Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-173

288 m- •r**&tm «3é* jn«Ar 3í. 1881.. sában állapodtak meg, a mi fájdalom igen szomorú jelenség, ha egyik fő, sőt mondhatnám a földmívelés támogatására szolgáló legfejlettebb iparunknál ily tünetek mutatkoznak, de felemlíttetett azon értekezleten még az is, hogy a múlt évi nagy gyümölcstermés is kárára volt a szesziparnak. No ez már egyáltalában meg nem engedhető anomália, hogy egy bárminemű nagy termés az iparnak kárára válhassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Mulhatlan szükségét látom tehát annak, hogy a gyümölcsnek egy más jövedelmezőbb értékesítési módjáról gondoskodni kell. A minister urnak ugy hivatalos állása, de az ő köztiszteletben álló egyénisége egyedül is elégséges arra, hogy az ügyet kezébe véve, az ő aegise alatt egy nagy mérvű országos kertészeti egyesületet létesítsen, mely a kertészet összes ágait felkarolja. Ennek lenne feladata a faiskola létesítése is, valamint a gyümölcs értékesítésének módja iránt tanácskozni, az aszalás és egyéb conservek készítése iránt a termelöket oktatni, sőt talán a kereskedelem közvetítése. Igen fontos szerep jutna egy ily társulatnak, mely ha helyesen szerveztetnék és mindazon csekély anyagi áldozattal járó erkölcsi támogatásban s mindazon előnyökben részesittetnék, melyek csakis kormányzati utón érhetők el, bizonyára a kertészetnek nagy lendületet adna és az országnak nag)^ hasznára válhatnék. Egy ily társulat fontos teendői közül, hogy csak egyet említsek, ez volna a növényhonosítás is, mert a ki a mi climaticus viszonyainknak befolyását a növényéletre ismeri, tudja azt, hogy a mi forró száraz nyarunk folytán sok oly növény meghonosítható, melyek velünk egyforma geographiai szélesség alatt fekvő más országokban \\z azokban! hűvösebb és nedvesebb nyár miatt nem tenyészthetők. Az eszme felkarolását a t. minister ur figyelmébe ajánlom s mert annak létesítésétől sokkal többet várok, mint a határozati javaslattól, azt nem fogadom el. (Helyeslés jóbbfélől.) Herman Ottó: Két irányban óhajtok hozzászólni a tételeknek jelenleg tárgyalás alatt lévő sorozatához. Az egyik irány az, melyet a tegnapi napon gróf Tisza Lajos képviselő ur pendített meg s mely a kendertermelés fontosságát kiemelve, bizonyos intézkedéseket sürgetett, a melyek a kender-heváltó és áztató intézetekben culminálnak. Megvallom, hogy e tárgynak ily alakban való felhozatala a képviselőházban engem meglepett, még pedig két oknál fogva. Meglepett először azért, mert e tárgy nem új. Az eszme felvetése a lex prioritatis alapján Majoros Istvánt illeti, ki egy megelőző országgyűlés alkalmával határozati javaslatot nyújtott be, mely e kérdés fontosságát kiemelte és — constatáíom — a túloldal részéről gúnyos mosolylyal fogadtatott. De. t. ház, nemcsak ez lepett meg, hanem meglepett az, hogy midőn Szeged városa építő közönségének kérvénye e ház előtt megfordult és én a magam szempontjából indítványt tettem, miként lehet Szeged építkező polgárain segíteni: akkor t. képviselőtársam felemelkedett és azt mondta: phrasisokkal azokon segíteni nem lehet, hanem törekedni kell, hogy intézményeket létesítsünk és az intézmények közt már akkor is mint tény szerepelt a szegedi áztató •és kenderbeváltó intézet. Hát, t. ház, nekem tudomásom van mindazon kísérletekről, melyek időközben történtek. A kérdés tudniillik az volt, hogy a kenderbeváltó intézetre és áztatora ki adja ide a megalapítási pénzt és a forgótőkét? Nekem tudomásom van arról; hogy történtek lépések, hogy egy eonsortium alakiítassék. De ez nem vezetett eredményre. Én a í. képviselő ur tegnapi beszédjét másnak nem veszem és nem is vehetem, mint annak, hogy ez a második kísérlet amaz intézetek megteremtésére, melyet különben én is igen hasznosaknak és fontosaknak ismerek el. Azt pedig, a mi az új kísérletnél bátorító akar lenni, ki van fejezve egy szóban a „kedvezmények nyújtásában*. Hát, t. ház, én e kedvezményeket elemezni nem akarom. Csupán azt akarom megjegyezni, hogy a ki ily intézmények megalapítására törekszik, vegye figyelembe azok minden phasisát, minden szükségletét és akkor készítsen concret tervet, s e concret tervvel, melynek kivitele elé többé akadály nem gördíthető, álljon az illető municipium elé, kivált ha ama nyomasztó helyzetben lévő municipium előtt ugy akarja feltüntetni a dolgot, hogy bajain segíteni óhajt. T. ház, jól tudom, mi az az akadály, mely a kivitel elé gördül. A kenderáztató és heváítóintézeteknek eddig csak három pontja vétetett figyelembe: tudniillik a termelés fokozása, az áztatás és a beváltás. Erre, t. ház, nem fog akadni soha semmiféle rész vénytársulat, mely odaadná pénzét. És igen helyesen. Mert e három közt van még egy factor s ha ott nem könynyítjük a dolgot s nem gördítjük el az akadályt, létre nem hozhatjuk magát az intézményt sem. Ki van felejtve az az irgalmatlan nehéz munka, melyet a magyar kender-termelő vidékek az úgynevezett tilolásban ismernek és végeznek. Ez tudniillik az összearatott kender törése és gerebenezés alá jutása. T. ház, tapasztalásból tudom, hogy midőn a magyar kendertermelő vidéken az áztatás bekövetkezik és az áztatást követi a tilolás: a templomhalottkisérő harangja sohasem szünetel. Én egyenesen a nép ereje kímélésének szempontjából igen fontosnak tartom a tilolás könnyítését, mert midőn arra ösztönözzük, hogy többet termeljen és csak azt mutatjuk ki, csak annyi könnyítés nyujtatik, hogy a kitilolt kender hol váltatik be, akkor még