Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

176. orifágo* iléi február 4. 1SS6. 349 büszkeséggel tekinthet vissza fáradságos ugyan, de eredményekben dúsgazdag és fényes múltjára, e nagy érdemeket irányunkban is, a szerbek irá­nyában és érdekében szaporítandó, hozzáfordulok teljes bizalommal azon szerény kérésemmel: méltóztassék magas állásánál és hivatásánál fogva oda hatni, hogy a netán fennálló akadályok és félreértések eltávolításával, a görög keleti szerb egyházi congressus minél előbb ismét összehívas­sék oly czélból, hogy egyházi és culturai^ intéz­ményeink véglegesen elintéztessenek. És ha csakugyan vannak nehézségek, a melyek a con­gressus összehívását gátolják, igen nagyon leköte­lezne a t. minister ur, ha az esetleges akadályok közlésével egy pár szóval megtisztelne. Kérem ezt a szerb nép megnyugtatására. De önökhöz is fordulok, t. uraim, a lovagias magyar nemzet képviselőihez teljes bizalommal és őszinte testvén ragaszkodással. (Halljuk/) Mi szerbek nem vagyunk mindennapi közönséges jövevények; elődeink 1690. évben Csernovits Arzén patriarchajuk vezetése alatt imposans tö­megben, mint szervezett nép, vagyonukkal és karddal kezükben jöttek ide át, itt találván jövő maradandó hazájukat. Elődeinknek is vannak érdemeik — igazolja ezt a történelem — e szép szeretet közös hazánk hős és kitartó megvédel­mezésében a keresztyénségnek akkori hatalmas ellensége ellen. Vörösmartyval egyetértve nekünk is itt élnünk s halnunk kell s mi is, mint dicső elődeink, méltó fiai és utódai minden perczben készek vagyunk életünket, vagyonunkat, Felsé­ges urunk királyunk legmagasabb trónjáért s e hazáért feláldozni. (Helyeslés.) Fogadják tehát őszintén nyújtott kezünket s tekintsenek fiatalabb, de egyenjogú testvéreik­nek. Mi együttvéve számszerűleg is nagy, de egyszersmind felvilágosodott nemzet vagyunk, országunk természeti gazdagságának közepette, nagylelkű fejedelmünk hatalmas védnöksége alatt, a ki összes népeinek javát egyenlő mértékben szivén ^viseli. (Helyeslés-) Mi dicsekszünk ezeréves alkotmánynyal és szabadelvű intézményekkel. Hogy lehessen azon­ban az alkotmány s az abból kifolyó szabadelvű intézmények azon hatalmas erő, mely az összes nemzetiségeket egy erős oszthatlan egészbe vonzza és egyesíti, szükséges e szabadelvű intézmények­nek élő kifejezést adni, szükséges azokat gya­korlatilag érvényre juttatni és akként alkalmazni, hogy Magyarország összes nemzetiségei egyenlő mértékben élvezzék az alkotmány minden jótéte­ményét. De mindenek felett szükséges és ez „regnorum fundamentum 1 ': hogy az érvényben álló, Felséges urunk királyunk által szentesített -örvények tiszteletben tartassanak és szigorúan végrehajtassanak. Es akkor meg lesznek a kellé­kek ahhoz, hogy megalapítsuk és fejleszszük jó­létünket befelé és hatalmasak legyünk kifelé; azt pedig a meglevő lényeges kellékek mellett csak kölcsönös bizalom, testvéri egyetértés és összetartás által érhetjük el. T. ház! Nehéz időket élünk. E komoly és válságos időben van csakugyan szükségünk egyet­értésre és összetartásra. A legújabbi események mutatják, hogy a berlini congressus nem csak hogy nem oldotta meg gyökeresen a keleti kér­dést, sőt azt tartom, hogy még inkább össze bonyolította a gordiusi csomót. Ha valaha, ugy e nagy kérdés végleges megoldása alkalmával óhaj­tanám, hogy azon komoly pillanat mindnyájun­kat, mint valóságos testvéreket, összeforrva szel­lemben és érzetben, egyesítve találjon. Beszédem befejezésül kérem a t. házat és az igen t. kormányt, méltóztassanak mai enuntiatio­mat, valamint a szerb népnek általam tolmácsolt hazafias érzelmeit jó akarattal és szíves indulattal tudomásul venni. Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! {Halljuk!) Nagyon örvendetes jelenség, hogy a t. képviselő ur a szerb nemzetről kinyilatkoztatta, hogy hozzánk köze­ledni akar. Ez nagyon természetes, hiszen őket senki sem akarja tőlünk távoltartani. Egyébiránt beszédére meglehet, midőn az általános vita végén lesz szerencsém felszólalni, még fogok reflectalni. Azon kérdésére, melyet egyenesen hozzám intézett: vájjon hajlandó-e a kormány a congres­sust összehívni ? azt kell felelnem, hogy össze van híva, működött is s magát elnapolta és kiküldött egy bizottságot azon javaslatok kidolgozására, a melyeknek czéljaadifferentiákatvégtére kiegyen­líteni. Ezen ügyek tehát tisztán a congressus kezé­ben vannak és ha a munkálatok elkészülnek és a congressus talán még a télen, vagy a tavaszszal össze fog jönni, a kormánynak nem lesz semmi ellenvetése. A kormány épen ugy, mint a t. kép­viselő ur óhajtja, hogy a mennyiben differentiák léteznek, azok kiegyenlítessenek, mert én és a kormány a szerb egyház javát épen ugy óhajtjuk, mint a szerbek maguk, mert a szerbeknek az egyházi életre épen ugy szükségük van, mint aka­tholikusoknak, a protestánsoknak, vagy más vallás­felekezeteknek. Kérem, méltóztassék nyilatkoza­tomat tudomásul venni. {Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, az idő már annyira előre­haladt, hogy a tárgyalás folytatását, a holnap dél­előtt 10 órakor tartandó ülésre halaszthatjuk. A napirendre nézve bátor vagyok javaslatba

Next

/
Oldalképek
Tartalom