Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-173
173. országos ülés jai bizonyos fokig vérmérgező eljárás. Én constata lom azt, hogy egy pár borpróba, a melyet én egy külföldi intézetből hozattam, igen közel hozott engem azon feltevéshez, hogy ott nemcsak a hordó kéneztetik, hanem kéneztetnek az egyes palaczkok is, hogy tehát az történik, hogy azokban a kénessav oly mennyiségben van, hogy a vérmérgezést, tehát tompa fejfájást és ennek összes következményeit előidézi. Igen értem azt, t. ház, hogy ezek nem kellemetes dolgok. Én azt mondom, hogy ha valaki a magyar kormányt előtérbe tolja, ha valaki egy intézménynek hitelt akar szerezni, akkor nekem mély meggyőződésem az, hogy azon módon, melyen jelenleg foly ez a próba, ez meg nem történhetik. Azokkal a felpántlikázott kisasszonyokkal a kiállításon; (Derültség) azokkal a szertelen reclamokkal, a melyek a hírlapokban megjelennek; azokkal aczélzatostudósításokkal, amelyek minden perczben egy kitűnő vendéget mutatnak be a mintapinezében és a vége mindig az, hogy az országos borászati kormánybiztos megvendégelte őt és poharat emelt a kitűnő vendégre, az pedig viszont ő reá: akkor roppant naivitás kell azon feltevéshez, hogy okosan gondolkozó emberek, kik a mai élet áramlatát ismerik, ne vegyék észre, hogy ez valósággal semmi egyéb, mint oly reclam, mely még egy közönséges üzlethez sem való és nem illik oly vállalkozáshoz, melynek czímtábláján a magyar kormány és a magyar czímer van. Ezzel párhuzamosan jár, t. ház, mindenféle más jelenség is. Mi kapunk mindenféle borlajstromokat és jegyzékeket, a hol sok halandó ember, kinek két hold szőlője van, ehateauról beszél. Mi ennek tulajdonképi értelme? Tartatott a mintapincze ügyében egy értekezlet, melyen — ezt külön jegyzem meg — gróf Andrássy Gyula is jelen volt. Ott a borászati kormánybiztos környezetéből az a nézet merült fel és az a positiv indítvány tétetett, hogy immár nem szükséges voltakép az egyes termelők borait a mintapinezében elhelyezni és ugy bocsátani árúba, hanem talán jobb lesz, ha borvidékenként bocsáttatik a bor forgalomba, tehát alkalmaztassák az úgynevezett összeházasítás — német borászati terminussal — a Verschnitt; vagyis tétessék ugyanaz, a mit minden borkereskedő amúgy is csinál, mi természetesen a pincze eredeti programmjának felforgatása. Gróf Andrássy Gyula — és ezt kiemeli a külföldi szakfolyóirat is, a mely ez ügyet behatóan bírálja — érezte magában, hogy ez mégis túlságos és az ő módosítása el is fogadtatott, mely akkép hangzik, hogy az összeházasítás ugyan történjék meg, de ne az egész vidék borai töltessenek össze, hanem csak egy termelőnek különböző borai. már n. 1886. 291 Én nem tudom, hogy miben akarja magát megkülönböztetni ily körülmények közt a központi mintapincze a borkereskedőktől egyáltalában és ha ez az ő alapja és álláspontja, honnan meríti már csak kereskedelmi szempontból is az alapot arra, hogy ő hamisítóknak kiáltsa ki Magyarország összes borkereskedőit, csakhogy az ő 219 hectoliter borát elhelyezhesse. A t. minister ur a múlt alkalommal engem azzal vélt lefegyverezni, hogy azt mondta, Magyarország szolid borkereskedői már kezdik belátni a központi mintapincze üdvös hatását; sőt odáig ment a t. minister ur, hogy azt mondta, hogy különösen az a kitűnő borkereskedő, én is elismerem valóságos mintaember, Palugyay Pozsonyban egyenesen kifejezte a fölötti örömét, hogy a mintapincze létrejött. Én nem tudom hányszor volt a t. minister ur Palugyay vendége. Én többször voltam vendége; én ezt az embert lelke mélyéből ismerem és szivem mélyéből tisztelem; tudom, hogy olyan ember, hogy ha azt mondják neki: Palugyay bácsi, örül ön a mintapinczének ? A minister ur nagyon érdeklődik a dolog iránt, hát ez az ember a saját kárával is, azt mondaná: hogy ne örülnék! De hogy az öreg Palugyay azután miként imádkozik a reggeli misénél, az más kérdés. (Derültség.) Midőn a hírlapok utolsó oldalán, ott, a hol a lottózók és a „Schreienhilft nichts, Thatsaehen beweisen c-féle hirdetések jelennek meg, a központi mintapincze a magyar czímer alatt ajánlja termékeit a külföldnek; szolid ember a mintapincze borai iránt bizonyára lelkesedni nem fog. A magyar borkereskedés összeségét a mintapincze kedvéért hamisnak declaralni a magyar nemzetgazdaság érdeke nem lehet és még kevésbé az a speeialiter egészen személyre szóló reclam, miben a borászati kormánybiztos ur magának tetszeleg. A borászati kormánybiztos ur különben nemcsak a mintapinczét illetőleg űziareelamot, hanem vállalkozik mindenféle üzletre és egyebekre. Lesz alkalmam reámutatni a phylloxera tárgyában ezekre is , sőt csak a mnlt napokban történt felszólalás egy nagykereskedő részéről, a mely szerint nem ugyan mint országos borászati kormánybiztos, hanem mint Miklós Gyula felhívja a közönség figyelmét az ő úgynevezett dioriumára, tudniillik dióból készített pálinkájára. Diorium már magában véve mint italnak elnevezése is magán viseli annak a bizonyos magyar embernek az eszejárását, a ki annak idején Amerikában a hideglelést paprikával és pálinkával gyógyította és elnevezte azt tinctura-papricus-nak. (Derültség a szélső baloldalon.) Már csak a terminus technicus megválasztásából is kitűnik az, hogy semmi alapos, valóságos 37*
