Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-174

312 174. országos ülés febrnár 3. 1S86. években, a jövő évre is megszavazni méltóztassék. Elnök: Észrevétel nem tétetvén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 415,900 frtra nézve az egyes tanintézetek költségei között az átruházási jogot megadni; igen vagy nem? {Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy megadatik. Zsilinszky Mihály jegyző [olvassa) .• Bevétel. 1. Magyar-óvári gazdasági aeademia 35,900 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 2. Keszthelyi gazdasági tanintézet 16,400 írt, Elnöki Megszavazta tik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 3. Debreezeni gazdasági tanintézet 1,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 4. Debreczeni íöldrníves-iskola 32,360 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 5 Kolosinonostori gazdasági tanintézet 19,540 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 6. Kassai gazdasági tanintézet 38,136 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 7. Liptó újvári íöldmíves-iskola 4,300 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 8. Rimaszombati földmíves-iskola 13,200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).9. Zsitva-újfalui földmíves iskola 7,760 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 10. Adai földmíves iskola 4,600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 11. Csákovai földmíves iskola 12,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 12. Uj-szent-imrei földmíves-iskola 15,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 13. Tarczali vinczellérképezde 3,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 14. Budapesti vinczellérképezde 2,080 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (ohassa): 15. Nagyenyedi vinczellérképezde 200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 16. Ménesi vinczellérképezde 6,370 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).Állami erdők. Eendes kiadások: XVIII. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 5. czím. Kiadás 4.169,802 frt. Gr. Tisza Lajos: (Halljuk!) Mielőtt tulaj donképen felszólalásom tárgyára átmennék, szabad legyen pár szóval reflectalnom azokra, a miket a múlt szombati ülésen Herman Ottó képviselő ur a kendertermelés előmozdítása érdekében tett felszólalásom alkalmából mondott. (Halljuk!) Azt már megmagyarázta a képviselő urnak az igen t. minister ur, hogy általában intíkenderáztató telep nem létesíthető máskép, mint a szükséges tiloló és kenderkikészítő gépekkel. Ezt megérthette volna a képviselő ur az én előadásomból is, a mennyiben azt mondtam, hogy ezen telepre épen azért van szükség, hogy azon a gazdától beváltott nyers kender versenyképes piaczi árúvá alakittassék át. És épen ez magyarázza meg, hogy az első beruházási összeget ily telep előállítására 150,000—200,000 forinttal vettem fel. De ugyanezen alkalomból a t. képviselő ur szives volt nekem tanácsokkal is szolgálni arra nézve, hogy ha valami érdeket, hogy ha egy városnak érdekét képviselni akarom, mi utón járjak el. Hát én a jó tanácsot mindenkitől szívesen fogadom — e tekintetben nem vagyok válogatós — de bocsánatot kell kérnem a képviselő úrtól, ha ez alkalommal mégis csak azon utat fogom követni, a melyen már elindultam. Ha ő tud jobb utat, kövesse ám ő azt, fejlődjék ki köztünk e tekintetben nemes verseny; a czél érdemes rá s én előre biztosíthatom a képviselő urat, hogy kétszerte inkább fogok örülni minden az ő általa elért sikernek, mint annak, melyet talán én lehetnék szerencsés elérni; mert hiszen egyik a másikat ki nem zárja, ezen téren tenni való van elég. Bocsánatot kérve ezen kitérésemért, most áttérek felszólalásom tulajdonképeni indokára. (Halljuk!) Én ugyanis, t. ház, rá akarok mutatni azon aránytalanságra, mely az államszolgálat különböző ágazataiban alkalmazott hivatalnokok ellátásában — értve mindig a körülbelül egyenlő rangfokozatban levőket és a kiktől az állam ugyanazon eiőkészültséget, ugyanazon képesítést, ugyanazon munkásságot követeli, még ma is fennáll. És ha épen ezen czínmél szólalok fel, oka annak az, mert ezen aránytalanság legjobban nehezedik az erdészeti személyzet ellátására. Ennek magyarázatát, t. ház, keresem abban, hogy egész a legutóbbi időkig az erdészet tulajdönképen önálló ágazatnak nem is tekintetett, jóformán inkább csak a bányászat segédhivatala volt és általában erdeinkkel csak annyiban foglalkoztunk, a mennyiben netalán a bányászatnak szükséges faanyagot szolgáltatták. A legutóbbi időben, hála istennek, ez irányban üdvös változás állott be. Végre tudatára jött Magyar-