hogy a liberálisnak és alkotmányosnak nevezett túloldal, a parlamenti többség, a nagytudományú és szakértő Pauler lelépése után, épen Trefort Ágoston urat szemelte ki ministernek, (Éljenzés jobbféllü.) épen úgy, (Halljuk! Halljuk!) mint némely bácskai óhitűek szoktak tenni a rossz deákkal, mondván: ! jó lesz pópának ! (Derültség a szélső baloldalon. | Trefort Ágoston minister elhagyja a termet. Élénk éljenzés joVbfélöl.) És leve nagy futás Philippi mellől ! (Derültség a szélső baloldalon. Zaj.) A paedagogia és didaetica elméleteiről ministersége előtt soha sem hallott harangozni; de hiszen ez a magyar tanügy fővezérénél merőben felesleges. Hogy a t. közoktatásügyi minister ur csakugyan azt hiszi, hogy az ács, az asztalos, a kovács, a kőműves műhelyét, Liszt Ferencz, Munkácsy ecseté*- igazgat-