Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-173
302 173. országos filé* január 30. «S86. mával annyira jutott, hogy nagyszerű selyemgyárát s több ország fővárosaiban a legnagyobb selyemszövet kereskedéseket hagyott hátra halála után. Lelkesítő buzdításul vehetjük Magyarország áldott lelkű Felséges királynéjának az országos kiállítás alkalmával kifejezett azon nemes óhaját is, hogy: „szeretné, ha magyar selyemből viselhetne ruhát!" (Lelkes éljenzés.) Azért tehát kérem a t. minister urat: méltóztassék az általára ajánlott eszméket elfogadni s ezeknek életet adni, annyival is inkább, mert ez évben 234,000 forinttal több van előirányozva a selyemtenyésztésre, mint a múlt évben volt s ezen többletből, mind a szövőmester, mind a vándortanár fizetésére jutni fog. A selyemtenyésztés czímén előirányozott 659,000 forintot megszavazom. (Helyeslés ajóbb- és laloldalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Én Göndöes t. képviselőtársammal ellentétes véleményben vagyok. Én minden vállalatnak czélját ugy látom elérve, ha annál első sorban, a munkaadónak megvan elért czéljában jutalma másod sorban a munkát végző erőnek díját kiélégítőleg jutalmazza, harmad sorban, ha közgazdasági tekintetben a közérdeknek előnyére van. Ha ezen három tényező közül valamelyik hiányzik egy vállalatból, az a vállalat nem tökéletes, a melyben pedig egyik sincs meg, az szerintem fölösleges. Már pedig a selyemtenyésztésnél tökéletesen hiányzvik mindhárom tényező. Kezdjük mindjárt az első tételnél e kitűnik, hogy legalább is 50,000 forint kárral dolgozunk. Azt hiszem, ezt tagadni nem lehet, tehát maga a vállalat haszonnal nem jár, mert itt a minister ur azt mutatja ki, hogy 15,000 forint deficit van a 659,000 forintból. Én ezt tagadom, kimutatom, hogy nem 15,000, hanem legalább 50,000 forint, mert azt látjuk, hogy mi 1,008.000,000 forint adósság kamatait fizetjük és itt befektetünk 659,000 forintot, a mi nem hoz semmi kamatot, tehát elveszett a kamat, mely 30 ezer forinton felül rug, ha ehhez hozzáadjuk a 15,000 forintot, mely a deficit, teszi ki a már kimutatott 50,000 forintot. Itt azt hangoztatják, hogy sok szegény ember él ebből. Én ezt kereken tagiidom. mert a. gyakorlat. az ellenkezőt mutatja, pedig én nem megyek Olaszországba, ahol, mint Pulszky képviselő ur mondta, hogy az olasz munkás a padlásra megy lakni és szobájában a selyembogarat tenyészti. A mi munkásaink erre nem szorulnak, mert épen aratás előtt, mikor a seiyemtenyés tés ideje van, itt nálunk a legerősebb munka folyik, akkor igyekszik minden gazda az apróbb munkáját elvégezni, hogy mikor a, legfontosabb munkája bekövetkezik, akkorra ezekkel készen legyünk. Akkor van a kaszálás, gyűjtés, kapálás, épen olyan munkák, a melyeknél a leggyengébb kézimunka is igénybe vétetik és a melyeknél a leggyengébb kézimunkás is 40—50 krajczár napszámot keres. Nekem kedvencz eszmém volt a selyemtenyésztés úgyszólván életem közepéig. Én már mint fiatal gazda tagomat szederfákkal ültettem be, ki is vágattam azóta, az igaz, minden kerti utat, minden táblát, minden árkot szederfával ültettem be, hogy ha valamikor a selyemtenyésztés be fog következni, legyen erre a szükséges szederfám. Megpróbáltam időközönként, ugy 10 évenként és mondhatom, hogy a legnagyobb gond és szorgalom mellett 20 krajczár napidíjnál többre alig viheti a selyemtenyésztő, a ki a sokkal szükségesebb dolgoknál 40—50 krajczárt keresett volna. Hogy valaki 20 krajczárt keressen s a padlásra menjen azért, mert selyembogarat tenyészt, azt szükségesnek nem tartom. Hiszen a mi viszonyaink között, gazdasági szempontból, ha mi a napszámost eltereljük az életre való munkától, azért, hogy a. selymet külföldre kiküldjük, én azt semmi tekintetben szükségesnek nem tartom. Én azonban nem akarok arra a térre menni, hogy ha már valami folyamatban van, azt egyszerre agyoncsapjam és megtagadjam a költséget és támogatást tőle, de hogy abba még mélyebben belemenjünk, mint a képviselő ur kívánja, hogy még szövőszéket is hozassunk, a minek nálunk jövője nincs, az ellen tiltakozom. Sőt azon tétel felemelését sem szavazom meg, de megszavazom a régi összeget, a mely különben is elég tekintélyes összeg, mert 425,000 forint. Ezt megszavazom, hogy ne akasztassék meg a dolog, de hogy 235,000 forinttal emeljük ezen kiadást akkor, mikor sokkal életre valóbb téren — mint például a gyümölcstermelésnél — meg kell tagadni az eszközöket, ezt én sem czélszertínek, sem szükségesnek nem látom. Nagyon kérem a t. minister urat, ne költsünk annyit a selyemtenyésztésre, hanem menjünk reális térre és érdekre. Ha életre való ez az iparág, megél az magán vállalkozás útján is, ha nem, akkor ne költsünk rá. A tételt nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Széchényi Pál foldmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T.ház! (Halljuk/) Én kénytelen vagyok a t. képviselő urnak egy tévedését helyreigazítani, mert ő ugy adta elő a dolgot, mintha a selyemtenyésztésre az idei költségvetésben 200 és egynéhány ezer forinttal több volna előirányozva. Ebben tévedni méltóztatik, mert ez a 230,000 forint egyszerűen átfutó tétel; a beváltáshoz szükséges ennyivel több, a mi azonban visszatéríti a legombolított selyem eladásával. A selyemtenyésztésre magára csak