Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

175. orsífcgos ttló* febrnár 4. 18S6 341 sokkal fontosabb állami és társadalmi feladataink, I melyeknek buzgó teljesítésében közreműködhetünk felekezetiségre való tekintet nélkül, ne vonjuk el ezektől az ország figyelmét, a társadalom erejét, a meddő vallási, vagy egyház-politikai viták provocalása által. T. képviselőház! Évről évre megtámadtatik a kormány vallásügyi politikája azon indokból is, hogy a feltétlen vallásszabadság iránt javaslatot eddig elő nem terjesztett. Az általam és mindnyájunk által igen t. Irányi Dániel képviselőtársam szokott e nézetnek ékes szólásával és indítványával kifejezést adni. Én őt ezen következetességeért csak tisztelni tudom, de bocsásson meg t. képviselőtársam, ha a dolog lényegében vele egyet nem érthetek, nem pedig egyéb fontos indokok mellőzésével azért, mert állami szempontból mégis csak a vallási tételek és erkölcsi szabályok valamely felekezetnél nem lehetnek oly indiferens dolgok az államra nézve, hogy ezeket a kormány egy vallásfelekezettel szemben, mely megalakulni, vagy az országba betelepülni és terjedni akarna és pedig: alkotmányos országban az állam oltalma alatt egj^enlően a többi felekezetekkel, figyelmen kivül hagyhatná és minden combinatio nélkül az állam czéljaival, fontos érdekeivel nem gondolva, azokat már eleve, egy korlátlan vallásszabadsági törvénynyel ratificalná. Azért tartom én a magam részéről sokkal helyesebbnek a t cultusminister ur felfogását, a ki maga is hive ugyan a vallásszabadság nagy elvének, de tekintve hazánk sajátos viszonyait és ebből folyólag az állam jól felfogott érdekeit, nem akarhatja ezen nagy elvet, mint feltétlen jogot csak általános cautellákkal törvénybe iktatni, hanem igenis esetről esetre, mint az emberek természetes jogát, állami szempontból is megbírálva szándékozik azt recipialás utján érvényre juttatni. Nem a vallásszabadság hiánya, t. ház, az, ami korunk és társadalmunk bajait képezi. Társadalmunk beteg, mert hiányzik, leghatásosabb lelki orvossága. A vallásosság (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) hiánya az. T. ház, a mely gondolkodóba kell, hogy ejtsen minden igaz hazafit, mert ha széjjel nézünk a társadalomban és látjuk az erkölcsök lazulását, elmételyedését, ha látjuk a törvénytisztelet csökkenését, ha tapasztaljuk, hogy mindinkább terjed a ledér és bűnös felfogás még azon körökben is, a hol a magasabb műveltség kellene, hogy képezze az emberi cselekedeteknek mintegy correctivumát, akkor lehetetlen azon meggyőződésre nem jutunk, hogy a minden baj szülő anyja nagyrészt a vallástalanság és annak alapja a kellő vallásos nevelés hiánya. És ha van mai közoktatási ügyünknek egy hiánya, ugy a ferde vallásnevelés az, mely nem fektet kellÖ súlyt az erkölcsi alap ezen kútforrásának fejlesztésére. (Ugy van! a jobboldalon.) Régibb időben maga a családi élet is nagyobb gondot fordított a gyermek vallási nevelésére, a mai materialisticus világban azonban a család, mely ma már a létérti küzdelemben alig tudja a testi nyugalomra szükséges időt megtakarítani, .nem ellenőrizheti oly mértékben a gyermek valláserkölcsös nevelését, a mennyire ezt a a gyermek jövő társadalmi állása, lelki és testi üdve megkívánja, (ügy van! jobbfelöl.) Ma tehát az iskolában kettős gondot kellene a vallás-nevelésre fordítani, holott elég sajnosán majdnem egész mellékes tantárgynak veszik már a vallástant és a valláserkölcs nevelést, e nagyhorderejű feladatot. Pedig igen szépen és helyesen jegyezte meg a nagy statusférfiu báró Eötvös József: „hogy az állam alkotmányában mindenek fölött tekintettel kell lenni a nép hitfogaimaira és a vallásnak kell lenni, a mi kiszabja az államhatalomra nézve az erkölcsi lehetőség határait". Hívjuk tehát fel a t. minister ur figyelmét inkább a gyermekek vallás nevelése által gátat vetni a vallásszabadság legnagyobb ellenesének, a vallástalanságnak, a mely már annyira kezd elharapódzani, hogy még a törvényszéki termekben is nyíltan vallja egynémelyik, hogy ő az észvallás követője. A hol ily jelenségekkel találkozunk t. ház, ott nem a vallásszabadság törvénybeiktatása az orvosság, hanem a vallásnak restitualása a társadalomban. (Ugy van! a jobboldalon.) Adjuk vissza az emberiségnek már már veszendőbe ment hitét és akkor nagyobb állami feladatot teljesítünk, mintsem, törvénybe iktatunk egy nagy elvet, melyet a nagy tömeg meg sem ért, hanem épen a vallásosság rovására félremagyaráz. (Ugy van! a jobb oldalán.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani az imént hangoztatott vallásügyi politikai kérdésre nézve, kijelentve, hogy a tárgyalás alatt levő kölségvetést megszavazom és elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Igen kedvező ómennek tekintettem t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a vallásos közoktatásügyi ministerium budgetjének tárgyalása közoktatási kérdésekkel kezdődött. (Halljuk! Halljuk!) Szathmáry György képviselő ur helyeselt némelyeket a miket tettem, míg másokat meglehetős éles kritika alá vett. Ezt nem veszem rossz néven, mert én ismerem legjobban a közoktatás hiányait Magyarországon, a melyeket meg is szoktam kritisalni; (Halljuk!