Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

17S, országos ftlés február 4. 1886. 347 ledni fogunk egymáshoz, hogy megértendjük egymást. (Helyeslés.) Tudom, hogy akadnak szerb honfitársaim közt olyanok is, a kik állítólagos mérsékeltségem miatt talán megtámadni is fognak. De az ilyféie támadásokra már eleve is elkészülve vagyok. Más az, a mitől tartok, az aggodalom az, hogy az itt kimondott őszinte szavaim és intentióim szétmállanak az önök által őszinteségem iránt netán táplált hitükön és a mi még rosszabb, az az lehet, hogy az én már igenis mérsékelt minimumra leszállított kívánalmaim sem találnak visszhangra. (Halljuk! Halljuk í) Különben legyen bárhogy, akár támadjanak ott, akár tapasztaljam itt a sikertelenség keserűségét, mind a két esetben vigasztalásomra lesz, hogy felszólalásommal a jó ügynek szolgálni igyekeztem, hogy hazafiái kötelességemet teljesítettem. (Helyeslés.) A szerbek vagy legalább azok többsége, felhagyván eddigi programmjukkal, a melynek alapelve vala a legtisztább liberalismus, hódolva majdnem kizárólag csak eszményi sugallásoknak és ke?és tekintettel a mostani tényleges állapotokra és tényezőkre; elfogadták az új programmot oly ezélból, hogy a tényleg fennálló körülményekhez képest és számolva a létező, uralkodó tényezőkkel, létesítsék sikeres működésüknek a lehetőségét ngy a politikai, mint az egyházi cultura terén. Ily magatartásukkal és a közjogi kiegyezés terén állván, óhajtják a szerbek politikai működésüket összhangba hozni a magyar állampolgárok túlnyomó többségének működésével, valamint a horvátországi szerbek politikai működésével is, a kik Horvátországban az összes szerb népnek felén túli részét képezik. (Helyeslés.) Az új programúi értelmében kívánják a szerbek: a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvény tiszteletben tartását és szigorú végrehajtását; és másodszor az egyházi autonómia terén tapasztalt sérelmek orvoslása mellett, a törvényileg biztosított egyházi autonóm joguk szabad és teljes gyakorlását. Ez a lényege az új programúinak. Kívánságuk tehát csak a tényleg fennálló irott törvények korlátain belül forognak. De a szerb nemzetiségű országgyűlési képviselők is és pedig ugy magyar, mint horvát-szlavón szerb nemzetiségű országos képviselők fontolóra véve a szerb népnek jelenlegi állapotát és helyzetét és kötelességszerűig gondoskodva összes érdekeinek előmozdításáról — különösen a görög-keleti szerb egyház és cultura terén — múlt évi február 1-én és következő napjain itt Budapesten megtartott értekezleten a következőkben állapodtak meg. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : „I. A szerb nemzetiségű képviselők a széntIstván korona országainak közjogi törvényét, nevezetesen pedig a Magyarország és Ausztria közt, egy másrészről pedig Magyar- és Horvát- Szlavónországok között létrejött kiegyezést politikai magatartásuk és működésük alapjául tekintik. II. A szerb nemzetiségű képviselők a történetfejlődés útján szerzett és törvényileg biztosított nemzeti egyházi autonómia alapján óhajtják, hogy az egyházi és culturai intézmények végleges rendezésénél az illetékes tényezők által a görög keleti egyház és nép érdekei összhangzásba hozassanak." Csak egy futólagos tekintetre is kiviláglik, hogy e határozatok teljes összhangzásban vannak az új programmal s hogy egymást csak kiegészítik, (Ugy van!) mindkettő pedig megelevenítve oly törekvéstől, hogy a szerb népnek erkölcsi ereje összhangzatos, egyöntetű és egyértelmű működésben egyesittessék loyalis hazafias szellemben. Ugy a programm, mint ezen határozatok szerint, culminal tehát a szerbek nemzetiségi politikája Magyarországban: a nép életérdekeinek megóvásában,ápolásában és biztosításában a nemzeties művelődés, az egyházi felvilágosodás és egyáltalában a cultura terén. A mondottakhoz képest talán felesleges volna bizonyítgatnom, eddig annyira és majdnem minden alkalommal gyanikodással kísérte hazafiságunkat. Az eddigi politikai viszonyok közt igen nehéz volt a magyarországi szerbek helyzete, mivel a keleti nagy események alkalmából a loyalitásukba való bizalom igen megingatott volt. A körülmények azonban időközben változtak, a külpolitikai viszonyok — istennek hála — jobbra fordultak. És mindemellett biztosítom a t. házat, hogy a szerbek hű és tántoríthatlan fiai ezen hazának, hogy nincsenek államellenes és külön czélirányú törekvései, sőt inkább, hogy azok miként a múltban, ugy a jelenben is a korona és közös hazánk irányában egyaránt példás loyalitást és kitűnő hazafiságot tanúsítottak és tanúsítanak. (Tetszés.) Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal a bevezetőleg hivatkoztam programmunkra még egyszer pár szóval visszatérjek. Mit követelnek tulajdonképen a szerbek e programm alapján? (Halljuk!) Csak azt, a mit a fenálló irott törvények rendelnek s a mi természetszerűleg és logicailag e követelésük nélkül is volna teljesítendő. Önök uraim, némi büszkeséggel hivatkoznak a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvényre. De ezen törvény, önök is tudják, ha őszinték akarnak lenni, holt betűk a holt papíron. (Motgás.) Még 1879. évben az állami költségvetés tárgyalása alkalmával, kértem én ezen törvények lelkiismeretes végrehajtását. Statistikai adatokkal kimutattam akkor, hogy ezen törvény fennállása da44*